ADATLAP
Dewey - A könyvtár macskája
Mekkora hatással bírhat egy állat? Hány ember életét érintheti meg egyetlen macska? Hogyan lehetséges, hogy egy elhagyott macskakölyök megváltoztathat egy kis könyvtárat, megmenthet egy klasszikus amerikai várost, és idővel világhírre tehet szert? Ha választ keresel ezekre a kérdésekre, hallgasd meg az iowai Spencer városka szeretett könyvtári macskája, Könyvmoly Dewey elbűvölő történetét. Dewey története a lehető legkeservesebb módon kezdődik. Alig néhány hetesen, az esztendő legdermesztőbb éjszakáján bedugták Spencer Közkönyvtárának könyvledobójába. Másnap reggel talált rá Vicki Myron, a könyvtár igazgatója, gyermekét egyedül nevelő anya, aki túlélte családi gazdaságuk elvesztését, a fenyegető mellrákot és alkoholista férjét. Dewey azonnal elnyerte Vicki szívét, akárcsak a könyvtár valamennyi dolgozójáét, amikor összeszedte magát, fagyos lábacskáin odatotyogott hozzájuk, és köszönete, szeretete jeléül megbökdöste mindegyikük lábát. Az ezután következő tizenkilenc év során mindvégig elbűvölte Spencer lakosait lelkesedésével, melegével, macskáktól szokatlan alázatával, és mindenek fölött hatodik érzékével, amellyel tudta, hogy ki szorul rá legjobban az ő szeretetére. Ahogy Dewey híre városról városra, államról államra, majd elképesztő módon világgá terjedt, a cica barátnál is több lett: a büszkeség forrása egy közép-amerikai gazdálkodó városkának, amely lassan kilábalt hosszú történelmének legsúlyosabb válságából....
Keresztes Zsuzsa véleménye:
Mekkora hatással bírhat egy állat? Hány ember életét érintheti meg egyetlen macska? Hogyan lehetséges, hogy egy elhagyott macskakölyök megváltoztathat egy kis könyvtárat, megmenthet egy klasszikus amerikai várost, és idővel világhírre tehet szert? Ha választ keresel ezekre a kérdésekre, hallgasd meg az iowai Spencer városka szeretett könyvtári macskája, Könyvmoly Dewey elbűvölő történetét. Dewey története a lehető legkeservesebb módon kezdődik. Alig néhány hetesen, az esztendő legdermesztőbb éjszakáján bedugták Spencer Közkönyvtárának könyvledobójába. Másnap reggel talált rá Vicki Myron, a könyvtár igazgatója, gyermekét egyedül nevelő anya, aki túlélte családi gazdaságuk elvesztését, a fenyegető mellrákot és alkoholista férjét. Dewey azonnal elnyerte Vicki szívét, akárcsak a könyvtár valamennyi dolgozójáét, amikor összeszedte magát, fagyos lábacskáin odatotyogott hozzájuk, és köszönete, szeretete jeléül megbökdöste mindegyikük lábát. Az ezután következő tizenkilenc év során mindvégig elbűvölte Spencer lakosait lelkesedésével, melegével, macskáktól szokatlan alázatával, és mindenek fölött hatodik érzékével, amellyel tudta, hogy ki szorul rá legjobban az ő szeretetére. Ahogy Dewey híre városról városra, államról államra, majd elképesztő módon világgá terjedt, a cica barátnál is több lett: a büszkeség forrása egy közép-amerikai gazdálkodó városkának, amely lassan kilábalt hosszú történelmének legsúlyosabb válságából....
Antal Regina véleménye:
Nem vagyok egy nagy macskás, de most újra megszerettem őket. Jó volt végigkövetni, hogyan változtatja meg egy egész közösség életét egy ilmyen kis tűzvörös szőrgombóc. Kedvencem a macskamentás Dewey-mambó volt!
Antal Regina véleménye:
Nem vagyok egy nagy macskás, de most újra megszerettem őket. Jó volt végigkövetni, hogyan változtatja meg egy egész közösség életét egy ilmyen kis tűzvörös szőrgombóc. Kedvencem a macskamentás Dewey-mambó volt!
Herczeg Andrea véleménye:
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy ezt a kategóriát mivel béleljem ki, ugyanis finoman szólva nem állnak glédában a memoárok nálam, hiába van 1000+ könyvem, szóval ez tűnt az egyik legnehezebb teljesítésnek. Pihentettem is az agyalást, közben kiolvastam mást és vártam a szikrát, ami az egyik könyves közösségi oldal segítségével meg is jött, ott ugyanis a "memoár" címkére rákeresve előjött Dewey - ő pedig ott figyelt engem már pár hónapja a polcon.
Dewey létező macska volt, internetes keresővel sok fotót és cikket lehet találni róla; érdekes személyiségének leírása mellett benézhettem egy Egyesült Államok-beli kisváros könyvtárának irodai ablakán, olvashattam a város várossá válásának történetéről, kihívásokról, amelyekkel az ott lakók találkozhattak, ha akartak, ha nem. Gyakorlatilag, úgy látom, ott mindenki büszke túlélő: a város, a lakók, a könyvtár, a dolgozói, az író és a cica is. Sok és nagy kihívásokkal találkoztak össze, de talpon maradtak, kemények voltak és erősek.
Megható a történet, ami nincs különösképpen meghatóra írva, egyszerűen a küzdelmek és emberi megoldások beszélnek önmagukért. Mindenkinek telnek a napjai valahogyan, akár mindenkiről lehetne is könyvet írni - Dewey és Vicki egymáshoz való viszonya is egy a sok közül, de ez olyan, amit követni is érdemes, ezek a gondolatok és tettek követni valók. Mindig kutyás voltam, ehhez képest (bár van a polcomon több is) most olvastam az első olyan könyvet (K. Lorenz), ami kutyáról szólt, ellenben már két macskáson túl vagyok. De ami zavarba ejtőbb számomra, az az, hogy elkezdtem macska társaságra is vágyni, és ehhez a vágyhoz alaposan hozzájárult Bob és Dewey is.
Buczkó Judit véleménye:
Mikor elolvastam a könyv ismertetőjét, rögtön tudtam hogy el kell olvasnom ugyanis nekem is van cicám és tudtam hogy meg fog érinteni a történet és így is lett. Csodálatos volt arról olvasni hogy Dewey milyen hatással volt az emberekre összehozta őket, szeretetet csempészett a könyvtár és a város életébe. Ahogy kezdődött az elbűvölő története és ahogyan végződött mindkettőt megsirattam.. Felemelő történet egy csodás macska életéről.
Buczkó Judit véleménye:
Mikor elolvastam a könyv ismertetőjét, rögtön tudtam hogy el kell olvasnom ugyanis nekem is van cicám és tudtam hogy meg fog érinteni a történet és így is lett. Csodálatos volt arról olvasni hogy Dewey milyen hatással volt az emberekre összehozta őket, szeretetet csempészett a könyvtár és a város életébe. Ahogy kezdődött az elbűvölő története és ahogyan végződött mindkettőt megsirattam.. Felemelő történet egy csodás macska életéről.
Szalai Adél véleménye:
A mostanában olvasott legérzelgősebb, legaranyosabb, legmeghatóbb, legsírósabb könyv. Mivel van Nekem is egy 11éves macskám, (ráadásul vörös is) így még jobban át tudtam élni és érezni a könyv tartalmát. Nálunk is megvannak a napi rutinok, éppen úgy ahogy a könyvben. Mosolyra is fakasztott amikor hasonló szituációkat véltem felfedezni.
Rám nem jellemző módon, lassan olvastam, mert nem akartam a végére érni, biztos voltam benne, hogy a vége Dewey halálával fog zárulni. Hát folyt is patakokba a könnyem.
Akinek van macskája annak kötelező olvasmány.