ADATLAP
Kék, mint a jazz
Miller úgy bánik a szavakkal akár a zenész a hangszerével, gyönyörű, felemelő, szívet melengető szólót improvizál. Önéletrajzi esszéiben brutális őszinteséggel, és nemcsak másokon, de önmagán is nevetni tudó humorral ír az életről, szeretetről, hitről, barátságról. Őszinte, szenvedélyes, nyers és igaz....
Kovács Lívia véleménye:
Nagyon tetszett, annak ellenére, hogy az a fajta mindent átható, mély Isten-hit, Krisztus-szeretet, ami a szerző sajátja, rám nem igazán jellemző.
Tetszett az őszinte kitárulkozás, az író humora, és nem utolsó sorban az, hogy ilyen nyíltan megosztja az olvasókkal a vallással kapcsolatos negatív érzéseit, hitbeli elbizonytalanodását, kételyeit.
Nagyon érdekes kérdéseket feszeget, további gondolkodásra késztet, a könyv olvasása közben többször kezdeményeztem az érintett témákról beszélgetést a barátaimmal, és mi tagadás: önvizsgálatot is tartottam. Összegezve: úgy vélem, a könyv elérte a kívánt hatást.
Már az elején felvetett egy gondolatot, ami engem is sokat foglalkoztat/foglalkoztatott:
"Amikor fiatal voltam azt hittem, rengeteg időm van arra, hogy megfejtsem az élet dolgait. De nem volt sok időm rá. Azt hiszem, az ördög legnagyobb trükkje, hogy időpocsékolásra bír minket."