ADATLAP
Eltékozolt évek
Wilson Lewis az átlagemberek hétköznapjait éli, míg egy nap el nem feledkezik egy fontos dátumról: házasságának huszonkilencedik évfordulójáról. Felesége megbántottságát látva rá kell döbbennie: házassága zátonyra futott, s ezért egyedül csak saját magát okolhatja. Felesége édesapjához, Noah Calhounhoz (A Szerelmünk lapjai főszereplőjéhez) fordul tanácsért, aki saját életét hozva fel példaként, megpróbálja rávezetni a helyes útra, hogyan teheti ismét meghitté házasságát. A feleségével eltöltött harminc év azonban túl hosszúnak bizonyul: Wilson már nem emlékszik, hogyan lehet egy nő szívét meghódítani. Apósát és három gyermekét maga mellett tudva próbál meg mindent, hogy megmentse házasságát és felülkerekedjen annak legnagyobb gátján: azon, hogy képtelen kimutatni végtelen szerelmét felesége iránt….
Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton) gyönyörű, megható regényében ismét a szerelem mindenhatóságáról ír, de egyben tanulságul is szolgál: még a legjobb házasság is könnyen zátonyra futhat, ha nem fordítanak kellő figyelmet rá....
Bolla Sára véleménye:
Bár én még csak a 20as éveim elején járok, igazán megható volt így is olvasni a történetet. Majdnem az összes Sparks könyvet olvastam már, és ennél én is azt éreztem hogy "kilóg a sorból" - jó értelemben. Szerintem 50 évesen is szívesen újraolvasnám majd.
Kemendi Tímea véleménye:
Újabb Sparks könyv, ami nem tragédiával végződik. Határozottan tetszett, bár ekkora fordulatra nem számítottam a végén. Egy ilyen romantikus húzással mindent jóvá lehet tenni, és be lehet bizonyítani, hogy mégsem voltak eltékozoltak az elmúlt évek. Az ilyen férfi egy kincs :)
Eőriné Zsoldos Ildikó véleménye:
Több embertől azt hallottam, hogy ez a Nicolas Sparks regény másabb, mint a többi. Így kezdtem hozzá az olvasásához. Tényleg más, mivel egy 29 éve házas férj szemszögéből látjuk a dolgokat. A történet magával ragadott, egy nap alatt a végére értem. A befejezés is tartogatott meglepetést, az évforduló előtti kettesben ünneplés után nem gondoltam volna ezt a fordulatot.....Nem laposodhat el egy 30 éve tartó házasság, a férjnek is romantikusnak kell maradnia, áldozatokat kell hoznia, lemondani bizonyos dolgokról. "Amiket mondanom kellett volna...." -írta le Wilson. A fehér hattyús jelenetek is tetszettek. Szeretem az író történeteit, ez a regénye az egyik kedvencemmé vált.
Pencz Bernadett véleménye:
Fantasztikus könyv. Azt is mondhatnám, hogy egy újabb gyöngyszem Nicholas Sparks-tól. Annyira jó volt olvasni és olyan szép, hogy férfi létére Wilson képes ekkora felfedezésre és ilyen elszántságra, nemcsak ő, de Jane is igazán szerencsés. Rendkívül ritka lehet egy ilyen család, vagy akár csak töredékében is, de talán lehetséges, de látjuk, hogy mennyi munkával.
Nagyon szép volt, azt hiszem most elolvasom a Szerelmünk lapjait is, mert ott a filmet előbb láttam, de ideje, hogy azt is, mint az összes eddig megjelent NS-regényt elolvassam.
Csabai Regina véleménye:
Egy újabb Nicholas Sparks regény. A kedvenc könyvem a Szerelmünk lapjai, ugyancsak Nicholas Sparkstól és örültem, hogy még ha kevés is, de van átfedés a kettő között. Az elején kicsit lassan haladtam vele, mert számomra nem volt túl érdekes, de örülök, hogy nem hagytam abba, és végigolvastam. A vége egyszerűen gyönyörű és romantikus volt.
Herczegné Bagi Szilvia véleménye:
Valahol olvastam a könyvről és tudtam, hogy nekem is be kell szereznem. Nagyon megrázó volt a történet, főleg, hogy rengeteg párhuzamot vettem észre a valós élettel. Bevallom, a sajátommal is. Bámulatos, hogy a férfiak egy része (ezek szerint nekem is sikerül kifognom ilyet) mennyire nem veszi észre, hogy nem törődik a másikkal. Nem a pénz a lényeg, hanem a minőségi idő, néhány kedves szó, ölelés. És ezt sajnos elfelejtik a férfiak, mert ők mások, másra lettek szocializálva és másra vágynak. Ha a nő teljesíti az ő vágyaikat, az teljesen helyénvaló és természetes, de fordítva már nem mindig megy.
Azért tetszett a könyv, mert megtörtént a csoda, a férj észrevette, hogy baj van. Igaz, 29 év után, de észrevette és hajlandó volt önként megváltozni. Nem éreztem erőltetettnek a történetet és az is jó volt, hogy párhuzamosan futott a múlt és a jelen mesélése. Néhány megható jelenetnél komolyan könnyeztem.
És mi a tanulság a valós életre nézve? Vagy türelmesen várunk, mint a regényben a feleség és tűrünk mosolyogva, vagy elmondjuk a párunknak, hogy ez így nem mehet tovább (megtörtént.. dehogynem mehet tovább…), vagy ha már teljesen feladtuk, kilépünk a kapcsolatból. Azért talán minden kapcsolatban van még remény, olyan könnyen ne adjuk fel.