ADATLAP
Az ember gyermeke
Film is készült belőle Clive Owennel....
Antal Margit véleménye:
Érdekes felvetéssel néz szembe az olvasó, ha ezt a kötetet választja.25 év telt el a világban, hogy nem született gyermek és félő, hogy az Omega generáció lesz az utolsó Földlakó... A történet mesélője, Theo egyetemi tanár és egyben Anglia Gondnokának unokatestvére, aki immár 3 éve ki van közösítve a tanácsadói szerepkörből. Elmondásában ugyan alaposan megismerjük a remény nélküli világot, de cinizmusa, tehetetlensége, semmit felvállalni nem akaró attitűdje lassítja, már-már unalmassá teszi a továbbolvasását. Aztán a második részben jön a Fordulat... Ugyan felpörögnek az eseményke az Öt Hal - micsoda bibliai utalás a Teremtésre !!- színre lépésével és Julie várandósságával , hogy egy katartikus végkifejletben teljesedjenek ki, átadva a lehetőséget egy jövőbeli konfliktusnak. Azért elgondolkoztatja az ember mit tennék, ha egy ilyen kilátástalan társadalomban kellene éljek vagy ne adj Isten tudatában lennék, hogy Omega-nemzedék tagja vagyok. Mai tudásommal nem hiszem, hogy fel tudnám dolgozni a helyzetet ép ésszel....
Nyomasztó, kilátástalan, apokaliptikus hangulat uralja a regényt. A belőle készült filmváltozat -néhány főbb helyen eltérve a regénytől- sokszor túlságosan durva,és befejezése jóval sötétebbre sikerült,mint a regényé.
Oláh Rita véleménye:
Az első része vegyes érzelmeket keltett bennem, arra gondoltam, mi értelme egy gyerek és jövő nélküli társadalomnak, mi értelme harcolni bármiért is, mi értelme az öt hal küzdelmének, és mi értelme van egyáltalán írni róla. Persze ez mégse volt értelmetlen, mert elgondolkodtatott. Eszembe jutottak az elöregedő nyugati társadalmak, és hogy a könyvbe is így kezdődött. Bár azt nem gondolnám, hogy az elnéptelenedés veszélye fenyegeti a bolygónkat. Aztán eszembe jutott az is, hogy én mennyire le vagyok maradva a családalapítás terén, és nem is biztos, hogy szabadna gyereket vállalnom, és az én genetikai örökségemet adni tovább valakinek, de közbe gondolkodtam azon is, ha megoldódnak ezen egészségügyi problémáim, mégis érdemes szülnöm. De így vagy úgy itt mégis van értelme az életnek, mert másoknak vannak gyermekei, és ha én velük foglalkozom, vagy olyan dolgokat teszek, ami hatással van az ő életükre mégis csak építem a jövőt. Ígyhát mi sok ebből a szempontból szerencsés társadalom vagyunk, hogy van mit építenünk. A regény második része, amikor megjelent a várandósság nagyon izgalmas volt.
Szabó Anikó véleménye:
Sajnálattal olvastam, hogy a szerzőnő 2014-ben elment. :( Nagy kedvencem volt a Halál jár Pemberlyben című krimije és az Ártatlan vér. Disztópiát viszont még nem olvastam tőle! Eleinte számomra nehezen indult be a történet, de kitartottam. Nagyon jól építette fel a karaktereket, érdekfeszítő a téma! Ajánlom mindenkinek!!!!!
Mayer Erzsébet véleménye:
Már 25 éve annak, hogy nem született gyermek sehol a világon.
Erről az alapötletről kiindulva ismerhetjük meg a helyszínt Angliát, és az időpontot 2021-et.
Nagyon nehezen, többszöri nekiindulással határoztam el, hogy végig kell olvasnom.
Csak a könyv legvégén tudhattam meg, hogy a zsarnoki uralmát kihasználó gondnok Xan, vagy unokatestvére Theo kerül e ki győztesként ebből a furcsa helyzetből.
Ahogy az események felpörögtek, egyre izgalmasabb lett a könyv is.
Tóth-Kovács Nikolett véleménye:
A történet egyszerű: 2021-et írünk, és 1995 óta nem született embergyermek. Sehol a világon. Állatkölyök igen, de gyerek nem.
Nagyon izgatott ez az alapötlet, és kíváncsi voltam, mit fog kihozni belőle a szerző.
Nos, kell hozzá kitartás. Női szerző révén a kötet erőssége a jellemkidolgozás, és a leírás. Fantasztikus, ahogyan a disztópiát felépíti és bemutatja, csakhogy ez kissé lassú, alig pár mondatban összefoglalható cselekménnyel párosul. Aki kitart, és nem adja fel a kötet jó kétharmadáig, az nagyszerű és izgalmas végkifejletre számíthat.
Kovácsné Pécsy Katalin véleménye:
Érdekesnek tűnt a téma, ezért került ez a könyv az elolvasandók közé. Furcsa érzések keverednek bennem. Egyrészt szinte végig nyomasztó érzés kerített hatalmába, amikor olvastam, ami egyáltalán nem volt kellemes. Majdnem félbe is hagytam, már az elején. Úgy éreztem több sebből is vérzik a téma, nem túl átgondolt, nem túl kidolgozott, és így nem hihető. Aztán mégis érdekelt, mit tud ebből kihozni az író. A vége fele pedig már le sem tudtam tenni, így nem bántam meg, hogy kézbe vettem. Bár nem volt kivel kitárgyalni, de ez az a könyv, amiről lehetne beszélgetni, vitatkozni, továbbgondolni...
Horváth-Simon Barbara véleménye:
Ambivalens érzések kavarognak bennem a könyv kapcsán.
Az elejét szinte faltam oldalról oldalra, mert kíváncsiságot ébresztett bennem.
A kezdeti kíváncsiság méltatlankodásba csapott át, hogy én miért olvasok egyáltalán ilyen szörnyű világról...
Végül a lelki békémet többé-kevésbe "beáldozva" elolvastam a könyvet, ami ha nem is teljesen, de valamelyest mégis megnyugvással szolgált a végkifejletnek köszönhetően.