ADATLAP
Le a csajokkal! Avagy kinek kell a szerelem...
Az emlékezetes alternatív buli után Tamás pontosan eltervezte, másnap a suliban mit fog mondani Böbének. Mintha mi sem történt volna, lazára veszi a figurát. „Ezer bocs, béb, hogy felkértem azt a csajt, míg te a sarokban unatkoztál. Tudom, borzasztó lehetett." Mélyen a szemébe néz majd, és magyarázóan folytatja: „Nagyon szeretlek téged, de értsd meg: fiú vagyok, bizonyos igényekkel…" – ezután a büfében fizet neki egy túrós palacsintát, s az ügy ezzel el is lesz intézve. Ajaj! Dehogy lesz elintézve! Még csak most kezdődik. Mert Kincses Tamás a 10/A-ból nem ismeri a női lélek rejtelmeit. Sohonyai Edit, a Macskaköröm, a Szerelemlék és más sikeres regények írója annál jobban ismeri. A lányokét is, meg a fiúkét is. És őszintén, nyíltan, nagyon mulatságosan avatja be az olvasót a kamaszok titkaiba. Ha valaki önmagára ismer, az nem a véletlen műve....
Pocsai Zsanett véleménye:
Olvastam már sokkal jobb könyvet az írónőtől. Legalábbis kislánykoromban tetszett. Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem tudtam azonosulni a szereplőkkel. Unalmas volt és egy idő után elvesztettem a fonalat. Sajnálom, mert minden részét el akartam olvasni.
Ratkai Mária véleménye:
Mostanában úgy tűnik sokat nosztalgiázok, hiszen természetesen ezt a regényt is évekkel ezelőtt olvastam először. Nemrég viszont láttam egy részletet abból a filmből, ami Sohonyai Edit sorozata alapján készült, és újra érdekelni kezdett. Már nem igazán kötött le, így a másik két részt, azt hiszem, nem fogom megkeresni, de bizonyos szempontból hasznosnak bizonyult, hogy tettem vele egy próbát.
Szerletics Róbert véleménye:
Volt szerencsém személyesen találkozni az írónővel harmincadmagammal, egy rendhagyó író-olvasó találkozó keretében, mely inkább mentálhigiénés élettapasztalat-átadás volt a javából. A hölgy egy igazi "mágus", aki közvetlenségével, "laza" stílusával könnyen megtalálja a közös hangot a tinikkel.
Ez a hangnem "jön át" regényeiből is, melynek hősei a kiskamaszok. Bár személy szerint nekem a "Macskaköröm" és a "Szerelemlék" a kedvenceim, a Tamás és Böbe történetéről szóló trilógia (Le a csajokkal!, Le a pasikkal!, Mocsok Csillag) szintén nagyon jól sikerült.
A "Le a csajokkal" Tamás szemszögéből láttatja férfi és nő (vagy inkább fiú és lány) viszonyát, egyes szám harmadik személyben. Ez a rész még tele van burleszk-szerű elemekkel, ám komolyabb síkon az ébredező szerelem alaphangja, mely barátságból vált(hatna) át mélyebb kapcsolatba, de a befejezésig nyitott marad, hiszen Rob (Böbe akkori barátja) balesetével fejeződik be, és még Krisztina is ott van Tamás oldalán...
A "Le a pasikkal" Böbe története egyes szám harmadik személyben, körülbelül ott folytatódik, ahol az előző befejeződött. A lány vergődik határtalan önbizalom és teljes önbizalomhiány között, és bár régóta szerelmes Tamásba, nem látja át, mi a helyzet "odaát", azaz a fiú szemszögéből - csak barátság, vagy valami több?
A "Mocsok Csillag" idején már együtt van Böbe és Tamás, az eseményeket pedig Böbe naplóján át értesülhetünk. Mert nem felhőtlen egy tiniszerelem, és az első "együttlét" sem úgy sikerül, mint ahogy azt Böbe szerette volna. Féltékenység, meg nem értettség, félreértések és könnyes összeborulások, majd szakítás - ahogy a kamaszoknál megesik, nem is olyan ritkán. A történet pedig újra nyitott marad, mint
Király Anna véleménye:
Az első rész nem volt valami izgalmas. Nem volt rossz, de nem történt benne szinte semmi. A második rész már jobb volt, ott már volt néhány izgalmas rész, a titokzatos idegen, az anya fejfájása, a kirándulás és persze Böbe és Tamás kapcsolata. Az utolsó rész pedig elég érdekes volt. Az írónő teljesen más irányból közelítette meg a történetet, mint az előző kettőnél. Persze lehet azért, mert az első kettőt is úgymond más szemszögből írta le.

Az elsőben mindig Tamás volt a központ, a másodikban pedig Böbe, de csak mint kívülálló személy írt róluk, a harmadik részben aztán Böbe bőrébe bújt. Itt nagyon sok utalás és idézet volt az előző részekből, ezért szerintem külön álló könyvként is megállná a helyét. Az olvasó rengeteg információt megtudhat az előző történetekből úgy, hogy azokba bele se olvas. Szóval engem egy picit irritált ez a rengeteg ismétlés.

Böbe karakteréről pedig egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy szeretem, vagy utálom. Illetve ennyi szenvedés és "közös" élet után annak jobban örültem volna, ha működik a kapcsolatuk, hiszen összeillettek.

Úgyhogy a vége annyira nem tetszett, de összességében nem volt rossz sorozat.