ADATLAP
Levendulaszoba
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét…
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?...
Feraji Anikó véleménye:
Sokáig ott állt a polcon, szimpla romantikus regénynek gondoltam, nem volt hozzá kedvem. Már az első oldalak meggyőztek mekkorát tévedtem.Imádtam, végig az egész könyvet. Direkt lassan olvastam fejezetről fejezetre ízlelgetve. Sok gondolkodni valót ad. Úgy sajnáltam, hogy vége lesz egyszer. Közben nagyon szórakoztató is és többször hangosan felnevettem az olvasás közben. Igazi öröm volt belemerülni ebbe a könyvbe. Nagyon ajánlom, mindenkinek!
Antal Margit véleménye:
Pár éve már ott lapul a könyvespolcon, mivel a fülszöveg ígérte kecsegtető sorokon felbuzdulva annak idején megvettem. Persze ez sem véletlen, hogy épp most került elő. Valahogy ez az a könyv, aminek mindenki életében szerephez kellene jutnia, amikor- bármely területen az életében válaszút elé kerül. Ilyenkor mindig kell egy jó, éppen akkor éppen úgy odapasszoló könyv, ami lehet, hogy a világon csak neki szól ( mint Perdunak a Déli fények) vagy egy új barátság ígérete, egy hiányzó, elmulasztott emberi kapcsolat ( mint Perdunak Max Jordan vagy az olasz barátsága) vagy egy hirtelen felindulásból elkövetett utazás, ami visszavisz a gyökerekhez, amikor még jó volt s egyszer s mindenkorra tisztázza a félreértéseket, amik eddig gyötörték ( mint Perdunak Provance felé vezető hajóútja Manon szülőföldjére.). Mindez valódi, megélt érzelmek, igazi,elgondolkodtató mondanivalóba ágyazva pazar tájleírásokkal és ínycsiklandó receptekkel fűszerezve.Érdekes fordulata a regénynek, hogy épp egy írónő ábrázolja legérzékletesebben a férfi lelket, amikor mindhárman igyekeznek kimenekíteni a folyóból egy belezuhant őzet.( A vihar utáni jelenet leírása az egyik legszebb része a regénynek!) Maga a kötet már megvalósítja a főhős , Perdu - de szerintem az írónő- álmát is, ez maga egy irodalmi gyógypatika, valódi felfrissülés. Úgy 10-15 évenként ( kinek előbb, kinek később) , de vissza kellene nyúlni hozzá és meríteni belőle. Mellesleg nem volna hülyeség kis hazánkban is ilyen különleges irodalmi patikát létesíteni mint , ami a regényben szerepel.
Pintérné Schindler Dalma véleménye:
Perdu története önmagáról, és a keresésről, amit az elmúlt szerelem hajt. Igazán megérintő, és mélyenszántó könyv. Nagyon jól meg van írva, szerintem ez az a könyv, amit mindenkinek (nemtől és kortól függetlenül) el kellene olvasni.
Simon Csilla véleménye:
Nem mondom, hogy nem érintett meg. Lassan kell olvasni. Mély érzéseket közvetít. Élveztem az utazást Perduval. Olyan gondolatokat, érzelmeket fogalmaz meg, amiket én képtelen lennék ilyen formában, mégis a magaménak érzem őket. Számomra minőségi kategória, mindenképpen ajánlom azoknak, akik nem pörgős eseményekre és humoros párbeszédekre vágynak éppen.
Soponyai Ilona véleménye:
Nagyon kíváncsi voltam a történetre. Nem, nem csalódtam, nagyjából azt kaptam, amit vártam: szerelem, fájdalom, szerelem, magára tálálás, feloldódás. Megspékelve csodás tájakkal, életigazságokkal, receptekkel a gyomornak és a léleknek. Nyárra való, kellemes olvasmány.
S H véleménye:
Pont levendulaszezon idején akadt a kezembe, gondoltam egy könnyed regénynek jó lesz. Az elején vontatottnak éreztem, lassan tudtam csak haladni, mert egyszerűen nem húzott fel a történet, nem érdekelt, hogy mi lesz a vége. Aztán a közepe felé beindult és egyre jobban tetszett. Az biztos, hogy végül mégsem volt annyira könnyed mint gondoltam.
Kovácsné Szabó Lilla véleménye:
Ez a könyv egyszerűen a könyv. Tele a világgal. Olyan mondatok, igazságok, amiket fel kellene jegyezni, hogy az ember újra tudja olvasni. Tetszett a végén található irodalmi elsősegély patikája. Nekem valahogy Manon útinaplója nem mindig illet bele a könyv többi részébe.
Tényleg miért is nincsenek irodalmi patikák???
Botosné Verba Ágnes véleménye:
Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, aztán mindig kivitték az orrom előtt. Aztán megkaptam karácsonyra. Az eleje nagyon zavarosan indul, szerintem, aztán egy elragadó történet bontakozik ki.Nagyon tetszett, most vezeti a kedvenc könyvem kategóriát, és boldog-boldogtalannak ajánlom.
Rógán Edina Anna véleménye:
Hogy őszinte legyek, nem dobtam el az agyam ettől a könyvtől. Csodálatos borító, izgalmas fülszöveg, és mégis: majdnem belefulladtam a sok filozofálásba, a rengeteg ki nem mondott szóba, a klisés okosságokba és a hatalmas fájdalomba, ami valahogy mindenkiből áradt. Ez egy szép történet lehetett volna, de így csal unalmas szócséplés az egész. Kér érte. :/
Katona Éva véleménye:
Unokatestvérem ajánlására olvastam el a könyvet. Pont "jókor jött", sok mindent megértettem az emberi lélek működéséről. Felkavaró gondolatok is voltak benne, mély mondanivalóval, így csak apránként olvastam- ha egy nehezen emészthető részhez értem, inkább letettem. A történet nagyon tetszett, a szereplőkben is ráismerhetünk a hétköznapi emberekre, bizonyos vonásaikban pedig saját magunkra. A vége kicsit túl "nyálas" lett a nagy egymásra borulással, számomra nehezen elképzelhető, hogy a férj és a szerető így kijöjjön egymással, de biztos volt valamilyen "varázsereje" a nőnek, ha még sok-sok évvel a halála után is ennyire bilincsben tartotta a férfiakat.
Juhász Beáta véleménye:
Egy ember, aki egy adott pillanatban kilép az addigi életéből és elindul, hogy megtalálja önmagát. Aki sokat tud az emberekről, saját magáról viszont nagyon keveset és ezen változtatni szeretne. Tisztelem és kicsit irigylem a bátorságát, gondolatban van hogy én is elindulok. Kellemes, szeretni való olvasmány, olyan lélekgyógyító fajta.
Nekem kicsit sok lett a végére az egymásra borulás. Hogy egy karácsonyi asztalnál ül a férj és a szerető az új (igazi és fogadott) családjukkal az én ízlésemnek már kicsit túlzás. Ezt leszámítva nagyon tudnám szeretni, ha több ilyen mély lélekkel megáldott férfi venne körül; és biztosan nem a neten rendelnék magamnak könyvet, ha lenne olyan bolt a közelemben, ahol értik és szeretik is a könyvet az eladók.

Nagyon tetszik a könyv borítója, vonzza a tekintetet és illik a könyv hangulatához is.
Örülök, hogy a polcomra kerül; biztosan előveszem még máskor is.
Frányó Kriszta véleménye:
Az ismerőseim valószínűleg nagyon unhatnak, mert napok óta ezt a könyvet ajánlgatom boldog-boldogtalannak. Nem véletlenül. Gyönyörű a történet, fordulatokkal, sorsokkal teli, remek nyelvújító-jellegű szavakkal, az érzelmeket valahogy úgy közelíti meg az írónő, hogy egyáltalán nem vállnak giccsessé a leírások, hanem szívbe markolnak, majd egy finom kis humormorzsával megtöri a szaggatott lélegzést - minden könyvbarátnak érdemes felütnie!
Hoagirl véleménye:
Amikor megláttam a könyvesbolt polcán, már a borító és a cím alapján tudtam hogy ezt a könyvet el kell olvasnom. Mindig jó előjel amikor ilyen hevesen akarok egy könyvet, és ez most is beigazolódott. Az eleje kicsit nehézkesen indul be, ráadásul a főhős karaktere, egyénisége szöges ellentétben áll az enyémmel, ezért eleinte nehéz volt beleélni magam a történetbe, mert bosszantott a depresszív melankólia. Aztán az oldalak előrehaladtával egyre jobban tudtam azonosulni a főhőssel és fokozatosan kibontakozott a történet is, ráadásul határozottan jól ellensúlyozta Jean karakterét a később betoppanó bolondos író és az olaszosan „őrült” szakács. Kedvemre való volt a mondanivalója is, egy egészen érdekes szerelmi háromszög az alapja, és ebből kerekedik ki egy tényleg szép történet a szerelemről és újrakezdésről.

Vallom Charles William Eliot gondolatát: A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek.
N Kata véleménye:
Nem sokan ajánlották, mondván, hogy túl "depressziós". Nekem viszont tetszett, nagyon is. Nem a tipikus vidám szerelmi történet, viszont nagyon sokat tanultam továbblépésről, talpra állásról, megnyugvásról. Ezen kívül nekem mindig is meggyőződésem volt, hogy a könyvek gyógyítanak, és nagyon meglepődtem azon, hogy ezt papírra is vetették. Szívesen besétálnék Jean Perdu Patikájába, hátha tud valami olyan könyvet ajánlani, ami teljessé tenné a kis életemet.
Józóné Bíró Szilvia véleménye:
Imádtam! Nem hittem el ,hogy ilyen létezik: A Könyv! Megszámlálhatatlan könyvet olvastam el idáig , de még egyik sem tett ilyen benyomást rám.A borítója miatt választottam ,de nem sejtettem ,hogy ekkora hatással lesz rám. Nevettem (soha nem nevettem olvasás közben) ,könnyeztem, cédulákkal raktam teli ,hogy mi az amit felakarok olvasni a férjemnek. Tényleg arra ösztönöz ,hogy jegyzeteljen az ember olvasás közben. Nagyon sokszor fogom még olvasni.
Szabó Anikó véleménye:
Minden betűjét imádtam, két nap alatt sikerült a végére érnem. Ez is azok a könyveim közé tartozik, amit meggyászoltam mikor vége lett! Szívbemarkoló, megható történet! Legszívesebben útra kelnék, hogy megtaláljam Önmagam. Én is keresem a nyomtalanul eltűnt 20 évemet, csak nincs hajóm hozzá!!!
Szívből ajánlom mindenkinek!!!!
Kovácsné Pécsy Katalin véleménye:
Nekem nagyon nehezen indult be. Tulajdonképpen nagyon jó elalvos könyv lett belőle. Napokig úgy olvastam, hogy pár oldal után majd leragadt a szemem, és le kellett tennem a könyvet, és lámpát oltani. Így aztán azon nem gondolkodtam, hogy félbehagyom, mert jókat aludtam. Aztán a közepe körül beindult a cselekmény, és a vége már vitt magával, nehezebben hagyta magát letenni. Azért nem volt egy pörgős könyv!
Matorac Annamária véleménye:
Imádtam!
Imádtam Jean Perdut, Manont, Max Jordant, Cuneot, Landgrint, Kaffkát, Pszt-t is. Sírtam, nevettem, majd sírtam, aztán nevettem... és mind a négy nap alatt (ennyi idő kiolvasni, esténként pihenésként 1-2 óra) minden este elutaztam és már pakoltam is a bőröndöm, hogy elkötök egy hajót (mert nekem nincs Irodalmi Patikám) és elmegyek, majd visszajövök új emberként.
Székely Ildi véleménye:
Könnyed, romantikus regényre számítottam, amit meg is kaptam, de egy kicsit több is annál. Sokszor észre sem vesszük és ugyanabba a hibába esünk, mint a főszereplő, megrekedünk egy életszakaszban, és amíg nem gyomláljuk ki magunkból, nem tudunk továbblépni. Nekem különösen tetszett, hogy Jean Perdu nekivágott ennek a hosszú útnak. A regény sok életigazságot tartalmaz, és ahogy az író is fogalmaz, csak úgy érdemes könyvet olvasni, ha az ember közben jegyzetel, hogy utólag elmélkedhessen egy-egy fontos és elgondolkodtató mondaton.
Benedek Linda véleménye:
A borítója miatt választottam ezt a könyvet és nem bántam meg mert nem csak kívül gyönyörű...! Csodálatos történet a szerelemről, gyászról, újrakezdésről, megbocsátásról és önmagunk megtalálásáról. Tényleg valóságos irodalmi elsősegély a léleknek. Biztos, hogy újra fogom olvasni.
I-Tar Szabina véleménye:
Érdekes és néhol nagyon megható könyv. Romantikus és egyben útkereső történet, melyben az ilyen jellegű könyvektől eltérő módon egy férfi a főszereplő és az ő szemszögéből tárulnak elénk az életének különös részletei és érzelmei.