ADATLAP
Hová lett Audrey?
Audrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.

Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében....
Névte Lenke véleménye:
Amikor azt olvasom, hogy ez a könyv egy könnyed kikapcsolódás, semmi komoly, csak nézek. Ugyanazt olvasták, amit én? Tény, könnyed hangnemben lett tálalva, nagyon jó metaforákkal írták le, mit érez Audrey. Ezek az eszközök emészthetővé teszik a problémát kívülállóknak is. Ettől a könyv nagyon is komoly témákat boncolgat, amiken nem árt elgondolkodni. Például az iskolai abúzus, ami Audrey-t kórházba juttatta. Az internet korában már ez is teljesen más szinten mozog. Mert mennyivel egyszerűbb úgy kikészíteni valakit, hogy nem kell végignéznünk, mit okoztunk neki. Még csak a szemébe se kell néznünk. Személyesen a többiek tömegében bújunk el, otthon pedig ott a számítógépünk.
Varga Bernadett véleménye:
Általános és szociális szorongási zavar, depressziós epizódokkal kísérve.Ez áll a 14 éves Audrey diagnózisában. Humoros, de mégis elgondolkodtató történet egy családról. Frank a számítógépes játék függő 16 éves nagyfiú. Egy anyuka aki ettől kiborul. apuka, akinek támogatnia kell a felesége gyermeknevelési elveit. Persze a végén a sarkára áll :)
4 éves Félix, aki egyedül van Audreyval kapcsolatban minden zárkózottság nélkül, Dr Sarak a kezelőorvos házi feladatnak adja Audreynak a videófilm készítést. Ez sokat segít a gyógyulásában. És persze Linus...
Dudás Vera véleménye:
Számomra letehetetlen volt! Aki átélte már a pánikot, a szorongást az pontosan tudja milyenek a valóságban azok az érzések amiket Audrey elmesél. A legjobban az tetszett, hogy hiába vicces a könyv, ezt a témát nem poénkodja el. Az eleje egyébként nagyon jó volt aztán a végére már olyan hirtelen javult meg minden, hogy kicsit csalódott voltam. Az anya karakterét szerettem a legjobban, szinte hallottam ahogy beszél! Az első könyv amit olvastam az írónőtől, de nem az utolsó!
Gergely Edina véleménye:
Bevallom, kicsit többet vártam tőle.
Érdekes volt megismerni, milyen egy ennyire szorongó lány lelkivilága, csak valahogy túl egyszerűen oldódott meg az összes gondja. Ennek ellenére, egy ültő helyemben elolvastam, "haladós" volt.
Kicsit a Neveletlen hercegnő sorozatra emlékeztetett, az jobban tetszett.
Silye Tibor véleménye:
Imádtam ezt a könyvet és szinte azonnal megszerettem Audreyt. Valahogy mindvégig együtt tudtam vele érezni, akkor is, ha néha éreztem, hogy túlzásba esik. Nem az én műfajom a regény, de mégis megfogott. Nem tudom miért. Talán, mert olvasmányos a szerző stílusa, és csak úgy vitte magát a könyv. Szinte fel sem tűnt, hogy elolvastam. Amikor pedig nem volt időm rá, akkor sajnáltam, :) De még így is gyorsan elolvastam. Ezt a könyvet nagyon ajánlom a fiataloknak, mert látszik, hogy nekik íródott. A szerző humorát pedig különösen szerettem. :)

http://discussion.blog.hu/2016/05/15/hova_lett_audrey_az_ujrakezdesrol
Pocsai Zsanett véleménye:
Hát nem csalódtam. Annyira jó, annyira vicces és mégis szomorú volt. Többször felnevettem olvasás közben. Az okát nem tudtam meg, mi történt Audrey-val, csak sejthetem. De felemelő volt olvasni, hogyan gyógyult meg, hogyan lett barátja. Ritka az ilyen jól megírt és érdekes történet, régi kedvenc az írónő, most bebizonyította, hogy ifjúsági regényt is tud írni.
Bakonyi Zsófia véleménye:
Még nem olvastam könyvet ilyen témában. Mármint, hogy egy a társai által zaklatott gyerek hogyan dolgozza fel, amit tettek vele. Ami ledöbbentett, hogy nem álltak ki mellette a társai. Sőt, beszálltak a piszkálásába. De nem is igazán ez döbbentett le, hanem az, hogy ilyet már én is tapasztaltam. (És tényleg nincs megbánás vagy bocsánatkérés a bántalmazó féltől!)
Az egész könyvnek van egy alap humora. Az ember nem tud nem nevetni az abszurd helyzeteken. És belegondolva igazából mi is szoktunk ilyen hülyeségeket csinálni. Olvasás közben csak fogtam a fejemet és azt ismételgettem hangosan röhögve, hogy "Hát én ezt nem hiszem el!". A szüleim meg már nem győzték kérdezgetni, hogy mi történt, min nevetek.