ADATLAP
Mesterségem a halál
Robert Merle második regénye a Mesterségem a halál, megrendítő figyelmeztetés: lelkiismeret ébresztő kiáltvány a jó szándékú emberiséghez. De nemcsak ennyi, hanem csupa kérdés, döbben rácsodálkozás a kor ijesztő képtelenségeire. Hogyan válhatott az ember a nácizmus pokoli gépezetének érzéketlen alkatrészévé? Hogyan gyakorolhatta Rudolf Lang ugyanolyan lelkiismeretesen és pontosan és szenvtelenül a halál "mesterségét" mint ahogy egy pedáns adótisztviselő az adótartozásokat könyveli a tartozás követel rovatokba? Mi történt ezzel az emberrel? Tébolyodott-e vagy épelméjű? Hiszen bizonyára Rudolf Lang is normális csecsemőként született. Mi okozta ház jellemének iszonyú károsodását? Ki a bűnös? Hol végződik környezetének felelőssége és hol kezdődik az övé? És Robert Merle válaszol: sallangtalan, de drámai eszközökkel tárja fel Vilmos császári , a prefasiszta és a fasiszta kort és jellegzetes alakjainak kórképét....
Kupeczki Adrienn véleménye:
"-Mindenesetre emberséges.Az emberek elalszanak, ennyi az egész. Szépen beleringanak a halálba. Látta? Olyan békés az arcuk. "
Azt hiszem itt volt az a pont, amikor könnybe lábadt a szemem másodszorra a könyv során, és nem bírtam tovább olvasni, azóta sem.
Pár év múlva mégegyszer leveszem a polcról és elolvasom.
Judit Pletscher véleménye:
Másodszorra olvasva is nagyon ütött a könyv. Merle annyira tárgyilagosan mutatja Rudolf Lang életét és munkáját. Tetszik, hogy nem alkot véleményt, csak a tényeket közli, nem moralizál és nem ítélkezik. Ezzel eléri, hogy én mint olvasó is csak arra figyeljek, hogy hogyan lehet az adott parancsot a lehető legjobban végrehajtani és ne ítélkezzek. Pedig ez a parancs a világ talán legszörnyűbb parancsa volt.
Lajkó Fanni véleménye:
Mindig érdekelt ez a téma, amit a mű dolgoz fel, és egyszerűen Merlétől lenyűgöző. Ez az első könyvem, amit tőle olvasok, de nagyon szeretnék többet is, és valószínűleg fogok is. Megdöbbentő, ijesztő, elgondolkodtató, szomorú, ezek azok a szavak, melyek a könyv olvasása után és közben felmerültek bennem. Nagyon a hatása alá tud kerülni az olvasó.
J Csilla véleménye:
Imádom Merle-t továbbra is, nagyon jó stílusban ír, elejétől kezdve leköti az ember figyelmét. Megdöbbentő, ahogy Rudolf élete alakul, ahogy a holokausztot egy SS tiszt szemszögéből látjuk, ijesztő, hogy emberéleteket egységekben lehet mérni...
Bali Mária véleménye:
Merle stílusa magával ragadott végig, egyetlen pillanatra sem unatkoztam, és ez nem csak a témának volt köszönhető, hanem a szóhasználatnak, a mondatszerkesztésnek, a leírások és párbeszédek arányának. Minden benne volt, aminek kellett és egy tollvonással sem több, de talán egy tollvonással kevesebb, mert az egyik mellékesen elhangzott információnak köszönhetően, most kicsit kutatni fogok a témában.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy Merlétől még több olvasnivaló vár rám, mert az írói eszközei és az ismerőseim véleményei nagyon kíváncsivá tettek néhány könyve iránt!
Ebben a könyvben mindent magam előtt láttam a teljes valójában, és ehhez sokban hozzájárul, hogy a Saul fiát pár hónapja néztem meg.
Mivel még nem olvastam Merlétől, a könyv elején gondolkoztam a kategória módosításon, de mire kiolvastam a könyvet mégsem tettem, mert a fő témán túl is, Rudolf Lang, mint személyiség ijesztő!
Bali Mária véleménye:
Merle stílusa magával ragadott végig, egyetlen pillanatra sem unatkoztam, és ez nem csak a témának volt köszönhető, hanem a szóhasználatnak, a mondatszerkesztésnek, a leírások és párbeszédek arányának. Minden benne volt, aminek kellett és egy tollvonással sem több, de talán egy tollvonással kevesebb, mert az egyik mellékesen elhangzott információnak köszönhetően, most kicsit kutatni fogok a témában.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy Merlétől még több olvasnivaló vár rám, mert az írói eszközei és az ismerőseim véleményei nagyon kíváncsivá tettek néhány könyve iránt!
Ebben a könyvben mindent magam előtt láttam a teljes valójában, és ehhez sokban hozzájárul, hogy a Saul fiát pár hónapja néztem meg.
Mivel még nem olvastam Merlétől, a könyv elején gondolkoztam a kategória módosításon, de mire kiolvastam a könyvet mégsem tettem, mert a fő témán túl is, Rudolf Lang, mint személyiség ijesztő!
Annamária Szabó véleménye:
Anyukám ajánlotta, pedig tudja, hogy nem szeretem sem a történelmi, sem a háborús könyveket. Az első felét kimondottan untam, bár azt érdekesnek tartottam, ahogyan kirajzolódik a főszereplő jelleme. A második fele mondanám, hogy tetszett, de nem tudom, hogy ezt pontosan, hogy lehet megfogalmazni, mert a tartalom egészen borzasztó volt. Lendületes volt, jól olvasható és izgalmas, de egyszerűen olyan borzalmak jelentek meg benne, ráadásul igen képszerűen, olyan leírásokkal, amik segítik a pontos vizualizációt, hogy olykor már szinte fájt olvasni. Pedig igazából nem is a haláltáborokról akar szólni ez a regény, hanem arról, ami azt hiszem mindenkiben felmerült, aki szembesült már ezzel a témával : hogyan lehettek képesek emberek ezt művelni embertársaikkal. Hát így kérem...és a legborzalmasabb, hogy én még olykor meg is értem Rudolfot, képtelen vagyok haragudni rá, vagy undorodni tőle. Lehet, hogy pont ez a cél, hiszen ő az elbeszélő, és ő minden cselekedetét indokoltnak tartja, és ezt alátámasztja is racionális érvekkel. Érdekes lenne kielemezni pszichológialag ennek a történetnek minden apró részletét, feltárni, Rudolf alaptermészetét, a környezeti tényezőket, amelyek alakították őt, esetleg mentális problémáit, értelmi és érzelmi intelligenciáját, hogy meg tudjuk: mitől és egészen pontosan mivé vált ez a férfi? Ezeket a lehetőségeket, elképzeléseket nyitva hagyja az író, engedélyezve nekünk az elmélkedést, saját véleményünk kialakítását. Mert mindenkinek a saját igazsága az igazság ( még Rudolfnak is).
Horváth Lajosné véleménye:
Egyszer régen már olvastam és akkor is nagyon megrázott, soláig nem is akartam újra elolvasni, most a kategória kedvéért elővettem. Megdöbbentő Merle milyen átéléssel írja le a fanatizmus kifejlődését. Könnyen el tudom képzelni, hogy a Rudolf Hesshez hasonló emberek valóban így gondolkodtak, megoldandó feladatnak tekintették a borzalmak. Hess eleinte csak szociopata, introvertált személyiség, melyet a náci gépezet fejleszt valódi pszichopatává. Szörnyű belegondolni, hogy milyen könnyen lehet szinte bárkiből gonosztevő.
Wenczel Zsuzsanna véleménye:
Az írónak több könyvét olvastam már, de ezt valamiért halogattam idáig. Ami talán nem is baj, mert bizonyos mélységeit talán nem is értettem volna meg fiatalabb koromban. Ami kísérteties ebben a könyvben, az ténylegesen az, amit a fülszöveg is ígér: ahogy olvassuk, és szép lassan azonosulunk az elbeszélővel, szinte észrevétlenül szimpatizálni kezdünk vele, már-már megsajnáljuk. Ilyenkor persze az ember észbe kap, hogy te jó ég, dehogy is szimpatizálok, hiszen ez egy szörnyeteg. De éppen erről beszél Milgram, Zimbardo és más neves pszichológusok is: a gonosz nem biztos, hogy gonosznak születik, és bármennyire szeretnénk azt hinni magunkról, hogy mi soha nem lennénk képesek hasonló embertelenségre, a statisztika és a tapasztalatok nem egészen ezt mutatják. Ez szerintem azért nagyon fontos, mert emlékeztetik az embert arra, hogy mekkora felelősségünk is van az életben, a döntéseinkben. Nem intézhetjük el az egészet annyival, hogy ó, hát én jó ember vagyok, sosem tennék ilyesmit…minden egyes pillanatban bizonyítanunk is kell, hogy ez valóban így van.
Gy.né T. Anikó véleménye:
Ezt a könyvet még főiskolás koromban kellett volna elolvasnom, de akkor csak egy rövidített változatra volt időm, így most bepótoltam. Nagyjából ismertem a cselekményt, de most az egész könyvet olvasva .... hátborzongató és megdöbbentő egyszerre. Újabb példa arra, mennyire meghatározó a gyerekkor és a szülői minta az ember későbbi életében. Adott egy eszelősen kötelességtudó apa, aki feltétlen engedelmességet vár a fiától. A fiúba annyira beleivódik a gondolkodás nélküli parancsteljesítés, hogy végigkíséri egész életét: fiatal katona korától, a börtönben töltött éveken át egészen Auschwitzig.
Ferenczik Adrienne véleménye:
Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, mert - amellett, hogy ijesztő és hátborzongató - nagyon érdekes. Különös látni egy ember ridegségét, hidegségét, még akkor is, ha nehéz elhinni, hogy valaki érzelmek nélkül ilyen hűvösen, pusztán parancsra öl. És ebben nem talál semmi kivetnivalót. Érdemes a könyvet elolvasni.
Sz Csilla véleménye:
Bár ijesztő kategóriába soroltam, de inkább letaglózónak nevezném. Az író minden apró részletet kidolgozott, amit a főszereplő karaktere engedett. Hátborzongató mégis a hatalmába keríti az embert. Pár nap alatt muszáj elolvasni, mivel úgysem tudja letenni. A könyv második részét csakis úgy lehet józan ésszel felfogni, hogy nem lehet! Ahogy főszereplőnk csak követi a parancsokat, nem gondolkodik, az olvasónak is hasonlóképp kell mondatról mondatra szaladni. Számos kérdés marad válaszolatlan, hiszen az átlagos embereknek abszolút feldolgozhatatlan, a könyvet átható ridegség és lélektelenség.
Horváth Eszter véleménye:
Többedszerre olvastam, de most is felkavaró volt. Azt hiszem szükség lenne rá, hogy sokan elolvassák, érezzék azt az iszonyatot, amely átsüt a lapokon, s gondolkozzanak. A főhős életét csak szigorú szabályok között tudta elképzelni, ilyenné nevelték. Igazi robotszerű katona.Vajon hányan élnek közöttünk hasonló tapasztalatokkal?
Sipos Angéla véleménye:
Megrázó olvasmány, ami beszippantott, nem engedett el és szerintem még sokáig a hatása alatt leszek. A végét csak "egy nagy lélegzetvétel" után szabad elolvasni.

A könyv az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának fiktív önéletrajza, melyben Rudolf Höss nürnbergi perben tett tanúvallomásait használta fel az író. A könyv naplószerűen íródott és Rudolf életét gyerekkorától kezdődően követhetjük nyomon. Megismerjük az édesapját is, aki nagyon szigorú szabályrendszerben nevelte őt, ami aztán rányomta az egész életére a bélyeget. Az apja halála után a rákényszerített papi hivatását hátrahagyva, hitében csalódva katonának állt, mert nem tudott szabadulni a gyermekkorában belenevelt szigorú szabályoktól. A katonaság megadta számára ezt a fajta biztonságot. Parancsot kapott és teljesítette, mintha nem is emberi lény lenne. Az auschwitzi koncentrációs táborban kapott megbízást pedig oly tökéletesen kivitelezi, hogy egy lelketlen tömeggyilkossá válik.
Olyannyira a rá bízott feladat megfelelő teljesítése lebeg a szeme előtt, hogy nem látja a lényeget....mit is művel igazán.....

Amikor befejeztem a könyvet egy darabig nem tudtam megszólalni. Megannyi kérdés kavarog bennem, melynek nagy részére soha nem is kaphatok választ.
Hogy lehetett megtenni ezt ennyi emberrel? Miért nem éreztek lelkiismeret furdalást? ...és mások miért hagyták,hogy ez megtörténhessen?

..és végül egy beszédes idézet a könyvből: "Mindazt amit a táborban teszek parancsra teszem, engem nem terhel felelősség"
Tarafásné Laukó Mónika véleménye:
Először is rosszul vagyok, teljes letargiába taszított az utolsó 100 oldal. Nem tudom kifejezni azt a dermedt iszonyatot, megdöbbenést, undort, rémületet és tehetetlen dühöt, amit ennek a könyvnek az olvasása közben és utána is éreztem/érzek.
Én úgy látom, hogy Rudolf Lang a tökéletes katona... nem kérdez, nincsenek érzései, teszi, amit tennie kell, teljesíti felettesek parancsait. Az apja olyan szigorral nevelte, hogy miután meghalt, Rudolf fizikailag rosszul volt a szigorú szabályrendszer hiányától. A későbbiekben vágyta őket, akarta, hogy valaki vagy valami megrendszabályozza az életét, így önként vállalta a katonaságot. Jól érezte magát a "gépezetben", az otthoni szigor biztonságának érzését keltette benne. Minden megkapott parancs után úrrá lett rajta a teljesítménykényszer, az apjának való megfelelés kényszere. Minél lehetetlenebb feladatokat kapott, annál boldogabb volt, ha határidőre teljesíteni tudta őket, kerül, amibe kerül. Nem tudom felfogni, hogy egy egész nép kiirtásának megszervezését hogyan lehet ilyen tárgyilagosan szemlélni. A gyilkolási folyamatot úgy ecseteli, mintha egy termelésvezető beszélne az üzemi futószalagok költséghatékonyságáról, egyszerűen gyomorforgató!
A kérdések, amikre választ várok: Hogyan tehették ezt? ... és akik tudtak róla miért nem léptek közbe, akadályozták meg, vetettek véget neki? Nem értem... Mindig van egy-két tébolyodott elme, dehogy egy egész néppel elhitessék, hogy ők mindenek felett állnak és bármit megtehetnek, ez őrület!!!
Gergely Ancsi véleménye:
Most, hogy sikerült a végére érnem már tudom,miért nem tudtam végigolvasni soha, Van az a pont, ahol ezt a könyvet le kell tenni...eltenni egy polc mélyére, hogy még arról is megfeledkezz hol hagytad. Mázsás súlya van, amit nemcsak olvasás közben cipelsz, hanem azután is, hogy az utolsó pontig eljutottál.
Maksai Ági véleménye:
Ezen a könyvön valószínűleg még évekig agyalni fogok. Már közben is meg-meg kellett állnom és kibeszélnem valakivel a dolgokat, amiket ébresztett bennem, az utolsó 100 oldal pedig sokkban telt, de végig olvastam. Különösen jól megírt könyv, mivel végig rákényszerít, hogy azonosulj egy olyan szemlélettel, amitől valójában undorodsz. Rideg tárgyilagossággal mond el az elbeszélő mindent, onnan kezdve, hogy milyen módszeresen takarítja az ablakot, vagy a cipőjét, odáig, hogy miről lehet felismerni, hogy az emberek meghaltak-e már a gázkamrákban vagy az örömét, ahogy megfogalmazza, hogy végre megtalálta a megoldást a minél gyorsabb/olcsóbb/hatékonyabb tömeggyilkosságra. A legtöbbször feltett kérdésem a "Az ember tényleg lehet/volt ilyen?" volt olvasás közben. A főhőst valódi emberről mintázták, az eredetijét a nürnbergi perben halálra ítélték.
Bodor Sarolta véleménye:
Itt , ezen az oldalon bukkantam rá erre a könyvre véletlenül. Nagyon tetszett. Nem tudtam lerakni. Felkavart, megdöbbentett. Eszméletlen, hogy valaki ilyen érzéketlenné váljon mint Rudolf és parancsként tekintse a gyilkolást. Mint valami kötelesség és csak a teljesítmény számít. Mindennek oka van. Gyerekkorában történtek az egész életére hatással volt.
Zaják Julianna véleménye:
Robert Merle minden könyve remekmű! A Mesterségem a halál című könyve hátborzongató, izgalmas, letehetetlen! Rudolf Lang életútján keresztül ismerhetjük meg, hogyan válhat valaki fanatikus gyilkoló géppé. A könyv elolvasása után megnéztem a Washingtoni Holocaust Múzeum tulajdonában lévő 116 db fotóból közzétett képeket. Elborzasztó, hogy a mosolygós, vidám, fekete áfonyát majszolgató fiatal tisztek, ápolónők gyűrűjében lévő parancsnok, 1 millió 100 ezer foglyot, többségükben zsidókat küldött a halálba Auschwitzban. Igaz a táborparancsnok nem mérlegelt, csak tökéletesen végrehajtotta a parancsot!
Molnárné Szabó Zsuzsanna Babi véleménye:
Ez az a könyv, amely az egyek kedvencemmé vált. Annak ellenére, hogy a világtörténelem és az emberiség egyik legnagyobb szégyenét írja le. A zsidók deportálása, kivégzése a mű alaptézise. Főhőse, Rudolf Lang kegyetlen, embertelen jellemének kialakulása már gyermekkorában elkezdődik, katonásan precíz édesapjának köszönhetően. S a kisgyermekként eleinte még bátortalan, szerény fiú, akit nagyon bánt apja kemény nevelése, már kamaszként s később felnőttként a legszívtelenebb, legembertelenebb nácik egyikévé válik. Ő az, aki az auschwitzi haláltábor megépítését kapja feladatául. A feladat óriási, a megoldásra váró probléma rengeteg, de a náci világ nem ismert lehetetlent. Mint tudjuk, a feladatot teljesítette. A könyv történetét Robert Merle levéltárakból való kutatása útján nyerte, a szereplők nevét kivéve minden a kegyetlen történelem igazsága. Olvassátok el!
Vajda Zsófia véleménye:
A könyv elején elég nehezen tudtam magam rávenni a végigolvasásra viszont egy idő utána nem bírtam letenni. Elgondolkodtató, megrázó és nem mindennapi olvasmány. Mindig is érdekelt ez a téma azonban ahogy a könyvben le van írva a koncentrációs tábori gondolkodás a végső megoldás kitalálásának menete, és az hogy Rudolf ezek alatt nem érez bűntudatot, lelkiismeret furdalást úgy érzi ez helyes.Tényleg olyan érzésem volt mintha egy robotként cselekedne mintha nem lennének emberi érzései hiszen megházasodni sem szeretett volna. Az öngyilkosság eltusolása volt számomra az a pont amikor végleg elhatárolódtam a szereplőtől csupán sajnálatot éreztem iránta. A könyv végén bevallja tetteit és itt is azt éreztem hogy ő tényleg úgy érzi ez volt a helyes hiszen parancs volt. Halál büntetését hihetetlen közönnyel fogadja.