ADATLAP
Mutatványszám
A kilencvenes években egy új politikai revolverújság próbaszámának szerkesztője megdöbbentő információ birtokába jut, mely nem csupán a kor titkosszolgálati botrányait és terrorcselekményeit értelmezné újra, hanem a háború óta eltelt évtizedek egész történelméhez is sajátos kulcsot adna; ráadásul egy és ugyanazon történet részesévé tenné a CIA-t, a régi és új fasisztákat és a Vatikánt, a szabadkőműveseket és a Vörös Brigádokat, sőt még az erdőrendészetet is. A sztori kiindulópontja, központi motívuma pedig egyetlen kérdés: lehet-e, hogy annak idején, 1945. április 28-án nem a kivégzett Mussolini hulláját tették közszemlére a milánói Loreto téren?

Hihető állítás-e ez vagy paranoia? És ha az, akkor vajon nyugodtan alhat-e a hírhozó? Mindennek a tetejébe pedig: sikerül-e annak, aki mindezt felidézi - az elbeszélőnek tehát -, kereket oldania (kik elől is?), miután...?...
Farkas Csilla véleménye:
A huszadik századról alkotott kritika, a közvélemény manipulálásáról szóló regény. Az információ dömping hatása az olvasóra, hogy érzéketlenné válik az egyes hírekre. És tényleg sokszor érezzük a valóságban, hogy egyes hírek azért lettek bedobva a sajtónak, hogy valami más fontos kérdésről elterelje a figyelmet. Itt kiragadnék néhány számomra fontos gondolatot a műből:
„Az újságok hazudnak, a történészek hazudnak, a tévé is hazudik manapság.”
„Nem a hírek alakítják az újságot, hanem az újság a híreket. Négy különböző hírt úgy hozhatunk összefüggésbe, hogy egy ötödiket is felkínálunk az olvasónak.”
„Mert hát az újságok nem a hírek terjesztésére, hanem a hírek elkendőzésére valók. Hallgatni, mondjuk nem hallgathatsz X eseményről, de ha túl sok mindenkit zavar, nosza, telirakod ugyanazt a lapszámot mindenféle címekkel: négy gyermekét fojtotta meg a gyilkos anya, veszélyben a bankbetétek, levélben sértegette Garibaldi –Nino Bixiót és így tovább, míg a nagy információs tenger hullámai át nem csapnak a híred fölött.”
Haskó Tünde véleménye:
Umberto Eco a kedvenc íróim egyike - ez egy új műve, de nem kevésbé jó, mint a korábbiak. Sajátos humora, fantasztikus meseszövése mit sem változott. Aki szereti Eco-t, annak azért ajánlom, aki nem szereti, hátha most majd..... aki nem ismeri, annak pedig mindenképpen
Haskó Tünde véleménye:
Nagy kedvencen, és egy barátomnál láttam meg ezt az utolsó regényét. Ismét nem csalódtam. Mindenkinek őszintén ajánlom, a történet jó, érdekes, akárcsak a "mögöttes" történelem. És persze a nyelvezete, a humora is Eco-s