ADATLAP
Az igazság határán
Hogyan ​​töltenéd el az utolsó napjaidat a Földön?

Már csak tizennégy nap van hátra a Maia nevű aszteroida becsapódásáig. Amerika ‒ és a világ ‒ egészén végérvényesen eluralkodott a káosz. Az emberek bunkerekben, magukra hagyott áruházakban és átmeneti szállásokon húzzák meg magukat, a pénz mit sem ér, a víz és az ennivaló azonban felbecsülhetetlen értékű. A Föld minden szegletében a közelgő apokalipszisre készülődnek, a boldogság hajszolásának szentelve utolsó napjaikat.
Csakhogy Hank Palace nyomozónak még maradt egy megoldatlan ügye. Imádott húgát, Nico Palace-t utoljára egy csapat gyanús, felfegyverkezett fiatal társaságában látta egy katonai helikopteren. A radikális szervezet meggyőződése, hogy atomrobbantással képesek lehetnek megakadályozni az aszteroida becsapódását. Hank ugyan nem hisz a dologban, de mindenképpen látnia kell Nicót a világvége előtt, hogy elbúcsúzhasson tőle. Hosszú, fáradságos útja Amerika kék, vörös, zöld és szürke városain át vezet, amelyekben más és más arcát öltötte magára a félelem és az őrület: hol derűs nyugalmat színlelve élik mindennapjaikat a lakosok, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, hol bunkerekben rejtőznek, máshol pedig erőszak tombol, és az utolsó korty vízért gyilkolják egymást. Az idő egyre fogy, Hank pedig a végsőkig képes elmenni azért, hogy pontot tehessen a nyomozására, és választ kaphasson legfontosabb kérdéseire: létezhet-e egyetlen, végső igazság, és mi marad belőlünk, ha mindent feláldozunk érte? Megmaradhatunk-e embernek, ha a Földnek már csak napjai vannak hátra?

Az utolsó nyomozó-trilógia zárókötetében Ben H. Winters az emberi megszállottság, hit és életösztön erejét és határait boncolgatja, a hazugság legkülönfélébb formáit szembeállítva a regény elszánt főhősének igazságkeresésével....
Horváth Anita véleménye:
A három könyv közül ez tetszett a legkevésbé. Az első még újdonság volt, teljesen oda voltam érte, a másodiknál is még kerestem az első olvasása alatti izgalmat, amit csak részben találtam. Ez a harmadik viszont nem adott annyi feszültséget, valahogy folyamatosan arra gondoltam, hogy egy lezárás.
A negatívval kezdtem, most jöjjenek a pozitívumok. Tetszett, hogy Palace végig nyomozó maradt. Amikor már minden mindegy lenne, neki akkor is tudnia kell a választ, akkor is előveszi a kis noteszét és jegyzetel. Nem hisz a huga szerinti Ígéret eljövetelében, aki majd megmenti az emberiséget a Maiatól, még csak nem is hívő, hogy a túlvilág miatt maradjon becsületes ember, mégis az útján képtelen rá, hogy csak úgy ott hagyja a bajba jutott embereket. Neki még mindig számít, pedig csak hetek-napok, amiket adhat az embereknek, de benne is az utolsó másodpercig munkálkodik az életösztön.
És hajtja az utolsó megmaradt dolgot az életében. Meg akarja találni az egyetlen rokonát, a hugát. Érdekes volt az is, hogy mások hogyan várják a véget, illetve milyen áldozatokra képesek a szeretteikért.
És volt a vége felé egy csavar is, amire nem számítottam. A legvége nagyon tetszett.
Összességében örülök, hogy nem hagytam ki a harmadik könyvet sem. Harmadszorra már nem ütött akkorát, mint az első, vagy akár a második alkalommal, de most is nagyon sokszor elgondolkoztam, hogy én mit tennék a ha percre pontosan tudnám, hogy mikor van itt a vég.

Homlok Renáta véleménye:
Hát ennek a trilógiának is vége. Mind minden búcsú ez is szomorú, de a remény talán még megmarad, az olyanoknak, mit én. De csak az olyanoknak. :)
Kedvelem a mániákus Hank Palace nyomozót, egy másik világban láthattuk volna, hogy egy ifjú nyomozó a legjobbak közül is a legjobbá válik. Bár, ha jobban belegondolok, ebben a világban is kitűnik emberségével,barátságosságával, és a kicsit már mániákus, mindenképp igazságot kell szolgáltatni életérzése egy igazi hőssé avanzsálja őt, és mint minden hős, ő is kap hideget és meleget, az elsőből sokkal többet. De ő csak megy tovább, nem áll le és a végén megkerül a pont az i-re. Egy szomorú fekete pontocska (Én lehet nem bántam volna ha ez a pont valahogy vidámabb lenne, valahogy boldogabb).
Mindent összevetve ez egy remek befejezés. Szerettem.

A fenébe is, akarom én ebből még. Valahogy. Mindegy, hogy, hogy.