ADATLAP
Búgócsiga
Várhelyi András novelláiban együtt van jelen az áhítat, a boldogságkeresés izgalma, az emberi gyarlóság és a kísértések leküzdése. Szinte szociográfiai pontossággal rajzolja meg alakjait, mintha az egész világról szólna, amikor az élet egy kis szeletét ábrázolja. Megláttatja az egyén sorsában az általános vonásokat is, amelyek nemcsak a helyszínt (Magyarországot) és a kort (a nyolcvanas éveket) jellemzik hitelesen, hanem rámutatnak a mindenkori hatalom és az individuum visszafojtásokkal terhes viszonyára. A novella műfaja tág teret ad Várhelyi életképeinek, az elárvult, tiszta paraszti miliő nála ugyanúgy belső monológokkal telített, mint a hivatali életről szóló írásművek. A lényeg minden esetben ugyanaz: az emlékezésen túl fellelni az örök emberi értékeket, az őszinteséget, a szeretetet, az önfeláldozást, a hűséget és mindezek hiányát is, a vágyak beteljesületlen szépségét. E novellás kötet tabukat bont szét, szenvedélyeket boncol, felkavaró olvasmány....
Vida Anna véleménye:
Bár sokáig tartott, amíg kiolvastam a könyvet, nekem végig a Szomszédok című sorozat jutott az eszembe, főleg az utolsó egynéhány novellát elolvasva. Nagyon tetszett, hogy nem kertelt, ábrázolta azt a helyzetet, ami az akkori országban volt és élt.