ADATLAP
Eleanor és Park
Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni sem. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy kész öngyilkosság, amit csinál… De képtelen kiverni a fejéből a hozzá hasonlóan örök kívülálló lányt....
Silye Tibor véleménye:
Nem vagyok az a fanatikus, aki folyton love storykat olvas, pláne nem olyanokat, amelyben tizenévesek szerepelnek. Ez a regényben azonban már régóta felkeltette az érdeklődésemet, majd a könyvtárban véletlenül meg is láttam. Ezek után már muszáj voltam elolvasni. :) Valójában pedig tetszett, mert régen olvastam már ennyire fiataloknak szóló történetet. A szereplők jól kidolgozottak voltak, és az írónő stílusa is megragadott. A regény olvastatta magát, főleg az utolsó 50-100 oldalon.
Kezdetben azt hittem, hogy egy cuki történetet fogok kapni, de aztán jól meglepett a szerző. Végig éreztem, hogy tartunk valamerre, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi lesz a regény vége. Örültem annak, hogy nem olyan egyszerűen zárta le, hogy és boldogan éltek stb stb. Ez a befejezés ötletes volt, és sok kaput nyitva hagyott. Elgondolkodtatja az olvasót, ami nekem különösen tetszett, és szerintem az írónőnek már kicsit elege lehet abból, hogy mindenki azt kérdezi, hogy na de mi volt az? :) Ez ugyanis egyszerű, mindenki eldöntheti magának.

http://discussion.blog.hu/2016/07/29/eleanor_park_es_az_a_bizonyos_utolso_uzenet
Schmehl Julia véleménye:
Az írónőtől először a második könyvét olvastam (Fangirl), és annyira megtetszett, hogy elolvastam ezt is.
A könyv két "különcről" szól, akik egymásba szeretnek. Az egész helyzet, maga a folyamat, és maga a szerelembeesés érzése annyira tiszta, annyira elemi az egész könyvben, szebben és érzékletesebben nem lehetett volna szerintem megírni. Olvastam a könyvet buszon, metrón, otthon és végig mosolyogtam.
u.i.: SzJG rajongóknak kötelező! :)
Bándi Noémi véleménye:
Nem szeretem az olyan történeteket, ahol semmi nem történik, és csak a románc van. Ezeket legtöbbször elrontják. De az Eleanor és Park… végre egy realisztikus első szerelem, sőt szerelmi történet. Az ilyen történetekben a főszereplőink egyből egymásba szeretnek, külső alapján. Nekik hónapok kellenek ahhoz, hogy egyáltalán egymáshoz szóljanak és ne idegesítsék egymást. És te tudod, hogy valamikor ez bekövetkezik, és már csapkodsz magad körül, hogy szóljanak már egymáshoz, és történjen már valami! De nem fog. Az írónő nem siettette el a dolgokat, hisz a való életben sem mindig történnek meg a dolgok egyik pillanatról a másikra. Ügyesen rájött arra, amit a legtöbb YA, NA meg egyéb szerelemi történetek írói elfelejtenek: a szerelem, és a szeretet nem egyből, hirtelen alakul ki.
Az írónőtől ez volt az első könyvem, de nem az utolsó.
Wenczel Zsuzsanna véleménye:
Nálam nagyon telitalálat lett ez a könyv, úgy éreztem, hogy az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Semmi természetfeletti, semmi különösen akció-dús jelenet, mégis nagyon igazi és szép, le se akartam tenni. Az meg különösen tetszett, hogy olyan időben játszódik, amivel kapcsolatosan nekem is vannak emlékeim (tudja még valaki, ki volt Punky Brewster?!:)) Nagyon megszerettem Eleanort és Parkot is, hiányozni fognak.
Kiss Anikó Sarolta véleménye:
Véletlen akadtam rá a könyvre, és megint felháborodtam egy kicsit, hogy megint egy csodálatos könyv, amiről nem is hallottam sehol.
De most gyorsan bepótoltam eddigi lemaradásom, és kedvenc is lett belőle. Már az elejétől. Eleanor egy olyan karakter, akivel látszólag egyáltalán nem is hasonlítunk, még is az első pillanattól úgy éreztem, hogy rengeteg közös van bennünk. De sok dologban viszont Park az, akivel hasonlóan gondolkodok, érzek és látom a dolgokat. Szóval mindkét főszereplővel együtt tudtam érezni. Így a váltott szemszög kifejezetten élvezetes dolog volt. (Egyébként rajtuk kívül a kedvenc szereplőm Park anyukája.)
Imádtam, hogy a történet nem csöpögős, nem átlagos és nem egy mesebeli-álombeli szerelmet mutat, hanem egy olyat, amit el tudok hinni. De valahogy mégis álomszerű.
Aztán ott van Eleanor élete, ami szíven ütött. Méghozzá azért, mert tudom, hogy ez sajnos tényleg egy létező probléma. Nem igazán tudom megérteni azt az anyát, aki ilyen élethelyzetbe kényszeríti a gyerekeit. Azt még viszonylag könnyebben megértem (vagy inkább csak elfogadom/feldolgozom), hogy ő maga miért hagyja, hogy terrorban tartsák, és akár verjék is, és azzal is tisztában vagyok, hogy ilyen helyzetekben nagyon nehéz, sokszor szinte emberfelettinek tűnő feladat azt mondani, hogy itt a vége, ő ezt nem hagyja/tűri tovább. De persze könnyű addig bármit mondani, amíg nem voltam benne, tudom én… Minden esetre rettenetesen szomorú, tragikus helyzet.
A történet vége az, amivel nem tudok teljesen megbarátkozni. Fogytak az oldalak, és egyre csak az járt a fejemben, hogy nem akarom, hogy ilyen véget érjen… A legvégén talán egy kicsit azért jobb lett, megkaptam azt az icipici reménysugarat, ami nem mondom, hogy teljesen kielégítette a vágyaimat, de még is elég volt ahhoz, hogy elfogadjam ezt így, ha nem is befejezésnek, de egy új tört
buzavirág véleménye:
Különös egy történet, hasonlót aligha találnánk, személy szerint nem is tudom hova tenni. Megfogott ez a két emberi sors, mind a Park, mind az Eleanor életeben voltak gondok, persze a lány sorsa sokkal nehezebb, és a környezete sem fogadja el, kivéve Park. Ezért sem értem a végén a döntését, valamint egész történet alatt vártam egy nagy konfliktust a mostohaapa részéről, de csak egy elhamarkodott, elkapkodott befejezést kaptam.
Czinege Anett véleménye:
Sem a borítóról, sem a címről, sem semmiről nem derül ki, hogy miről szól a könyv, ezért valószínűleg soha nem emeltem volna le a könyvesbolt polcáról. Viszont szülinapi ajándékként kaptam, és elkezdtem olvasni. És alig bírtam letenni. Maga a történet nem nagy szám, viszont szédületesen jól van megírva. Remekül vezeti az érzelmi szálat, rendkívül kifejező a leírása. Giccsesnek kéne hatnia, de egyáltalán nem az.
Kovács Dóra véleménye:
Szerettem olvasni, mert naivak, cukik, és egyszerűen szeretnivalóak voltak a szereplők. Szegény Tina is, akit pedig sokáig én is bólogatva ítéltem el, hogy egy utolsó szemét kis p*csa. Tévedtem, tévedni emberi dolog. Eleanor anyját nem értem, és a hozzá hasonlókat sosem fogom megérteni. Amikor van egy alkoholista férjed, négy gyereked (vagy több, vagy kevesebb, tökmindegy), akkor miért is maradsz mellette? Amikor ez a „férfi“ bántja őket, ordít velük, fenyegeti őket mégis miért? Amikor amúgy Eleanor anyját is, tehát nem értem, hogy miért vannak olyan emberek (de tudom, hogy vannak, sokan is), akik annak ellenére, hogy bántják őket, nem mennek tovább, nem lépnek tovább.
Eleanor és Park aranyosak.
Bővebben: http://jeffi-olvas.blogspot.hu/2015/09/rainbow-rowell-eleanor-es-park.html
K. Anna véleménye:
Leginkább a könyv stílusa az, ami megfogott. A szereplők már kevésbé.
Tehát 80-as évek, walkman, zenék… régi zenék. És mindemellett fantasztikus írásmód. Ezek mind nagyon tetszettek. A cselekmény olyan mint Eleanor és Park szerelme. Lassan bontakozik ki, de gyönyörűen.
Nagyon nem is lehet mit elspoilerezni, főleg úgy, hogy az első oldal elolvasása után lehet sejteni a végét.
A könyv első felét szinte egy nap alatt felfaltam, aztán kicsit megakadtam az olvasással. Nem haladt nagyon a történet, de a vége felé sikerült belelendülnöm.
A két főszereplő nagyon különbözik egymástól, mégsem tudtam igazán megkedvelni egyiket sem. Talán Parkot egy kicsit, viszont Eleanor nagyon fura volt nekem. Mondhatni, már irritált. Nem tudtam azonosulni vele.
Maradtak megválaszolatlan kérdéseim a könyvvel kapcsolatban, amire nem kaptam választ, vagy amit nem tudok hová tenni.
A végét egyáltalán nem bánom, ez így jól volt befejezve szerintem, de sokak siránkoztak miatta. Az írónő hagyott egyfajta kiskaput, amivel nem volt teljes egészében lezárva a történet, szóval a többit a képzeletére bízhatja az olvasó.
Amolyan könnyed, nyári limonádénak tökéletesen megfelelt.
Szakács Anna véleménye:
Ha mindenki imádja és az egyik kedvenc írónőm ajánlása szerepel rajta, rossz már nem lehet… Így indultam, aztán az elején mégsem értettem, másokat ez miért nyűgöz le annyira. Furcsák voltak a karakterek, a szerkezet és a történet sem volt különösebben érdekes vagy egyedi. De aztán minél előrébb tartottam, annál kíváncsibb voltam arra, hogy vajon mi fog történni és annál inkább lekötött. Valahogy így alakult, hogy a végére teljesen megszerettem ezt a könyvet. Nem mondom, hogy kedvenc lett, de hogy megérte elolvasni, az biztos.:)
Rasztik Réka véleménye:
Mikor kiolvastam, azt mondtam, soha nem olvastam még ilyen szép könyvet. Mesébe illő történet, ahogyan a két címszereplő közeledik egymáshoz. Ahogyan egymást reakcióit észreveszik, a képregény olvasás, a zenehallgatás. Eleanor valójában nagyon fura lány, érthető módon. Egy iszákos mostohaapa mindennél rosszabb lehet. Park családja tényleg „csodás” és „tökéletes”, ahogyan a lány mondta. Sajnáltam, amikor az utolsó oldalakat is befejeztem.
Sipos Angéla véleménye:
A könyv olvasása közben időutazáson vettem rész, mert ahogy Eleanor és Park története megelevenedett a szemeim előtt, közben visszaemlékeztem a saját tinédzser éveimre. A lopott pillantásokra, az első csókra, az izgalomra, amikor megláttam a nagy ŐT és közben "pillangók repkedtek" a gyomromban. Nagyon aranyos történet, amit nem csak fiataloknak ajánlok. Különösen jó volt, hogy ezt a romantikus, fiatalokról szóló történetet a 80-as évekbe ültette át az író. Ennek kapcsán egy kérdés is felmerült bennem: Mennyiben lenne más a jelenben játszódó "Eleanor és Park" története? Persze a romantika mellett a könyv súlyos témákat is feszeget, mint a családon belüli erőszak, magány, lelki terror, kiközösítés, anyagi problémák.A könyv vége kicsit hiányos volt nekem, valahogy más befejezést vártam....illetve vártam még valamit!
Bobor Rebeka véleménye:
Ezt is a barátnőm ajánlotta (kössz Ancsa ;)). Hááát wow. Nagyon durva könyv. Szintén olyan könyv amit MINDENKINEK el kellene olvasnia. Meg fog változni a véleménye az emberekről, előítéletei sem lesznek túl sűrűn ezután. 9/10
Vida Ágnes véleménye:
Fantasztikus borító fantasztikus történettel! Imádtam az aranyos, szárnypróbálgató fiatalok szerelmi sztoriját. Bár néh kicsit lassan jutottak egyről a kettőre... Ami meglepett, az a lány családi háttere, de tisztelet neki a kitartásáért! A végén tetszett a meglepetés, bár én gondoltam, hogy az a bizonyos személy felel az üzenetekért. :D Csak ajánlani tudom.
Varga Bianka véleménye:
Kimondottan rá lehet aggatni az aranyos jelzőt! Olyan mint egy koala Habár voltak benne szépséghibák….nos…amit nem lehetett hová tenni, de összességében jó.
Eleanor kitörései gyakran idegesítőek, és ha nem tudtuk volna mi történik vele, az a tipikus: fejbe dobnám egy medicinlabdával.
Mivel mind a két szereplőnek úgymond identitás zavara van…érdekes. De a problémáknak is vannak mértékei, mihez képest van Parknak problémája? Vagy Eleanort miért nem tudtam az elején komolyan venni? Huuh az utolsó pár fejezet…idegesítő is volt és izgalmas egyben. Mert addig szinte semmi nem történt…
El sem tudom, amúgy képzelni, hogy ilyen erős kötelék két ember között tényleg kialakulhat, úgy, hogy nem igyekeznek a tökéletességre. Nem harcolnak az ellen, hogy mások, annak ellenére, hogy a környezetük nem úgy viszonyul hozzájuk. Néha elbizonytalanodnak, de magukat adják, és nem holmi sablonkarakterek…
Egy olvasás során, mindig igyekszek megkeresni azt a szereplőt, akivel tudok azonosulni, de itt nem bántam, hogy eggyel sem tudtam. Viszont Park családja nagyon szimpatikus volt, hogy összetartóak, és tényleg CSALÁD, és nem csak…ch…rámondjuk, és az…
Szóval egy olvasásnak pont ok volt :)
Máthé Tímea véleménye:
Sok jót hallottam a könyvről, de épp ezért kezdtem félve az olvasást. Nem igazán olvasok tinikről, de ez a könyv már néhány oldal után megfogott. Nagyszerű könyv szerethető szereplőkkel. Sok emléket előhozott a könyv, mert ahogy Park mondta, az emberek szeretnek emlékezni arra, hogy milyen fiatalnak és szerelmesnek lenni. Sajnáltam, hogy így kellet véget érjen, de örültem, hogy Eleanor végre jó helyre került. Kár, hogy nincs folytatás, bár így is imádtam.
Varga Eszter véleménye:
Szemezgettem már egy ideje ezzel a könyvvel. Aztán rászántam magam és elkezdtem olvasni. Érdekes volt, hogy a főhősnő egy kövér lány. Az még nem is lett volna furcsa, hogy eléggé elcseszett az élete, mert egy-két másik könyvben is legalább az egyik szereplőnek ilyen problémája van. De duci csajjal még nem találkoztam, mint fő karakter. Pedig olvastam már jó pár könyvet. Parkot se volt egyszerű megszoknom, hogy ne egy átlagos amerikai vagy európai srác képe jelenjen meg a előttem. A történet jó volt. Tetszett, hogy bemutatja a gimis szerelmet és a suli zűrös napjait egy teltebb lány szemszögéből.
Rea Kovats véleménye:
Rengeteget gondolkoztam azon, mit írhatnék erről a könyvről. Gyakorlatilag a csapból is ez folyt már a megjelenés előtt, éppen ezért függetlenül attól, hogy undorodom a csöpögős romantikától, felírtam a karácsonyi kívánságlistámra. Meg is kaptam. Sokáig szemezgettem vele, kissé félve nyitottam ki, de végül kivégeztem. És igen ambivalens érzéseket hagyott maga után.
http://reakovats.blogspot.hu/2015/03/eleanor-es-park-aranyosan-nyalas.html
Szabó Ágnes véleménye:
Semmit nem hallottam erről a könyvről. Egyszerűen csak megláttam a könyvtár polcán kikértem elolvastam és mondhatni beleszerettem. Egy gimiben játszódik mégsem az a tipikus tiniregény. Nagyon tetszettek a főhősök, Rainbow nagyon aranyosra, szerethetőre és igazira alkotta meg őket. Nem tudom, hogy végül is készült e belőle film, de biztos hogy nem lesz az igazi,mert Eleanor és Park karakterét a legjobb színészek sem adhatják vissza.
Maksai Ági véleménye:
Igazán aranyos könyv. A gimis főhősök gondolataiba látunk bele. Végigköveti hogyan szeretnek egymásba, miféle gátlásaik, félelmeik vannak. Háttérként pedig egyre erősebben kirajzolódik egy család tragédiája is. Kezdetben mintha csak mellékes információ lenne, később pedig egyre fontosabb és felkavaróbb. Ezek mellett pedig még humor és romantika, olyan tiniféle.
Varga Regina véleménye:
Nem is tudom, mit mondhatnék. Ez a könyv úgy ahogy van tökéletes. Ilyet régen olvastam már. A története aranyos és még is szomorú volt. Egyszerre éreztem azt, hogy ujjonganom kellene, és sipítoznom a boldogságtól, meg hogy el kellene bújnom egy sarokban és bőgnöm. Ettől az egész olyan volt, mint egy érzelmi hullámvasút. Hangulatilag, ha kellene valamihez hasonlítanom, nekem kicsit a Csillagainkban a hibára hajazott, csak persze halál nélkül. Talán ez is az egyik oka, hogy ennyire tetszett. Nem az a szokványos története van egyiknek sem, hogy a kis szürke csaj meg a menő srác blablabla… Mindketten valósnak tűntek, mindketten emberiek voltak. Hibákkal, bajokkal, még több bajjal. Eleanor egy az olyan női karakterek közül, akiket nagyon szeretek. Szeretem, ha a karakterek szarkasztikusak, főleg ha az a karakter nő. Parkba pedig egyszerűen csak beleszerettem. Az odaadó szeretete, az hogy az elején segített egy idegennek, akinek nem lett volna muszáj, az, hogy kiállt az apja ellen, hogy még sokáig írt Eleanornak, úgy hogy ő nem írt vissza, a remény mégis meg volt benne… A végét pedig egyszerűen végigbőgtem. Igaz, hogy boldog vége lett, sőt, végül már boldog könnyeket sírtam,. mégis napokig kísértett még, miután befejeztem. Viszont valahogy mégis a mód, ahogy az írónő írt volt az, ami miatt nagyon tetszett. Tetszett a történetvezetése, a tagolás, a zenék, a képregények, maga a kor…arra viszont még kíváncsi lettem volna, hogy végül is mi lett Eleanor családjával. Tina pálfordulása pedig kellemes csalódás volt. Összességében bármikor szívesen újra :)
Rónai Sára véleménye:
Szerintem ez a könyv nagyszerű. Mindkét főszereplőt nagyon közel éreztem magamhoz. Ezt a könyvet egyszerre írták tinédszereknek és felnőtteknek, és szerintem bárki nagyon szeretheti. Tettszett, bár egy kicsit meglepett, hogy a könyv még régebben játszódik, mivel én a mai világ gyermeke vagyok. Tetszik a könyvben az is, hogy a főszereplők kettős életét is bemutatja, az iskolait és az otthonit. Nagyon érdekes, hogy mindkét főszereplő ennyire hasonlít és ennyire különbözik egymástól. A könyvben az is klassz, hogy a szereplők belső gondolatai ennyire felnőttesek, és tinédzseresek, mindketten foglalkoznak a világ nehézségeivel, de ugyanakkor élvezik is hogy még gyerekek. Nekem nagyon tettszett ez a könyv.
Mang Kíra véleménye:
Ezt a könyvet amióta megjelent, el akartam olvasni. Már többször is majdnem megvettem, de helyette másik könyvet vettem. Aztán elérkezett a nap, amikor megvettem. Rögtön el is olvastam. Nagyon tetszett. Tetszett benne, hogy mindkettőjük "szemszögéből" lehetett olvasni. Eleanor egy nagyon különleges és furcsa lány. Park a különcsége ellenére is szereti Eleanort.
Reméltem, hogy a vége nem ilyen módon fog végződni, ahogy végződött. De ennek ellenére nagyon tetszett.
T. S. véleménye:
Nekem személy szerint tetszett a könyv. Azért választottam ki, mert nekem is vörös, göndör hajam van és érdekelt, hogy mi lehet a borító mögött. Fura volt elsőre és a végére teljesen beleéltem magamat, szóval még sírtam is a megfelelő részeknél. A vártakkal ellentétben, inkább Parkkal tudtam azonosulni és eléggé dühös voltam Eleanorra, de aztán megint megszerettem és ezzel újfent szerettem ezt a bolond lányt.
Katalin véleménye:
Furcsa gyerekek furcsa családokkal egy furcsa történetben. A regénynek egyébként megvan a maga bája, de a sok pozitív vélemény után sokkal többet vártam. Ügyesen van megírva, de valahogy ridegnek és üresnek éreztem.