ADATLAP
Love Story - Szerelmi Történet
"Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?
Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühit, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség."...
Farkas Csilla véleménye:
A társadalmi különbséget leküzdő fiatal szerelmesek, akik már megvívták maguk harcát, hogy boldogak lehessenek, akkor jön az igazi dráma, ami leküzdhetetlen és elválasztja őket. Másodszorra is pont olyan megható volt, mint harminc évvel ezelőtt.
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Nehéz szavakat találni egy ilyen könyv után.
Klasszikus szerelmi történet, de nem csak az.
Egyrészt mert tele van olyan ellentétekkel (gazdag-szegény, apa-fia, egészség-betegség), amik nem feltétlenül tartoznak hozzá egy tipikus szerelmi történethez; másrészt mert egy huszonéves fiú meséli el a '60-as években, így a nyelvezete a legkevésbé sem romantikus, de minden bizonnyal életszerű.
Amennyire szerelmi történet, legalább annyira szociológiai írás is a kor Amerikájáról.
(Volt időm, hát elolvastam a folytatást is. Itt sem lett happy end, vagy legalábbis nem a hagyományos értelemben. Oliver magánélete lezáratlan maradt.)
Galambos Réta véleménye:
Az első pár oldalon kissé zavart a szóhasználat, régen láttam már a filmet, de nem rémlett, hogy ennyit káromkodnak benne, de végül is mikor hozzászoktam már nem zavart, a történet engem meghatott, nagyon is, bár tudtam mire számíthatok, nekem mégis nagyon átjött a szerelmük története, tetszett, nagyon is. Jenny igen megértő és türelmes volt, míg nem volt pénzük, Oliver hátterét, hogy mért is lázadt igazán, szívesen megismertem volna még, de ez a kis történet nem erre volt kihegyezve. Ajánlom.
Bali Mária véleménye:
Eredetileg az "egy nap alatt a végére lehet érni" kategóriába tettem be, de szerintem nem fogok másik olyan művet találni, amin ennyire sírok. Sok könyvet megkönnyeztem már életemben, de azt nem gondoltam, hogy úgy, hogy ismerem a történetet és többször láttam már filmen, ilyen erős hatást vált ki belőlem, konkrétan rázkódva zokogtam.
Jennytől olyan sokat lehet tanulni, imádom.
Bendes Zoltánné véleménye:
Rövid és tömör, boldog és szomorú, szerelem és halál, elfogadás és elutasítás. Élethű. Őszinte. Minden benne van ebben a pár szóban. Semmi sallang vagy "hollywoody"-meseszerűség. Ez a nagy váratlan élet. Szomorúan szép történet. Mindig könnyeket csal a szememben.
Szanyi Orsolya véleménye:
Érdekes volt. Túl rövidnek gondoltam, mikor kézbe vettem, aztán mikor elolvastam, még rövidebbnek gondoltam. Kár, hogy nem lett jobban kibontva, persze ettől olyan, amilyen, de nagyon szívesen olvastam volna még.
Triszné Szabó Márta véleménye:
Régen ez volt az egyik kedvenc könyvem; újra elővéve pár óra alatt elolvastam. Gyönyörűen megírt szerelmi történet jó karakterekkel, szellemes párbeszédekkel. Hiába tudom szinte kívülről minden sorát, onnantól, hogy Oliver szembesül Jenny halálos betegségével újra végigsírtam az utolsó oldalig a könyvet. Nagyon megható, ahogyan Jenny, Oliver, Phil és az idősebb Barrett éreznek, viselkednek. Egy negatívum van, hogy most azonnal újra el kell olvasnom a folytatást, Oliver történetét, ami a polcomon áll.
NAGY Sándorné Marika véleménye:
Eleinte tartottam tőle, hogy a vékony könyv kevés lesz ahhoz, hogy beleéljem magam a történet sodró cselekményébe, de be kell látnom, tévedtem. Bár az események gyorsan pörögtek, egyetlen percig sem éreztem, hogy bármit is elsietett volna az író.
Mert az, hogy nem lesz" Happy End", már az első mondatokból kiderül… amelyekből süt a fájdalom és a „semmi sem hozza vissza” érzés…
Szerettem Olivert „hallgatni”, erre nincs jobb szó. Szerettem, ahogy finoman csipkelődött Jenniferrel, szerettem, ahogyan a körülöttük lévő világot szemlélte, szerettem, ahogy Jennifert szerette – ahogyan önmagukat szerette. Ennek a sok-sok szeretetnek az ellenére sem éreztem, hogy túlontúl giccses lenne a sztori
Berta Szilvia véleménye:
Lenyűgöző! Rövid, tömör, minimalista. Szerelem és halál, öröm és bánat, elfogadás és elutasítás.Nincs túlbeszélve, nincsenek benne csavarok, meglepetések. Nem csöpögős, mézesmázos, még azt is elhiszem, hogy bár időnként "kurvának" és "stricinek" titulálják egymást, mégis igazi szerelem. Egyetlen dologban nem értünk egyet, szerintem szükség van arra a szóra, hogy sajnálom.
Csizmarik Anikó véleménye:
Nem hiszem, hogy van olyan ember ma, aki ne ismerné a könyv megfilmesített változatát. A mai napig, ha látom a tévében tuti megnézem. Általában nekem jobban tetszenek a könyvek, mint a filmek. Ez most sem volt másként, hiszen számomra a könyv még sokkolóbb, még tragikusabb volt, mint a film. Két fiatal szerelméről szól, aminek tudják, hogy vége lesz, hiszen a főszereplő Jenny súlyos beteg. De élvezik az életet és minden másodpercet kihasználnak, hogy együtt legyenek. Számomra példaértékű, hogy Oliver, hogy segíti Jennyt, mellette áll, támogatja. És ne felejtsük el, ahogy mindig, Jenny halála sem volt értelmetlen, hiszen Oliver újra szóba állt édesapjával. Remélem még nagyon sok nemzedék fog felnőni ezen a könyvön, filmen, mert rengeteget lehet tanulni belőle, szerelemről, kitartásról.
Szabó Angéla Dominika véleménye:
A film az egyik örök kedvencem, így olvasni is nagyon jó volt! Egy csodaszép és megindító történet egy fiatal pár közös életének indulásáról, a mindent elsöprő szerelmükről és a végén a tragédiáról. Jenny, a női főszereplő élethez való hozzáállása, a "dolgok nevén nevezése" fantasztikus! Az egyik legszebb gondolata a könyvnek is tőle hangzik el: "Love means never having to say you're sorry".
Paulusz Sára véleménye:
Nagyon megható egy történet Nagyon nagyon szomorú hogy végül nem teljesedett be szerelmük mert ne lettek gyerekeik és még Párizsa se jutottak el hiába vett Olvier repülő jegyet Jenny-nek! De érdekes módon Jenny csak halála után tudta elérni azt hogy Oliver beszéljen az az apjával! A végén csak sikerült neki valahogy.
Héjjas Orsolya véleménye:
Akárhányszor olvasom el ezt a könyvet mindig zsepihaddal fejeződik be :/ Tudom mindig mi lesz a vége de akkor is miért nem lehet egyszer máshogy vége. Boldogan élnek amíg meg nem..... De legalább szembesít azzal, hogy nem mindig happy end a történetek vége.
Karácsony Bettina véleménye:
:)