ADATLAP
Elsők és utolsók
Aki ​​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az „igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a „szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

forrás:https://moly.hu/konyvek/ljudmila-ulickaja-elsok-es-utolsok...
Gáspár Zsuzsanna véleménye:
Tyű, hát ezek a novellák ám nem ötpercesek. Figyelmet követelnek maguknak. Ulickaja olyan hangulatot tud teremteni számomra, mint mondjuk Csehov. Nem tudom, hogy a helyszinek miatt, hiszen életemben nem jártam még Oroszországban, de valahogy minden úgy tűnik olvasás közben, mintha egy maszatos lencsén át nézelődnék egy tavaszi napsütésben. Megszerettem a lassú tempót, a kimért párbeszédeket.