ADATLAP
Csongor és Tünde
Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomtörténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni.
Mese? Árgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószerűtlen története számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz közvetítő forrásokon át görög, sőt egyiptomi gyökerekig nyúlik vissza az aranyalmát termő fa s a két szerelmes története.
Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a történelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember – itt és most: Csongor és Tünde – lángolása, viharzása, minden eléjük tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása.
Színdarab? Karakteres, jó szerepek – ördögök, boszorkányok, bölcsek, ledérek – forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehetőség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, levegőben röpködő, láthatatlanná váló ördögfiak, föld mélyéről szemünk láttára kiemelkedő, fényárban úszó tündérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk.
Filozófiai traktátus? Életutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a bölcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem örök.
Drámai költemény? Éjféltől éjfélig élünk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már fölénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjük hajnalban, küszködünk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, sötétedéskor belenyugszunk az elmúlásba.
De másnap újra fölkel a nap.
Vörösmarty Mihály 1830-ban fejezte be művét, a cím alá azt írta: színjáték öt felvonásban.
Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legfőképpen arra büszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy művét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként ünneplik. Tagja az éppen születő Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és művészeti lapok „dolgozótársa”, szívét melengető jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája többnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszerű ember. Harminc éves. Férfi.
Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó.
De Csongor boldog, amikor megpillantja Tündét, boldog, amikor átöleli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem örökre veszítette el. Küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tündét, s földi létükben örökre összeforrnak.
Csongor és Tünde számára a szerelem...
Kohl Dóra véleménye:
Nekem ez az egyik kedvenc kötelező olvasmányom. Eleinte kicsit féltem tőle, mert a magyar tanárom szerint is nehéz olvasmány, de kellemesen csalódtam. Gyorsan végeztem vele, és nagyon tetszett. Főleg Balga és Ilma kapcsolata tetszett benne.
Szász Brigitta véleménye:
A történet tetszett, sok helyen nagyon szépen rímeltek a sorok és ez dallamossá tette az olvasást. Néhány esemény úgy követte egymást, hogy bennem sok kérdés maradt. Szívesen olvastam volna a történetet részletesebben, mert szép mesevilágot ébresztett a képzeletemben.
Sugár Kata Boglárka véleménye:
"Romantikus mesedráma vagy tündérjáték? Álomképekből szerkesztett színdarab, bölcseleti dráma vagy egy XVI. századi széphistóriánk színpadi változata? A Csongor és Tünde különös színmű a boldogságkeresésről."
Így kezdődik a műelemzés.
Ezt sem olvastam el az iskolában, nem is volt kötelező. TV játék formájában láttam, így könnyebben ment. A nyelvezete sem egyszerű.
Nem lett a kedvencem.
B-M Bogi véleménye:
Amikor az iskolában azt mondták valamire, hogy kötelező, azonnal menekülni kezdtem. Mindegy volt, hogy jó történet, vagy sem, nem voltam hajlandó olyan könyvnek nekilátni, amit nem én választottam. Lehet, hogy a tanár szerint jó történet, de ha én nem az olyan típust kedvelem, akkor csak kínszenvedés. Így volt ez ezzel a kötettel is. Nem voltam hajlandó elolvasni, csak mert "kötelező". Úgy kellett megtanulnom, hogy azt sem tudtam, miről szól. Később persze úgy gondoltam, hogy nem egy hosszú történet, miért ne, hátha... Végül azt kellett mondjam, hogy egész szórakoztató. Számomra humoros írás volt, jókat nevettem. Kedves történet.
Mészáros Lelle véleménye:
Nem rossz mese, de nagyon idegesített a szereplők jelleme. Szerintem nagyon erőszakosak, mind az ördögök, mind Mirígy, Csongorról és Balgáról nem is beszélve. Igazából mint kötelező olvasmány, rosszabbra számítottam, de annyira nem volt rossz. Bár, mit nem mondjak, a gyerekemnek nem mesélném el "estimese" gyanánt.....
Tóth Teodóra véleménye:
Mint háziolvasmányt középiskolában, már vártam egy ideje... Amikor elkezdtem olvasni, nem értettem meg egyből teljesen, hiszen a romantikára jellemző titokzatosság nagyon észrevehető a műben, pl. mikor hirtelen helyszínt váltanak, vagy találkoznak a szerrelmesek, hogy kerültek újra a hármas úthoz, stb... A humarát érdekesnek találtam, és tetszettek a filozófiai részek is. Lehet máskor is előveszem majd.