ADATLAP
Godot-ra várva
...
Csomai Borbála véleménye:
Nagyon könnyű olvasni, szinte akár pár óra alatt is a végére lehet jutni. Egy-két helyen szórakoztató, de jellemző rá a minimalizáció. Nem történt benne szinte semmi, szereplői elég egyszerűek voltak, a hely és az idő sem igazán változott. Bár nagyon rövid, szerintem még így is sokáig van húzva a történet. Hiányoltam belőle a bonyodalmat és a katarzist, amit más drámákban megszoktam.
Ignácz Eszter véleménye:
Úgy tűnik a dráma nem az én műfajom… ráadásul nekem ez a könyv magas volt. Persze volt benne rengeteg nagyon jó gondolat, de éreztem, hogy a lényeget nem értem, és ezért a felétől kb már csak túl akartam lenni rajta. Sajnálom, mert fenomenális könyv, de én most kevés voltam hozzá.
simon boglárka véleménye:
Ez a könyv csak nekem nem tetszett? Mert komolyan kiborultam a párbeszédektôl. "Miért fogja a bôröndöt?" " rizsa, rizsa" " miért fogja a bôröndöt a Lucky?" " rizsa, rizsa még több rizsa" " kérdeztek valamit" "igen? Mit?" " most mond, most figyelek" " mit mondjak?" "Hogy miért fogja a Lucky a bôröndöt" " ja, miért fogja a Lucky a bôröndöt? " és minden kérdés ilyen nyögvenyelôsen veséznek ki. De. Minden. Egyes. Kérdést. És a vége... Most vagy mindenkinek mentális zavara van a Vladimir-en kívül, vagy neki vannak rémálmai.
Szekeres Sándor véleménye:
Ahogy a jó drámák általában, ez is inkább akkor élvezhető, ha egy jó rendező állítja színpadra. Olvasva eléggé vontatott és nagyon fárasztó agytornára késztet. Még ha nagyon jó hangulatban van is az ember, ez a könyv eléggé lenyomja. Persze épp ez a lényege, de előadásként különlegesség, írásként kicsit inkább unalmas, szerintem.
Varga Réka Dóra véleménye:
Egy régi fogadást teljesítettem eme mű elolvasásával. Lehet, hogy ráért volna még néhány évig :(. Nem értem, hogy miért vonták be az iskolai kanonizált művek sorába ezt a párszemélyes történést. Biztos nem vagyok még elég érett a megértéséhez, azért nem tetszett...
Szabó Anita véleménye:
Nehéz darab, mint színpadon, de talán könyvben még inkább. A feszültség egyre nő a szereplőkben, nézőkben/olvasókban egyaránt. Sajnos én nem voltam elég nyitott a drámára, csak gyorsan túl akartam esni rajta, valahogy ennél azért többet szeretek nevetni, még akkor is ha komoly témákról beszélünk.
Németh Enikő véleménye:
Ez tipikusan az a darab, amit hogyha színházba látok, akkor imádom és miután vége, kb. istenítve jönnék ki a színházból, de mivel olvastam, ezért valahogy ezt nem sikerült éreznem a színpadi formátum miatt. Pedig ott van, egyértelműen látszik, mégis olvasva nem ugyanaz az érzés, mint végigülni egy két órás darabot.
Haász Irén véleménye:
Készültem régebben is, hogy elolvasom, de láttam részleteket a tévéközvetítésből. Nem kívántam meg...
Godot-ra vár két ember. Csak vár, és vár, és néha mond valamit, általában semmitmondót. Hogy ki Godot, miért várják, és mit akarnak, vagy történik.-e végre valami, az nem derül ki. csak várunk. Így múlik el az élet. Tudom, hogy mindenféle -ista darab ez, és aki szereti az extrém dolgokat,annak még tetszhet is... nekem nem tetszett. Belemagyarázhatnak akármit, akkor sem. Hogy az élet értelmetlenül elmegy mellettünk, míg csak várunk - ezt sem hiszem el. Az alapkoncepcióval van bajom...
Bartosné Móni véleménye:
Hááát vártam én is! Vártam, hogy mi lesz ebből. Nem nagy élmény volt. Azonkívül, hogy Godot nem érkezik meg, nem tudtuk meg, hogy ki ő? Hogy miért várják? Én szerettem volna tudni, hogy miért is fontos Godot!
Berlinger Natasa véleménye:
Vártak. És unatkoztak. Várták, hogy teljen a napjuk, hogy elteljen az életük. Egyik nap olyan, mint a másik, meg sem lehet különböztetni. Így leírva közhelyek - na, ez volt bővebben (de persze közvetetten) kifejtve a drámában. És most párhuzamot kellene vonni, hogy mi is így élünk, bele a világba, várunk valamire, ami nem jön el, közben pótcselekvésekkel töltjük ki az időt. Amíg olvastam, én is vártam - hogy legyen vége. Ha valaki intenzívebb unatkozás-élményre vágyik, megnézheti színházban is.
Horváth Krisztina véleménye:
Furcsa darab. Zavaros volt már az elejétől és végig azt vártam, mikor tisztul le a kép. Aztán már azon morfondíroztam, hogy lehet a végére válik érthetővé az egész és újraolvasva kap igazán jelentést minden.
Elhangzanak benne életigazságok, mint pl. mindig akad valami (valaki), aki elhiteti velünk, hogy élünk, és nem csak létezünk. De Godot csak nem érkezett meg...
Rengei Cintia véleménye:
A Godot-ra várva számomra teljesen már képet mutatott, mint azt az összefoglalók írják. A két tehetetlen férfi, akik Godot eljöttét várják, nem tesznek semmit céljukért, és minden napjuk ugyanaz, egy-két kisebb változással. Az olvasó az elején reményekkel telve várja, hogy vajon mikor is érkezik meg Godot, ám a második felvonásban ez a remény szertefoszlik sajnos. Érdekes társadalomkritikák fogalmazódnak meg benne, a időpont is árulkodó, és érthető a negatív hangvétel, ugyanakkor az ember kínjában vagy a néhány viccesebb részen nevetni tud. Értelmezés kérdése, hogy ki hogy tekint rá.