ADATLAP
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
A Nobel-díjas író memoárja gyermekkoráról és pályakezdéséről. "Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni". Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életérõl. Ez a könyv az elsõ 30 évének története, 1927-tõl az ötvenes évek közepéig....
Kissné Bugyi Vivien véleménye:
Egy percig sem volt kérdéses, hogy kinek a memoárját fogom olvasni, hiszen ez egy olyan műfaj, ami borzasztó unalmas, tényszerű, vontatott leírásokkal teli tud lenni, legalább is számomra... Márquezben pedig pont azt szeretem, hogy annyira szépen ír, hogy már az maga élvezet, legyen szó bármiről.
Igazi irodalmi nyelvezetű könyv, időbeni ugrásokkal - ahogy azt Márqueztől várni lehetett. Maga az életút pedig igenis olyan, amiről érdemes volt könyvet írni, hiszen helyileg és történelmileg is említésre méltó az író fiatalkora.
Nagyon érdekes volt a számomra fontos könyvek háttértörténetét megismerni, néhány helyen olyan volt, mintha a Száz év magány vagy a Szerelem a kolera idején spin-offját olvasnám. A befejezés pedig annyira szép, jobb helyen abba se lehetett volna hagyni :)
Molnárné Szekeres Judit véleménye:
Mit is mondjak róla... Semmi extra csavar, semmi extra izgalom, egyszerű élettörténet-leírás, ahogy azt egy memoártól várja az ember. Viszont remek leírása az adott kor Kolumbiájának, egy kezdő író/újságíró útkeresése a forrongó, szegénységgel teli világban. Érdekes, lebilincselő történet.