ADATLAP
Nagyon fáj
József Attila kései költészetének egyik legfontosabb motívuma a bűn és a büntetés kérdése, és emellett gyakran kap hangot a gyermekként létezés állapota is. Alapvető sajátossága a tömörítés, a szűkszavú, végérvényességet sugalló fogalmazásmód, amely egyetlen villanással vetíti elénk a teljes egzisztenciális helyzetet. Magától értetődő természetességgel követik egymást a létre vonatkozó axióma-, illetve szentenciaszerű kijelentések - többnyire a köztük levő összefüggések grammatikai jelzése nélkül -, és a kinyilatkoztatás erejével hatnak. A költemények magját egy-egy, tragikus felismerésekből elvont, egzisztenciális szintézissé sűrűsödött összefoglaló megállapítás adja, és ez a versmag nő versegésszé. Utolsó kötetének, a Nagyon fájnak (1936) versei félelmetesen pontos kórképet nyújtanak állapotáról. A versírás menedék a költő számára, megtartó elemi életfeltétel, védekezés a betegség uralomra jutása ellen. Az utolsó években viszonylag sok verset ír, köztük sok a remekmű....
Gál Noémi véleménye:
Nehezen találtam könyvet szülővárosomhoz. József Attila, egyik kedvenc költőm, mentett meg:
"Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt."
Kései siratójában találkozik szülővárosom és jelenlegi otthonom. Jó volt újraolvasni verseit.