ADATLAP
Claudius, az isten
A római császárkori történetírók munkái rendkívül gazdag forrásanyagot mentettek át korunk számára. Graves, a világhírű szerző erre az anyagra, de különösen Suetonius könyvére támaszkodva írta meg e rendkívül érdekes és sok esetben még párbeszédeiben is történelmi hitelessségű művet. Az „Én,Claudius” önéletrajzi formában írott mű, amelyben Graves Claudiusszal mondatja élete első öt évtizedének történetét. A „Claudius, az Isten” folytatása az említett műnek, és császári méltóságának éveiben ábrázolja hősét. Az izgalmakban, rejtélyekben bővelkedő történet élénk színekben kelti életre a császári udvar fülledt, intrikákkal, szörnyű bűnökkel teli életét a római impérium leghíresebb időszakában....
Rentka László véleménye:
Egy könyv értéke főleg abban mutatkozik meg, ha az ember sajnálja, hogy a végére ért... Robert Graves kétkötetes Claudius-memoárjánál pontosan ezt éreztem. Már az első kötet magasra tette a mércét, melyben tkp. a római császárkor kialakulásának és a Claudius császárrá választásáig tartó történéseknek lehettünk "tanúi" Claudius szemén keresztül. A második kötetben érezhetően "eggyel nő a tét", ahol maga Claudius császárságának korát ismerhetjük meg. Rendkívül élvezetes volt Heródes Agrippa zsidó király mesébe illő kalandjairól olvasni, vagy épp "kiruccanni" tevék és elefántok hátán a római légiókkal a zord Britanniába, miközben Rómában ármányok és cselszövések közepette lesznek a "nagyokból" kegy- vagy fejvesztettek. Maga az "alapanyag" is rendkívüli, főleg Suetonius vagy épp Josephus Flavius műveinek köszönhetően, de még élvezetesebbé teszi Robert Graves "claudiusi" stílusa, rajta keresztül egy olyan ember gondolatait ismerhetjük meg, aki egyik napról a másikra válik "bolond nagybácsiból" az akkori világ egyeduralkodójává, bogaras történészből a "császári mészárszék" méltó örökösévé, akinek mérnöki újításai mellett tkp. a történelem egyik legnagyobb zsarnokát, Nero-t is "köszönhetjük", ill. aki annyira nem akart császár lenni, hogy végül még életében istenné avatták.

" - És talán a te életed is eltart még egy ideig, ha nem teszed túlságosan próbára azokat, akiktől az életed függ.
- Igen, mi ketten túléltük az egész családunkat. Pedig népes család volt. Nem is tudom, miképpen csináltuk. Azt hiszem, inkább gratulálnunk kellene egymásnak veszekedés helyett."