ADATLAP
Interjú a vámpírral
Mindenkit érdekelnek a vámpírok.
Évszázadok óta foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott, démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük.
Talán éppen ezek a gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál. A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik, megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem....
László Klaudia véleménye:
Ez a könyv sokkal több mint egy egyszerű vámpíros sztori. Nem is rémtörténet, inkább lélektaninak mondanám. Louis az örök kérdésre keresi a választ: Honnan jövök? Hová tartok? Mi az élet értelme? Persze nem találja. A halhatatlansággal nem jár együtt a boldogság, sőt. Minden céltalan, kilátástalan. És mégis erre vágynak sokan, erre vágyik az újságíró fiú is.
Juhász Réka véleménye:
A filmet láttam már nagyon-nagyon sokszor, és imádom. Valamint olvastam már Anne Rice-tól a testtolvaj meséjét, és az a könyv egyáltalán nem tetszett, sem a története, sem a stílusa. Hát azt hiszem mondanom sem kell ez a könyv mennyivel jobban tetszett a filmnél. Sokkal érdekesebbek voltak a karakterek valamint részletesebben kidolgozottabbak, valamint a történetben is érthetőbb volt, hogy hová tart a cselekmény, mivel több részletet árult el a könyv. Nagyon jó élmény volt olvasni.
Végvári Edina véleménye:
Anne Rice vámpírregényei közül mindig is ezt tekintettem alapnak, mégis úgy alakult, hogy nem ez volt az első elolvasott könyvem tőle. A Pandora után bevallom, egy kicsit más hangulattal találtam szemben magam - igaz, ez talán köszönhető a két történetet "elmesélő" két vámpír személyisége közti különbségnek, illetve annak, hogy más korban, más helyszínen játszódott.
New Orleans a kedvenc városom, és imádtam, ahogy Rice végigvezetett minket rajta. Szinte magam előtt láttam az utcákat, a vidéki birtokot, a mocsaras területeket, éreztem az illatokat, a nyüzsgést, a lüktetést. Élmény volt.
A főhős annyira nem állt közel hozzám - számomra túl sok volt a lelkizése, szenvedése, filozofálgatása (bár ennek egy része engem is érdekelt: honnan származnak? hogyan lettek? vannak-e mások? hogyan halhatnak meg?). Az összkép ugyanakkor fantasztikus volt; Lestat-val, Claudiával, Armand-nal, Santiagoval együtt pedig változatos és izgalmas történet kerekedett belőle.
Diósi Alexandra véleménye:
A vámpírtörténetek közt kiemelkedő alkotás, vámpírrajongóknak tehát kötelező olvasmány. :)
Számomra kissé bizarr a könyv, de elismerem a történet eredetiségét és zsenialitását.
Először a filmet láttam még évekkel ezelőtt, sosem felejtem el azt a jelenetet amikor elvágták Lestat nyakát, ráadásul egy ártatlan angyalarcú gyerekvámpír tette.
A könyv pedig intenzívebben adja vissza a történetet. Az egész keserédes, kissé nyomasztó vámpírlétet.
A vámpírok nemtől függetlenül szeretnek egymásba. Lestat is szerelmes Luisba, ami nekem egy kissé új volt, de csak azért mert a filmet láttam először. A történet szerint a vámpírok halhatatlanok, csakhogy a tudatuk nehezen szokik hozzá az idő váltakozásához, az új szokásokhoz, és többségében önként mondanak le a hallhatatlanságról.

Zuzan Éva véleménye:
Őszintén szólva nekem az írónőtől, mindig is a Lestat volt a kedvencem, és Luis most sem tudta kitúrni ebből a szerepből. Luis kicsit túl sokat szenveleg az én ízlésemhez, meg az sem volt túl nyerő tett, hogy megpróbálta megölni őt.
Kinga Grünert véleménye:
Nagyon különbözik a mostani, romantikusnak lefestett, főleg tinivámpír vonaltól. Nem is csoda, 1976-ban jelent meg, amikor születtem, és én sem vagyok már tini. Aki látta a filmet, kb. tisztában lehet a történettel. A könyv kicsit eltér, több idő jut írásban a lelki/érzelmi részre. Kiderül, hogy annyira nem is jó ez a halhatatlanság dolog, ezt is meg lehet unni, bele lehet fáradni. Aki boldog véget vár, csalódni fog.
Szabóné angyalbogyolo@citromail.hu véleménye:
A vámpíros könyvek között kultuszkönyv. Szerintem ezzel kezdődött a vámpíros őrület, ami mára talán kissé megfakult, de ez a könyv a maga könyörtelenségével együtt is lenyűgöz és fogva tart, és óhatatlanul is választanunk kell, ki mellé állunk és kibe szeretünk bele visszavonhatatlanul.
Sámson Zsófia véleménye:
Csodálatos! Hadd emeljem ki az írónő tehetségét. Valami zseniális a megfogalmazása, a szóhasználat változatos, és gyönyörű. Igazán kihozta belőle a maximumot!
A történet pedig lebilincselő. A karakterek igazi vámpírok! Nem lesznek szerelmesek egy halandóba, nem lesz romantikus kifejlet. Itt csupán a táplálkozásról van szó. És a kérdésről, hogy vajon ez mennyire kegyetlen.
Tökéletesen bemutatja az adott kort, amelyben játszódik. A leírások fantasztikusak, a jellemvezetés is ügyes. Minden karakterre stílusában visszaköszön a kor, amelyben születtek. A történet izgalmas és egyszerre van teli érzelemmel. És rengeteg érdekes gondolatot rejt magában a mű, ami talán a hétköznapi ember életében is fontos kérdés. Persze van, amire vámpírkáink sem találnak választ, viszont érdemes ezeken elgondolkozni.
Ollósi Gabriella véleménye:
A filmet nagyon szerettem, nem volt kérdés, hogy a könyvet is el fogom olvasni. Ez az olvasás egy sokadik újraolvasás volt, de mindig tud valami újat adni. Emlékszem, mikor először olvastam, Lestat-ot nagyon nem szerettem (a film alapján meg pláne nem!), de elolvastam a Vámpírkrónikák többi részét, és Ő lett a kedvencem Az újraolvasások alkalmával pedig egy kicsit elkezdtem én is Louis-t olyannak látni, ahogy Ő.

Zseniális könyv! Talán ezt a "legkönnyebb" olvasni, a többi már kissé "súlyosabb".

10/10
Kovács Nóra véleménye:
Imádtam. A rengeteg klisés vámpíros könyvek mellett, amik mostanában olyan divatosak, kiemelkedik az interjú a vámpírral.Tetszett, ahogy Rice az akkora New Oreanst leírja. Érdekes volt, ahogy Luis megküzd a vámpírléttel és Lestatal. Annak ellenére, hogy Lestat volt a "rossz fiú", nagyon megkedveltem.