ADATLAP
Lélegezz velem!
Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól....
Keresztes Zsuzsa véleménye:
Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól....
Márfi Regina véleménye:
Egyszerűen nem jutok szóhoz, és fogalmam sincs, hogy egy ilyen történet után hogyan nyilvánuljak meg.
Ez a könyv temérdeklen mennyiségű érzelmet tartalmaz.
Vajon normális bőgni egy könyvön? Meg kell mondjam nem kissé zaklatott fel érzelmileg. Annyira hihető minden, annyira beleéltem magam Blythe szerepébe, mintha velem történt volna minden.
Le a kalappal az írónő előtt. Valami fantasztikusat hozott létre.
Széles Viktória véleménye:
Ez egy fantasztikus könyv. Nem rég fejeztem csak be, de nagyon magával ragadott a történt. Két megsebzett lélek egymásra találását írja le Jessica Park. A Shepherd család összes tagját imádtam. Sabin olyan a könyvbe, mint egy nagy gyerek, de ahogy Blythe-vel viselkedik az nagyon aranyos és őszinte. Estelle és Eric szintén nagyon barátságosak. Christopher fantasztikus benne, ahogy a testvéreit próbálja egyengetni. Egy összetartó családot látunk ezen az oldalon. Míg Blythe és az öccse James kapcsolta a könyv elején még véletlenül sem ilyen. De a végére egy nagy család lesz belőlük. Tetszett, hogy Christopher és Blythe sorsa mentette meg mind a kettőt a haláltól. Míg Christopher gyűlölte az apját, Blythe hősnek tekintete. Mindent össze foglalva fantasztikus volt a könyv.
Rasztik Réka véleménye:
Erre a műre nem lehet csak azt mondani, hogy jó. Hogy jó olvasni, jó kézben tartani, jó nézegetni a borítóját. NEM!
Ez a könyv varázslatos. Csodálatos tartalommal, elképesztő borítóval. Emellett a regény mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
A fülszövegben is fel van tüntetve, hogy két sérült lélek áll a központban, akik sorsának szálai egybefutnak, de nem is akárhogyan.
Az igazat megvallva a könyv feléig kábé egy hónap alatt jutottam el, valahogy nem volt kedvem olvasni. Egyáltalán nem a könyv hibája, de talán számomra nem is volt olyan izgalmas, hogy egyfolytában csak olvassam. Azonban a felénél megváltozott minden: a puzzle darabok egyre nagyobb egységet alkottak, a mellékszálak mind egy főszálra voltak visszavezethetőek, a történet egyre világosabbá vált, s minden bonyodalomból megoldás lett. Már ha nevezhető annak.
A legnagyobb csattanója a könyvnek engem is szíven ütött, amint kiderült az igazság, a sötét múlt minden apró részlete. Azt hiszem, akárhogy is de mindennek így kellett alakulni. Rengeteg konklúzió leszűrhető belőle, főként az, hogy mindig meg kell bocsátani annak, akit a legjobban szeretünk. Elveszíteni ezerszer rosszabb, mint kimondani azt, hogy bocsánat.
Békés Nikolett véleménye:
Most fejeztem be, még nagyon friss az élmény. Nagyon jó alap történet , szerethető karakterek. Két sérült ember egymásra találása nem is alakulhatott volna jobban. Bár a felénél már sejteni lehetet a végkifejlet.
Talán ami kicsit zavart a mérhetetlen sok káromkodás , és hiányzott a váltott szemszögből való olvasás. Remélem lesz folytatása.