ADATLAP
Börleszk
A világhirű amerikai szerző egyik legfontosabb munkáját – több kritikusa szerint fő művét – végre ismét kezében tarthatja a magyar olvasó. Anyagtakarékossági okokból milliméteresre zsugoritott zseniális kinaiak népesitik be a kötet lapjait. Az Egyesült Államok siet a kőkorszakba, hála az elnök sajátos rendszerének. A kétméteresnél is magasabb, ijesztően rút, de jóságos elnök ugyanis – választási jelmondatát valóra váltva – rendeleti úton teremtette meg országában a nagycsaládok mesterséges társadalmát. A választási jelmondat pedig igy hangzik: „Nincs többé magány!”...
Kaulics Krisztina véleménye:
Első Vonnegut-könyvem. Nem tudom, hogy jól jártam-e vele vagy sem, ugyanis kissé erősnek éreztem a könyvet minden szempontból, viszont kétlem, hogy a Macskabölcső vagy Az ötös számú vágóhíd kevésbé intenzív élmény lett volna... Vonnegutnak tényleg sajátos stílusa van, amit eleinte nehezen emészt meg az ember, de később a folyamatosan visszatérő mondatelemek, mint a hejhó, vagy az igen, és valahogy élővé teszi a történetet. Az első pár percben, órában, napban nem igazán tudtam mit kezdeni a karakterekkel és a történettel, de később valahogy felvettem a fonalat. Nem mondhatnám, hogy különösképpen tetszett, de az egészen biztos, hogy nem ez az utolsó Vonnegut-könyvem, ugyanis a hatása, amit rám gyakorolt, nagyon tetszett.
Matók Szilvia véleménye:
Ez most újraolvasás volt, és Vonnegut amúgy az egyik kedvenc íróm, de ugyanazt gondolom, mint akkor: nem ez a legjobb könyve. Furcsa, hogy sokan mégis ezt állítják, túl általános a sztori a tanulságok, nem annyira húsbavágó a váratlansága a fordulatoknak, mint más könyveiben. Nekem nem elég érdekes.
Piroska Fruzsina véleménye:
Sokadik Vonnegut könyv amit elolvastam és most sem kellett csalódnom, az író zseniális, mint mindig. A Börleszk egy fekete humorral átitatott őrült agymenése Vonnegutnak, ami furcsa mód az élet nagy igazságait írja le ebbe a rendkívül egyedi köntösbe bújtatva. Betty és Bobby Brown története elvarázsolt, zseniális páros, akik méltó tolmácsai az író mondanivalójának.
Gerencsér Anikó véleménye:
Ez az első könyv Vonneguttól, amit olvastam, és nagyon megtetszett a stílusa, úgyhogy egészen biztosan még több könyvét is el fogom olvasni. Sőt, enyhe kifejezés, hogy tetszett a stílusa - teljesen magával ragadott, csak úgy faltam az oldalakat. Kevés író rendelkezik ilyen fantáziadús ötletekkel, amelyek bármilyen eszementnek is tűnnek, mégis fájóan igazak - az anyagtakarékosság címén mikroszkopikus méretűre zsugorított kínaiak, a mesterséges amerikai nagycsaládok ötletét olvasva olyan érzésem volt, hogy nem is állunk annyira távol ettől a disztópikus jövőtől.
Gintli Júlia véleménye:
Ez volt az első könyv, amit Vonneguttól olvastam, valaha régen. Ez tett a rajongójává....
Vonnegut nem hétköznapi író, könyvei is különlegesek.
A "Börleszk, avagy nincs többé magány" főhőse az Egyesült Államok utolsó elnöke, Wilbur Nárcisz-11 Swann, a neanderthaloid öregember, aki Manhattan szigetén, egy elpusztult világ romjain írja meg különleges életének történetét. Élete végén már csak arra vár, hogy a túlvilágon - mely "olyan, mint egy pulykafarm"- újra találkozzon ikernővérével, Elizával, és ismét géniusszá egyesüljenek.
Ez egy disztópia - Vonnegut módra. Jó volt újra olvasni.
Tarafásné Laukó Mónika véleménye:
Az első pár oldal nem túl izgalmas életrajzi "firkálmány", aztán kezdetét veszi az őrület! Igazából nem is tudom mit írjak... mi a véleményem? Letehetetlen, hihetetlen, szürreális, gyomorforgató, zseniális agymenésnek lehettem szemtanúja! Akkor jöttem rá, hogy milyen beteg ez a történet, amikor megpróbáltam elmesélni valakinek...
... és ahogy összeszőttem a mondatokat, egyszercsak megvilágosodtam: "Te jó ég, mi történik ebben a könyvben és hogy lehet, hogy ennek ellenére érdekel, hogy mi lesz a vége?" :D

Csak ennyit mondanék: Vonnegut a géniusz!