ADATLAP
Hidegvérrel
1959. november 15-én a Kansas állambeli Holcomb városkában bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták a közmegbecsülésnek örvendő, feddhetetlen hírű farmert, Herbert Cluttert, feleségét és két gyermekét: a ház különböző helyiségeiben egyenként megkötözték, majd közvetlen közelről puskával fejbe lőtték őket. A gyilkosság indítóoka ismeretlen volt, a tettesek után szinte semmi nyom nem maradt. Öt évvel, négy hónappal és huszonkilenc nappal később, 1965. április 14-én a két gyilkost, a harminchárom éves Richard Eugene Hickockot és a harminchat éves Perry Edward Smitht felakasztották a lansingi fegyházban. Ennek a hat embernek az életével és halálával foglalkozik a nálunk is jól ismert amerikai író, Truman Capote alkotása, melynek műfaját ő maga így határozta meg: tényregény. Ezzel azt akarja az olvasók tudomására hozni, hogy könyvében minden egyes mozzanatnak szigorú valóságalapja van: minden egyes esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a művész-riporter szerepét betöltő író e lapokon elénk tárja. ...
Balázs Barbara véleménye:
Nem volt egyszerű olvasmány, ugyanakkor igen érdekesnek tartom. Szerintem még sosem olvastam "tényregényt", vagy bármit amit ahhoz hasonlónak lehetne mondani. Azért kezdtem bele ebbe a könyvbe, mert évekkel ezelőtt láttam a Capote című filmet és ez felkeltette az érdeklődésemet. Aztán megláttam, hogy egy antikváriumban 300 Ft ez a könyv így meg is vettem. Habár ez 1-2 évvel ezelőtt volt , sajnos csak nemrég vettem rá magamat, hogy elolvassam, mivel több helyen írták, hogy nem egyszerű olvasmány, amivel egyet is értek. Egyszóval nem könnyű kis kikapcsolódás,de nagyon értelmes nagyon "mély" és beható mű.
Gáspár Zsuzsanna véleménye:
Hát nem egy lányregény, az biztos. Lassú a cselekmény, Capote megdolgozik és megdolgoztat minden egyes fejezettel. A tempója ugyanakkor ad egy olyan nyomasztó érzést, ami könnyedén végigmegy az egész történeten. El akartam olvasni, de nem lett a kedvencem.
Nagy Georgina véleménye:
1959. november 15-én a Kansas állambeli Holcomb városkában bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták a közmegbecsülésnek örvendő, feddhetetlen hírű farmert, Herbert Cluttert, feleségét és két gyermekét: a ház különböző helyiségeiben egyenként megkötözték, majd közvetlen közelről puskával fejbe lőtték őket. A gyilkosság indítóoka ismeretlen volt, a tettesek után szinte semmi nyom nem maradt. Öt évvel, négy hónappal és huszonkilenc nappal később, 1965. április 14-én a két gyilkost, a harminchárom éves Richard Eugene Hickockot és a harminchat éves Perry Edward Smitht felakasztották a lansingi fegyházban. Ennek a hat embernek az életével és halálával foglalkozik a nálunk is jól ismert amerikai író, Truman Capote alkotása, melynek műfaját ő maga így határozta meg: tényregény. Ezzel azt akarja az olvasók tudomására hozni, hogy könyvében minden egyes mozzanatnak szigorú valóságalapja van: minden egyes esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a művész-riporter szerepét betöltő író e lapokon elénk tárja. ...
Mészáros Kinga véleménye:
Pár évvel ezelőtt olvastam a Ne bántsátok a feketerigót Harper Lee-től. Elkezdtem olvasgatni az életéről, és így jutottam el barátjához Capote-hoz, akiről Dillt is mintázta. Ezután egyértelmű volt, hogy tőle is olvasnom kell. Most jutottam el odáig, hogy elolvastam a Hidegvérrel-t. Mindkét belőle készült filmet is megnéztem. Még nem sikerült eldönteni, hogy tetszett-e. Műfajilag is furcsa , ismerkednem kell a tényregényekkel. Kicsit hiányérzetem is maradt, de próbálom tudatosítani magamban, hogy nem rendőrségi jelentést olvastam. A legfeldolgozhatatlanabb viszont a Perryhez fűződő együttérzés, szeretet. Ez zavart végig, mert egy gyilkost nem lehet felmenteni a bűne alól. De amint letettem a könyvet, és azóta minél több idő telik el, egyre inkább egy ember jelenik meg a szemeim előtt, ha Perryre gondolok, és nem csak egy papírlapokra írt karakter. Minél emberibbé válik, annál szánalmasabbnak látom őt. Szerintem a szánalom hasonló helyről ered mint a szeretet, így azt hiszem kezdem megérteni Capotet. Neki Perry egy ember volt, akit szánt, mert megismerte, Nancy Clutter pedig csak egy név az álmai, vágyai, személyisége nélkül. Azt nem tudom, hogy tetszett-e, de több lettem, mert elolvastam
Podhorszky-Nagy Orsolya véleménye:
Sajnos azt kell mondanom, hogy csalódtam benne. Sokkal eseménydúsabb regényre számítottam, és pont azért vált unalmassá számomra amiért az előttem szóló már félbehagyta az olvasását. Rengeteg a részlet amelyekben szinte elveszik az ember, miközben várja a következő cselekményt.
Babar-Berecz Beáta véleménye:
A tényregény műfaja sokszor fárasztó az olvasó számára, az a fajta aprólékos részletesség, ami ebben a regényben is megjelenik, zavaró lehet, míg ki nem alakul a mű cselekménye: mi fontos, mi elhanyagolható "körítés". A részleteknek nagyon fontos szerepük van a realisztikus ábrázolásban, de szárazzá is tehetik a művet. Talán ezért is volt nálam eddig befejezetlen ez a regény, míg egyik ismerősömmel folytatott beszélgetés után (ő frissen olvasta, én meg teljesen összekavartam egy másik, hasonló kaliberű regénnyel...) újra rávettem magam, hogy nekiálljak, és nem csak tisztességgel végigolvastam, de azt hiszem, más szemmel is néztem rá, másként is értékeltem. Rájöttem, hogy ne a fondorlatos cselekményt keressem benne vagy az izgalmas nyomozást, hanem élvezzem a részletgazdagságát, a jellemábrázolásokat benne.
Hortobágyi Béla véleménye:
Fantasztikus könyv és megdöbbentő! imádom ezt a könyvét Capote-nak :) filmben nem adja vissza azt a hidegvérű cselekedetet amit tettek....és főleg kikkel
Még biztos elfogom olvasni mert roppant érdekes és lebilincselő
Berényi Rózsa véleménye:
30-40 éve már olvastam ezt a regényt,a Rakéta regényújságban,folytatásban.Csak arra emlékszem belőle,hogy két férfi legyilkol egy négy tagú családot egy farmon.Most újra olvasva,nem a gyilkosság,a nyomozás volt érdekes számomra,-ami egy Agatha Chritie kriminél
izgalomba tart-hanem a kor,az emberek jellemzése,az 59-60-as évben.Az emberek nem külön-
böztek tőlünk,falusi emberektől.A gyereknevelés hasonló volt.Egy lánynak már fiatalon sok
mindent meg kellett tanulni.Főzni,varrni,hímezni,kötni,még stoppolni is a ruhákat.Az otthoni
munkából mindenkinek ki kellett venni a részét.A megélhetés,a viszonylagos jólét,na az már
nem volt egyforma.Olcsó volt az üzemanyag,fillérekből tudtak vendéglőben étkezni,volt megtakarításuk.Nálunk akkor még nagyon kevés családnak volt televiziója.Jó volt elolvasni.