ADATLAP
Az eastwicki boszorkányok
"Három fiatal, többgyermekes elvált asszony éli az életét a magánnyal vívott nehéz küzdelemben, New England egy tengerparti településén. A női magány legyűréséhez viszont férfi szükségeltetik - s női praktika. Boszorkánytudomány. Ez pedig, a férjüket elhagyott és férjüktől elhagyott asszonyok ereje, ellenségeskedést, megkövező indulatokat szül a jámbor polgárok szívében. Hiszen, mint köztudott, a boszorkány az ördöggel praktikál, lelkét is eladja neki. S lelkét az ördögtől csak másik boszorkány - vagy más férfi perelheti vissza. Ennyi Updike regényének lényegi mondanivalója. Sovány. Sovány? Attól függ, hogyan mondja el valaki. Updike mosolygós-frivolan, a témát a hétköznap szintjéről fél kézzel a boszorkánymítosz - festett - egére fölhajítva. S ez, ha jól meggondoljuk, nem is olyan könnyű - erre akkor jön rá az olvasó, ha a fejére visszahulló "mondanivalót", két kézzel, sikerül elkapnia. Updike mesteri könnyedséggel használja az időtlen idők óta meglevő írói eszközöket, ismeri alakjait - testüktől a lelkük, a múltjuk mélyéig -, ismeri a társadalmat, a közvetlen környezetet, ami formálja őket, s amit szakadatlanul formálnak maguk is. S legfőképp: ismeri a folyamatot, amelynek során a társadalom is, regényalakjai is formálódnak."...
Kapitány Zita véleménye:
Nagyon nem jöttünk ki egymással, többször félre tettem, és azon gondolkoztam, hogy minek pazarolok én erre időt....Aztán mégis kiolvastam, végén már hozzá szoktam a stílusához. Többször elkalandoztam olvasás közben, untatott, ezért néha újra kellett olvasnom pár mondatot, a végén meg már nem törődtem ezzel. Sokat vártam tőle, keveset kaptam. Sajnálom.
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Azt kell mondanom, Updike nem lopta be magát a szívembe. Nagyon küzdöttem a könyvvel, többször félretettem, más könyveket elolvastam közben.
Valahol a könyv fele után sikerült egy picit jobban ráhangolódnom (talán Clyde esete után). Addig nem találtam a történet fonalát, zavart, hogy fizikáról, biológiáról, komolyzenéről, szexről és (esetlen) boszorkányságról kell egyszerre olvasnom. Mintha az író minden lexikális tudását akarta volna beleírni egyetlen könyvbe. Néhány oldal tényleg szakkönyvbe való, sehogy sem éreztem helyén valónak.
Tavaly sem volt jobb választásom ebben a kategóriában, kezdek aggódni...:-)
Kolop Vanda véleménye:
Az év legrosszabb választásának egyik esélyes jelötje. Maga a történet nem lenne rossz, de nagyon elveszi az ember kedvét az olvasástól a sok ismeretlen "művész" és "műalkotás" leírása, a zenei leírások. Az amerikai kisváros bemutatása, kis társadalomkritika, a 3 nő sorsa sokkal jobban érdekelt volna. Kicsit érdekes az is, hogy nem tudtam eldönteni, hogy a 3 nő ténylegesen kedvelt-e egymást vagy csak "cinkostársak" voltak. Aztán a kötelező ameriakai happy end, pár éven belül megtalálják a párjukat, helyüket.
Edit Béres véleménye:
Majdnem letettem az első 50 oldal után. Nagyon nehéz volt olvasni, sokszor nem értettem, hogy épp mi történik, ki beszél. De aztán folytattam. Hozzászoktam a stílushoz. Maga a boszorkányos sztori érdekes volt, bár én kicsit többet mutattam volna meg ebből a világból. Tetszett, hogy a végén mindhárom boszorkány megtalálja a boldogságot.
Végvári Edina véleménye:
Hol is kezdjem? Talán ott, hogyha újra választhatnék, ez a könyv nem kerülne fel a listára. De ha már elkezdtem, úgy döntöttem, be is fejezem - bár nagyon nehezen ment. Ez a második könyv a listán (ami így novemberben egész jó arány), amivel kifejezetten szenvedtem.
Talán, mert nem szeretem Updike stílusát - nem tudom, ez az első könyvem tőle. Talán, mert a történet össze-vissza csapongott, és a leírások túl részletesek voltak. Talán, mert csak nyomokban emlékeztetett a filmváltozatra, amit - igaz - elég régen láttam. Talán a kisvárosi pletykalánc - kivel mi történt, ki kinek a szeretője stb. - nem volt elég átütő. Talán túl sok volt a képzőművészeti utalás. Talán mindez együtt...
A boszorkányság mibenléte viszont tetszett, és a három főszereplő női karakter is... Amire pedig az egész kihegyeződik a végén - SPOILER: végül egyenként mindegyikük elképzeli magának az "álompasit", megalkotja különféle tárgyakból, és láss csodát, nemsokára fel is tűnik a színen az illető, hús-vér valójában - az egészen sokatmondó, még így a XXI. században is...