ADATLAP
Napos oldal
Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre bíztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet....
Fekete Gabriella véleménye:
Annyira élveztem a könyv minden pillanatát! A történet egy fiúról szól ki összeomlik miután a felesége hűtlenségét meglátja. Felindultsága tettlegességik fajul, így egy klinikán köt ki. Mikor megismerjük haza engedik, de gyógyszeres kezelést írnak elő neki, s folyamatos pszichológusi ellenőrzést. Mindezek ellenére csodálatos (igaz már már fanatikus módon) megpróbálja az életnek csak a napos oldalát látni, s megtenni mindent, hogy a felesége visszatérjen hozzá.
Folyamatosan sportol, olvas, s még táncolni is hajlandó megtanulni, csak hogy a táncpartnere álltal eljuttathassa leveleit a kedveséhez. S itt jönn a csavar, de hát inkább mindenki olvassa el, nem akarom a csattanót lelőni.
5/5
Müller Judit véleménye:
Kis betekintés a mentálisan sérült emberek világába. Nem mélyenszántó, alapos lélektani dráma, de a felszínnél azért kicsit mélyebbre megy. Olvasmányos, mondjuk nekem néha kissé túl sok volt az amerikai foci, de azért élveztem.
Fekete Viktória véleménye:
Mindenkinek ajánlanám, főként azoknak akiknek mégha masnak nem valják is be hogy lelki problémájuk van! Pat példaértékű kitartása annak érdekében, hogy véget vethessen a külön időnek mindenki szamara erőt adhat a céljai elérésében!
Elek Henriette véleménye:
Két érzelmileg instabil ember küzdelme a fennmaradásért, a mindennapok túléléséért. Egészen más megvilágításba helyezi számomra a mentálisan sérült embereket. Embertelenül nehéz lehet a saját bensőnkben keletkező töréseket kezelni. Mindaz, amit Pat tesz, kívülről nem más, mint egy sérült elme őrültségei, ami az ő szemszögéből viszont mindennapos küzdelem a fennmaradásért. Nagyon tetszett a könyv.
Sárkány Eszter véleménye:
Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre bíztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.
Kissné Bugyi Vivien véleménye:
Egyetlen problémám volt a könyvvel...hogy végig a színészek arcát láttam magam előtt. Ettől eltekintve testszett a könyv, valahogy olyan rózsaszín cukormázba volt bújtatva, mégis mélyebb mondanivalót takart. A szereplők életszerűek voltak, és az egész olyan megható és vicces kategória volt, bugyuta párbeszédektől mentesen.
Geréby Zsuzsanna véleménye:
Nem tudom, mások szerint nagyon jó könyv és a belőle készült film is. A filmet nem láttam, a könyv viszont nm szerzett akkora örömet, mint amit vártam tőle.Két sérült ember, nem lto át a miérteket, de a vége szokásosan megnyugtató, mindenkinek szüksége van egy társra, egy emberi kapcsolatra.
Bándi Noémi véleménye:
Ez a könyv jelenleg nem épp a legjobb hangulatban talált meg. Ennek ellenére le sem tudtam tenni. Elöntött a nálam ritkán fellépő ne-szóljon-hozzám-mert-olvasok érzés, és ennek örülök. Örülök, mert ez hozta vissza a kedvem az olvasáshoz, véglegesen. Mindenkinek kötelező!
Kiss Réka véleménye:
Először a filmet láttam, de az utolsó 20 percről lemaradtam, és még mindig nem pótoltam be. A barátom említette, hogy tetszett neki a film, és eléggé valóságos és romantikus ahhoz hogy megnézzük. Igaza volt, a könyv legalábbis nagyon valóságos. Adott számomra egy lökést, némi támogatást, hogy magam is higgyek a napos oldalban. A könyv pont olyan, mint a való élet, néha szomorú, néha szép, és nincs kimondottan vége, nincs happy end, mert minden történet vége valami újnak a kezdete, én magam szívesen elolvasnék egy könyvet ami ennek a két labilis embernek az összecsiszolódását, új kapcsolatát írja le.
Bakonyi Zsófia véleménye:
Nem gondoltam volna, hogy erről szól. Nem szokásom elolvasni a borító hátulját, mert vagy hazudik, vagy előre megmond lényeges dolgokat, amiknek igazából közben kellene kiderülnie. Ezért általában vélemények alapján olvasok. És ez a könyv meglepett a lehető legjobb értelemben. Nagyon drukkoltam, hogy a végén Pat és Tiffany összejöjjenek. És el kell, hogy mondjam nem gondolom, hogy Nikki, annyira jó feleség lett volna mint, ahogy Pat mondja. Inkább Tiffanynak van benne igaza. Ha olyan jó lenne Pat mellett állt volna a történtek után. Na meg ahogy kiáll a családja és barátai Pat mellett, az mindig megmosolyogtatott. Főleg a végén, amikor Tiffany átveri Patet. Mindent egybevéve szerintem egy érdekes könyv.
Vida Anna véleménye:
A filmet ugyan még nem láttam, először a könyvre voltam kíváncsi, és azt hiszem megéri majd azt is megnéznem. Pat története számomra kicsit nehezen kerekedett ki, igazából a könyv végéig nem tudtam, hogy most végülis mi történt vele. (Ő sem.) Az édesanyja támogatása nagyon megható volt, a barátai és a többi családtagja közömbös volt nekem. De azt hiszem, nagyon érdekes könyvet vehettem a kezembe.
Fekete Flóra véleménye:
A film miatt olvastam el a könyvet. Szerintem mindenki tud azonosulni Pattel. Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak üljünk, várjuk a csodát, a happy endet. Ezáltal a történet életszagú. Nem tudok mást írni. Szerettem.
Kovács Brigitta Zsófia véleménye:


Pánczél Brigitta véleménye:
Ezt a könyvet régóta el szerettem volna olvasni és a film is izgatta a fantáziám, de mindenképp a könyvvel szerettem volna kezdeni. Egyszerűen lenyűgözött. Annyira emberi és egy nagyon komoly témát dolgoz fel. Több könyvnél is tapasztaltam egy érzést, hogy miután elolvastam az utolsó sorokat mintha teljes lett volna az életem. Csak ülök és nézek magam elé, nem tudok másra gondolni, csak a könyvre. Na ez ilyen mű volt! Imádtam. Remélem a film sem fog csalódást okozni.
Sántha Zsanett véleménye:
Nagyon imádom a filmet, ezért is vettem meg a könyvet, bár halogattam az elolvasását. Jó volt, Tiffany hihetetlen, imádtam. Pat-nek a Nikki tébolya néha engem is megőrjített, de ugye ez a videlkedés a betegsége miatt érthető. Azért az hihetetlen, ahogy Tiffany "kigyógyítja" a Nikki imádatból. Összességében nagyon tetszett.
Gyáfrás István véleménye:
Még születésnapomra kaptam a legjobb barátomtól, de akkor nem az olvasással voltam elfoglalva, így hát idén végeztem a művel. Fantasztikus volt. Millió kérdést vetett fel, s adott választ Matthew Quick. Hamar kiolvastam, s annyira édes volt, hogy nagyon. Le sem akartam tenni, hiszen az elején minden olyan furcsa volt, alig értettem belőle valamit, de a végére kaptam egy aranyos, kerek sztorit. Tökéletes volt.
Szűcs Erzsébet véleménye:
Tipikus mai valóság, mert az élet olyan fontos kérdéseit taglalja, hogy ki vagyok én, mit szeretnék csinálni, mire vagyok képes,stb.
Két életút, agyban nagy felnőttéválás, egy abszurd család története, és a végén egy olyan szerelem, amit szerintem sokan csak szeretnének, hogy velük megtörténjen.
Szerettem a karaktereket, és a film is nagyjából visszadta azt, amit a szereplők átéltek.
Nekem tetszett, és a filmbeli alakítás miatt csak sajnálni tudom, hogy Bradley Cooper nem kapta meg érte az Oscart.
Miron Ramona véleménye:
Nagyon tetszett a könyv! Az elején folyton arra vártam,hogy történjen valami, vagy még több információ derüljön ki, mert minden olyan ködös volt. Sokszor gondoltam, hogy "akkor most leteszem és megyek csinálni a dolgom", de valahogy nem tudtam és azon kaptam magam,hogy a felénél tartok és már jóval el is hagytam.
Králik Anett véleménye:
...... Hol is kezdjem. Az első 200 oldalnàl legalább 500x jutott eszembe hogy lerakom,főleg a Nikki-s részeknél. Nekem túl sok volt az az igyekezet ahogy vissza akarta kapni az exét. Nem tudtam mit fog kezdeni az író a történettel de remenykedtem h nem lesz olyan mint az első 200 oldal. Rossz volt h nem tudtam mit művelt Pat h elmegyogyintézetbe került. Miért került oda. Hiànyzott egy rész amitől tiszta lett volna a kép. De ezt csak a végén kaptam meg, lehet ezért az egy kis részért olvastam végig, ezt nem tudom. Annyit tudok h jól tettem h vègigolvastam. Nem mondom h ajánlom, de ha valaki belekezd akkor olvassa végig. Én nem bantam meg. Bàr most erőteljesen gondolkodom h megnezzem a filmet vagy ne? Félek h óriási csalódàs lenne a könyvhöz képest.
Karakas Andrea véleménye:
Ez a regény arra tanít, amire Pat pszichiátere szerint Sylvia Plath-tól Az üvegbura a gyerekeket: együttérzésre és megértésre. Szókimondó, őszinte és letehetetlen. Mindenképpen érdemes elolvasni és a filmet is megnézni.
Juhász Gréti véleménye:
Először a filmet láttam, imádtam, az egyik kedvencem lett, ezért is vettem meg a könyvet. Szerencsére nem csalódtam. A könyv is legalább annyira szórakoztató, mint a film. Kerek, szokatlan történet, kiváló karakterek, és sok-sok megmosolyogtató pillanat. Az emberi kapcsolatok kicsit különös meglátása. Az egyetlen, ami nekem furcsa volt, az az, hogy olyan az elbeszélés, mintha egy kisgyerek írta volna. Ennek ellenére nagyon élvezhető a könyv, ajánlom mindenkinek!
Hegyi Réka véleménye:
A film nagy kedvencem volt, így nagy elvárásaim voltak a könyvvel szemben, amelyek egy részét sikeresen teljesítette, egy részén viszont csúfosan elbukott. Nagyrészt hozta a film hangulatát, viszont a poénok egy az egyben hiányoztak belőle, ahogy a szerelmi szál sem volt olyan fontos mint a filmben. Viszont sokkal többet kaptunk Patből és abból, hogy mit élt át ez alatt az idő alatt és abból, hogy igenis hinni kell a napos oldalban. Ajánlom mindenkinek aki szeretne egy kevésbé romantikus, de mindenképp pozitív gondolattal teletűzdelt könyvet olvasni.
Szalai Emese véleménye:
Nekem nagyon tetszett. Mindkettőjükkel együtt tudtam érezni. Szerencsére én nem vesztettem még el senkimet (remélem egy ideig nem is fogom!). Szerettem ahogy egymás mellett futottak anélkül, hogy egy szót is szóltak volna egymáshoz. Ez valami olyan kapcsolat, amit nem igazán lehet szavakkal kifejezni. És ez nagyon szép! De a legjobb a vége, amikor Pat elmondja, hogy látta a volt felesége új családját, és ettől nem gurul be, ahogy szokott. Azt akarja, hogy boldog legyen és le tudja zárni a kapcsolatot. Vége a különidőnek. Lehet, hogy furán hangzik, de én megbocsátottam már az elején Tiffany-nak. Szerintem érthető, hogy miért tette azt amit.
Ratkai Mária véleménye:
Bár a történet kissé sablonosnak tűnhet, valójában egészen rendkívülivé teszi az az elbeszélésmód, amely az olvasó számára is betekintést enged Pat zűrzavaros elméjébe. Ennek ellenére a Napos oldal egyáltalán nem csap át abba a depressziós hangulatba, amely miatt Pat a falhoz vágta Az üvegburát. Lenyűgöző az a szeretet és ragaszkodás is, melyet Pat felesége iránt tanúsít, ugyanakkor kissé szokatlan a regényt végigkísérő elvakult focirajongás.

Bár sokszor szívszorongató, többnyire mégis vidám és végtelenül szórakoztató a történet, melyben Pat szakadatlanul azon igyekszik, hogy minden rossz ellenére is képes legyen az élet napos oldalát nézni.
http://spiralfuzet.blog.hu/2015/03/21/matthew_quick_napos_oldal_952
Kiss Evelin véleménye:
nem lesz a kedvenc könyvem az biztos. rengeteg benne a mondat sőt a bekezdés ismétlés is- a szóismétlésről ne is beszéljünk. nem tudtam együtt szenvedni a főhőssel pedig elvileg lelki és elmebeteg amit le kell hogy győzzön. 3 mondatban lerendezte azt a kimenetelt amit a filmből már ugyis tudtunk. sajnos ez egy olyan könyv-film kombó amiből a könyv messze messze rosszabb mint a film. teljesen kusza az a sok gondolat amit előhoz az író de értelmet igazán egyik sem nyer. nekem nem tetszett de tul lettem rajta.
Lazók Katalin véleménye:
Szuper könyv. A filmet én nem igazán szerettem, de a könyv nagyon-nagyon jó.
Kedvenc idézeteim:
"...majd arról beszélgetünk, mennyire szeretem a felhők mögül felragyogó napot, és hogy az emberek idővel elvesztik azon képességüket, hogy meglássák a napos oldalt, pedig az mindig létezik."

"Tudja, különböző kalandjaink vannak. Mindegyik valamilyen bonyodalommal kezdődik, de aztán felismerjük, hogy azt nekünk kell megoldani, ezért elkezdünk keményen dolgozni rajta, és eközben fejlődünk és jobb ember lesz belőlünk. Ezzel előkészítjük a terepet a hepiendnek, ami így biztosan eljön, ahogy eljön például az összes Rocky-film, a Mindent a győzelemért!, vagy a Karate kölyök-, a Csillagok háborója-, az Indiana Jones-trilógiák és a Kincsvadászok végén is."
Érdemes elolvasni!
Tóth-Kovács Nikolett véleménye:
Kedves történet E/1 narrátorral, aki minden furcsasága és bolondériája ellenére (vagy talán éppen azok miatt) kedves alak, akivel szívesen azonosul az olvasó. Bár a vezérmotívumnak induló legyőzhetetlen kitartással imádó szerelem az Eagles rajongók és meccsek leírása mellett olykor háttérbe szorul, mégis szeretettel teljes történet.

Ajánlom mindenkinek, aki belefáradt abba, hogy normális legyen, és azoknak is, akikben sosem merült fel, hogy másoknak olykor igencsak nehéz lehet.
Tóth Katalin véleménye:
Előbb láttam a filmet, minthogy a könyvet elolvastam volna. A film nagy kedvence lett, alig vártam, hogy elolvashassam az alapjául szolgáló könyvet. Eleinte nem nagyon tetszett, valahogy olyan furcsa volt az egész stílusa, aztán arra gondoltam, biztos a főszereplő elmeállapota miatt érzem ezt. Hozzá kellett szoknom, de aztán 30-40 oldal után már nagyon élveztem. Vicces volt, és megható emberi kapcsolatokat mutatott be. Lehet egyszer még majd elolvasom.
Tillinger Anna véleménye:
Nagyon jó könyv, igazán elgondolkodtató, mert az ember nem mindennap tapasztal ilyesmit. Csak ajánlani tudom!!