ADATLAP
Egy halálraítélt utolsó napja
Egy halálraítélt 40 éves férfi várja végzete beteljesülését - a kivégzését - a siralomházban. Az utolsó nap idegtépő várakozása született gondolataiba nyerünk drámai bepillantást. Feltárja előttünk érzéseit, rettenetes tapasztalatait. A férfi gyilkos, nem is tagadja. Elismeri bűnösségét, de nincs lelkiismeretfurdalása. Hiányzik belőle az áldozata iránt érzett legcsekélyebb érzelem is. Nem is tudjuk meg, miért gyilkolt. A tettes s az áldozata egyáltalán nem foglalkoztatja! Csak a saját sorsa izgatja, s tölti el iszonyú rettegéssel. A haláltól való félelem teljesen kitölti, áthatja utolsó napjának gondolatait. A saját elmúlása, kivégzése jár a fejében meg az a sok borzalom, amit a fogházban tapasztalt. Azon töpreng, képes lesz e lelkierőinek maradványait összeszedve bátran viselkedni saját kivégzésén? Némileg túllépve önmagán, arra is gondol: Vajon van-e elrettentő vagy jobbító ereje a népünnepélyként megrendezett nyilvános kivégzéseknek, amelyben neki is része lesz? Van-e valami értelme a gályarabok - szintén népünnepély keretében végrehajtott - brutális megkínzatásának, iszonyú módon történő nyilvános összebilincselésének? A halálraítélt szemszögéből kapunk pontos, élethű képet a fogház, a halálraítéltek, a gályarabok életéről, a kín és a rettegés fokozásának lélegzetelállító szörnyűségeiről. Victor Hugo tanulmányozta a bűnözők világát, gondolkodását, megismerkedett az alvilággal, szokásaival, nyelvével. Behatóan foglalkozott azokkal a társadalmi problémákkal, amelyek a bűnhöz vezetnek. Feltárta az okokat, amiért ebből az iszonyú világból - a bűnözők világából - nincs kiút, nincs mód a felemelkedésre. Ugyanakkor meggyőződéssel hirdeti a halálbüntetés értelmetlenségét. E kötet olvasása, maradandó és különleges élményt nyújt mindenkinek....
Tóth Dominika véleménye:
Ez a könyv félelmetes volt. Több állapotot gyűjtött össze; a haragot, a szánakozást, megbánást, a kételkedő meglepettséget és az egészet egyben tartó örökös reménykedést. Rejtélyes maradt sok ponton, mégis épp elégnek éreztem a kapott információt a főhősről. Végülis..., talán azért, mert többet nem is várhat el senki egy halál előtt állótól. Összességében remek mű.
Kovics Renáta véleménye:
Ez az a könyv, ami nem váltott ki belőlem semmit. Nem tudok azonosulni a főszereplővel, hiszen nem túl árnyalt a karakter, ráadásul ő maga is bevallja, hogy bűnös. Viszont semmi rosszindulat nincs benne, így neheztelni sem tudok rá. Az viszont tetszett, hogy bepillantást nyerhetünk a kor igazságszolgáltatásába, illetve annak menetébe, valamint a rabok és gályarabok mindennapjaiba. Nem mondom, hogy újra elolvasnám, de rövidsége miatt nem is érzem elpazarolt időnek, s Hugo-tól sem vette el a kedvem.
Hoagirl véleménye:
Az „egy könyv aminek az írójának a monogramja megegyezik a tiéddel” kategória igencsak feladta a leckét, mert H.V.L. monogrammal ha megfeszültem sem találtam semmit, úgyhogy végül köztes megoldásként Hugora esett a választásom. Ez viszont azért volt kissé nehézkes, mert szinte minden könyvet olvastam már tőle, végül netes barangolásaim során véletlenül botlottam bele ebbe a művébe, és a fülszöveget elolvasva, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Ismert, hogy Hugo aktív szerepet játszott a politikai életben és többek közt kiállt a nők és gyermekek emberi jogaiért, a sajtószabadságért és nem utolsó sorban a halálbüntetés eltörlése mellett is korteskedett. Ez az alapja ennek a regénynek is, ami elég kényes téma volt akkor is és most is, mindig megosztotta az emberek véleményét. A témájának megfelelően nyomasztó a könyv hangulata, erősen próbál az olvasó érzelmeire hatni. Ami érdekesség, hogy csak utalás van a könyvben arra hogy miért kapott a főhős halálbüntetést, de azon kívül hogy csupán röpke említés van arról hogy elvette egy ember életét, homály fedi a bűntett mibenlétét, ami szerintem szintén a halálraítélt mellé hivatott állítani érzelmileg az olvasót.

Vallom Charles William Eliot gondolatát: A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek.
Podhorszky-Nagy Orsolya véleménye:
Félelmetes könyv, de hűen tükrözi egy elítélt utolsó napjait, óráit. Már- már a tébolyultság határán amikor már biztos nincs menekvés is ott csillog a remény fénye. Nem tudom felfogni azt a momentumot, hogyan lehetett nép ünnepély egy kivégzés? Félelmetes.