ADATLAP
Feketefülű fehér Bim
„Azt a kutyát Bimnek hívják. A szőre fehér, a füle fekete és kajla. A farka nem kurtított. A vadászkutyák fajtájához tartozik. Nem juhászkutya. Szelíd. Egyszer játszottam is vele, de egy tolakodó bácsi elvitte magával. Bim nem harap. A mamám és a papám nem szeretheti Bimet, mert nem a miénk; a nyakában egy sárga táblácska lóg. Nem tudnám megmondani, miért szeretem – csak úgy. A tyúkokat, a libákat, a bárányokat, a szarvasokat és az egereket is szeretem, de az egértől félek. A teheneket azért fejik, hogy legyen mindig a boltokban tej, és hogy a tervet teljesítsék. ("Egy kicsit dilis!” – gondolta magában Anna Pavlovna.) A jávorszarvast nem fejik, mert az üzletekben nem lehet kapni jávorszarvastejet, és nem is hiányzik senkinek. Az állatokat szeretni kell. A kutya az ember legjobb barátja. Épp most fogalmaztam erről egy kis dalt: Szép állat a szarvas / meg a jávorszarvas. / Kedves állat az egér, / de a kutya többet ér.
Egyszer szereztem néhány tengerimalacot, de anyukám azt mondta, hogy nagyon büdösek, úgyhogy a lakásban lehetetlen eltűrni, s egy idegen lánynak adta. Ha törik, ha szakad, én úgyis megkeresem Bimet, ha most nem is engedtek el. Ha én egyszer megmondtam, hiába minden, úgyis megtalálom. Még ha Anna Pavlovna meg is haragszik, én azt se bánom."...
Gombár-Erkli Katalin véleménye:
Ez egy szívhez szóló történet egy kutyáról, aki megmutatja mi a hűség. Bármire képes, hogy gazdájához eljusson. Nagyon megindító, és nagyon szomorú, mégis csodálatos, hiszen az igazi szeretetről szól. Egy kutya nem tudja hazudni az érzelmeit, ezért annyira értékes a szeretete. Bim csodálatos állat. Kutyarajongóként sok hasonló történetet elolvastam, de ez az igazi példa a kutya szeretetére. Minden állatbarátnak ajánlom, sőt minden iskolásnak is jó lenne elolvasni, mondjuk az Antigoné helyett.
Szabó Gábor véleménye:
Már régóta megvan ez a könyvem, de még sohasem olvastam el. Ez a könyv egy igazi ifjúsági regény, kötelező olvasmánynak is nagyon jó lenne. Az író stílusa nekem nagyon tetszett, helyenként humoros, máskor komoly, bár helyenként szinte már túl „iskolázó”. A vége nagyon elszomorított, bár a negatív végkifejlett már kezdetektől fogva sejthető.