ADATLAP
Keresztutak
Anthony Spencer önző üzletember, aki büszke arra, hogy saját erejéből jutott fel a csúcsra, bár a győzelemért fájdalmasan nagy árat kellett fizetnie. Tony egy agyvérzést követően kómában fekszik a kórház intenzív osztályán. Egy szürreális világban "ébred fel", egy "él" tájon, amely az ő földi életének szépséges és romlott oldalait tükrözi. Úgy véli, a szereplőket, akikkel élénk beszélgetéseket folytat, pusztán saját tudatalattija vetíti ki, mégis követi utasításaikat, hátha így rátalálhat a valódi életre, vagy akár a megváltásra. Kalandja során Tony egyre mélyebb kapcsolatokba bonyolódik. "Lát" mások szemével, és átérzi, amit átélnek, mégis "vak" arra nézve, milyen következményekkel járhat az, ha elrejti saját céljait és veszteségét, melyek hadakoznak a gyógyulás és bizalom lassan kibontakozó folyamataival....
Kaulics Krisztina véleménye:
Az írótól korábban már olvastam A viskó című könyvet, amiről különösképpen vélekedtem. Nem is nagyon tudtam, hogyan álljak hozzá ehhez a műhöz. Eleinte úgy láttam, hogy a koncepció ugyanaz, mint A viskóé, de később rájöttem, hogy amellett, hogy az alapvető igazságok semmit sem változtak az író univerzumában, ebben a könyvben rengeteg új gondolat van. Annak ellenére, hogy ez kevésbé ismert, nekem a Keresztutak százszorta jobban tetszett, mint A viskó. A stílus ugyanolyan remek volt, mégis... a történet és az Isten léte valahogy emberibb volt, nem éreztem olyan távolinak, sőt! Kétszer is elsírtam magam, pedig hozzám nem áll közel az a fajta vallásosság, amit a könyv közvetít. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a könyvet, ugyanis fantasztikus!
K Zsuzsi véleménye:
Hasonló a viskóhoz a stílusa, például Jézus ugyanúgy sokszor kuncog, de egyébként teljesen más. Ami miatt baromira tetszik ez a könyv, az Cabby, és az ő vonala. Nagyon megfogott a tisztaságával, az őszinteségével, "beszalás", hogy mennyire jófej :) Tonyval pedig annyira ellentétesek, hogy ettől tök jóvá válik a kapcsolatuk. Kicsit régen olvastam ahhoz, hogy ennél részletesebben tudjak róla írni, de a jó benyomás megmaradt, lélekmelengető érzés volt olvasni, ha jól emlékszem, még meg is könnyeztem néhol. Ja és persze tök jó mondatok is voltak benne, meg tök jó ötletek (pl. a "fejbemászásra" gondolok ezalatt).
Szücs Eszter véleménye:
Már a Viskó című könyvet is nagyon szerettem olvasás közben, de talán ez még jobb volt.
Lehet azért mert hasonlót vártam, és valahol meg is kaptam. Viszont még sem majmolása volt a Viskónak, hanem egy tényleg újabb történet az út keresésről, Isten létéről vagy nem létéről.

Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Kissné Bugyi Vivien véleménye:
Nem szeretek könyvekről rosszat mondani, de erről nagyon nehezemre esik jót kicsiholni...
Az egésznek "Viskó-íze" volt, kiszámítható volt, szirupos, számomra szinte semmi szépirodalmi értékkel. Az bosszantott, hogy az alapelgondolás jó lett volna, ha nem ennyire szenzációhajhász módon van megvalósítva. Tehát, hogy már jót is mondjak, nekem olyan Dante érzésem volt, ahogy végig mentünk a lélek különböző részein, és szép, szimbolikus tartalommal volt minden felruházva, de ezen kívül minden eredetiséget nélkülözött számomra a könyv.
Sz Csilla véleménye:
A Viskó után, fel voltam készülve minden jóságra. És abszolút nem csalódtam. Főhősünk története bár kiszámítható volt, nem zavart mert a mellékszereplők karakterei és a cselekményszálak mégis izgalmassá tették a történetet. Cabby egyszerűsége, annyira fantasztikusan nagyszerűvé tett nagyon sok részt, hogy már csak ezét a pár részért is újra olvasnám :)
Gyöngyi Vörösné Molnár véleménye:
Régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire megosztotta volna a tartalommal kapcsolatos pozitív és negatív érzéseimet. Mindenesetre ezt nem a könyv hibájaként rovom fel, sokkal inkább azt gondolom, hogy időnként a saját falaimba, saját megrögzött elgondolásaimba való botlás váltott ki bennem ellenállást. Másrészt, mivel egy ideje azért én is bontogatom saját korlátaimat, voltak bekezdések, oldalak, fejezetek, amik szinte villogva emelkedtek ki a szövegkörnyezetből, amikről úgy éreztem, hogy nekem szólnak, és amiket ki is jegyzeteltem magamnak.
Összességében örülök, hogy a kezembe akadt, mert a mondanivalójának súlya van, ami még "dolgozni" fog bennem egy darabig.
Szauer Emese véleménye:
Nagyon tetszett ez a könyv <3
Szeretem olvasni, hogy az Istenről, a Szentháromságról szóló könyveket. Egy-egy könyv története pontosan kifejezi, hogy az író milyennek gondolja Istent. Mennyire látja őt jelen a világban. Az én Istenképem szinte teljesen megegyezik William P. Young könyveiben szereplő Istennel. Sok-sok komoly kérdésre választ kaphat az ember, ha nyitott füllel és nyitott lélekkel olvassa a történetet.
Kocsis-Meriadt Brigitta véleménye:
A Keresztutakat olvastam először a szerzőtől, de kíváncsivá tett a Viskó iránt is. A történet mélyen, de nem tolakodóan vallásos, Istenről, szeretetről, emberségről szól egy olyan világban, ahol a pénz, a hatalom és az érdekek irányítanak mindent. Szeretném hinni, hogy az a világ is létezik és megvalósítható, amit a könyvben lefestenek.
Kolonics Patricia véleménye:
A Viskó című könyv után izgatottan vártam az író következő sikeres munkáját, és nem hiába. Ugyanolyan fantasztikus mű, mint a Viskó. Megmutatkozik benne Isten valamint a szeretet átformáló ereje. A főhős megindító, időnként humoros történetét követhetjük nyomon kómába esésétől a végső megoldásig. Nagyszerű alkotás, csak ajánlani tudom.
Falusi Krisztina véleménye:
Akiknek a Viskó című könyv tetszett ebben sem fognak csalódni. A szerző ismét egy csodálatos és megragadó történetét olvashatjuk, egy olyan emberről aki a tragédiák után elvesztette hitét, elfordult Istentől, kapcsolatait tönkretette. Azonban ebben a könyvben is bebizonyosodik, hogy Isten mindig ott van mellettünk és ha hiszünk benne csodákra vagyunk képesek. Imádtam akárcsak a Viskót, bár más az alaptörténet, ismét egy varázslatos helyre kalauzol el minket az író. Ajánlani tudom mindenkinek!