ADATLAP
Never enough- Soha nem elég
Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét. Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő?...
R Gabriella véleménye:
Több kommentben is olvastam negatív kritikát a könyvről, hogy egyes szereplők hogyan követhetnek el ilyen buta hibákat. Egyszerűen. Tinik. Én éppen ezek miatt a buta hibák miatt tartom teljesen életszerűnek a történetet. Két perc. Nem kell több egy hibához. Sokan azt kifogásolták, hogy unalmas a könyv első fele. Számomra szintén épp emiatt tökéletes. Az életben sem kezdődik semmilyen tragédia nagy bejelentésekkel, dobpergéssel. Csak szépen lassan, észrevétlenül. Ezek miatt olyan a könyv, mintha egy valóságos lány valóságos naplóját olvasná az ember.
Soha életemben ehhez foghatóan tökéletes könyvvel nem találkoztam még, ami tiniknek szól. Olvasmányos, szerethető, tökéletesen kidolgozott karakterekkel, száz százalékban életszerű és hihető történésekkel. Olyan "felvilágosító" könyv, amely nem leereszkedő, nem kioktató, nem unalmas, nem eltúlzott, nem hibáztató. Hihető, pontos, megoldási javaslatokat rejtő, hiánypótló könyv. Szigorúan kötelezővé tenném minden egyes kiskamasz számára az iskolában!
A történet az első sortól kezdve átgondolt, gyönyörűen ívelt. Az írónő gondosan odafigyelt, hogy minden karaktert először megszeressünk, mielőtt valami komolyabb dolog történne vele. Nem csak iskolai gúnyolódásról, családon belüli erőszakról, az első szexuális élmény jelentőségéről, étkezési problémákról, szerelemről, barátságról, érzelmileg fél lábon haldokló családi életről olvashatunk a könyvben, de azok első jeleiről, kívülállók számára gyanút felkelthető viselkedésekről is, illetve a segítség fontosságáról, a segítségnyújtás lehetőségeiről, vagy épp azok hiányáról.
Az utolsó fordulat pedig a történetben teljesen ledöbbentett, a szerző bátorsága ámulatba ejtett. Fantasztikus, letehetetlen, magával ragadó, kötelező olvasmány! Életem messze legjobb tinikönyve! Fe
Elek Henriette véleménye:
Ezt a könyvet kötelezővé tenném a 13-21 év közötti korosztálynak. Bár nincs benne minden, amire fel kéne hívni a figyelmüket, azért egy nagyon fontos témát elég jól körüljár és ez a bulimia. Életszerű és figyelemfelkeltő a vége és éppen emiatt szívszorító is. Testképzavarral küzdő emberkéknek kötelező!
Rógán Edina Anna véleménye:
Érdekes könyv volt. Nem pont azt kaptam, amire a fülszöveg alapján számítottam, de azért jórészt tetszett. Ami zavart, az Loann nyavalygása, eszement viselkedése (Josh-incidens -> ez a csaj tényleg ennyire buta vagy megjátssza???), meg ez a folytonos "ó, én elfogadtam, hogy a nővérem tökéletes és én csak az árnyékában élek, DE..." és már sorolja is, hogy neki ez mennyi fájdalommal, lemondással, stb. jár. Agyrém volt, Loannt nem szerettem. Valami bizarr okból Claire viszont egészen szimpatikus lett, kivéve a végén, de akkor már tudtam, hogy mindegy ki mit tesz, Ő döntött. Marcus-szal nem tudtam mit kezdeni, az a szál nekem egy kicsit összecsapott volt, ahogyan a Rochester-családé is. De az érzelmeket egész jól áthozta, érdekfeszítő volt, szomorú és tanulságos.
Király Anna véleménye:
A fülszöveg elolvasása után éreztem, hogy komoly témával fog foglalkozni a könyv, viszont körülbelül a feléig nem értettem. Annyira egyszerűen fogalmazott és kicsit mintha a semmiről írta volt a könyv elejét. Nagyon nehezen indult be a történet, aztán meg egyszerre zúdított ránk egy csomó mindent az írónő. Sőt, például Marcus családi történetét nagyon hamar le is zárta. Igaz, hogy a fiú hosszú ideig nem nyílt meg Loann előtt, és sejteni lehetett az apró jelekből, hogy verik otthon, de mikor kiderült a dolog szinte egyből le is zárult az egész. A több éves szenvedés egy csapásra megoldódott és ez nekem olyan hihetetlennek tűnt.

Visszatérve az elejére... nekem nagyon sokáig nem is tetszett és nem ragadott meg a történet, mer egyszerűen tényleg nem történt benne semmi. A történet tényleg csak a könyv második felétől indult be és egyből magával ragadott és egyre jobban érdekelt, hogy hová is vezethet ez az egész és hogy mi lesz a vége. Tehát a kezdeti "nehézségek" ellenére nagyon tetszett a könyv, főleg a legvége. A temetős jelenet.
Juhász Fruzsina véleménye:
A fülszöveg alapján egy romantikus, szerelmi háromszöges könyvre számítottam. Erre kaptam egy nagyon komoly témákkal foglalkozó könyvet, amit emészteni kell, át kell gondolni, bele kell mélyedni. Realista volt, jól megírt, lezárt, nem egy folytatásos könyv, hanem egy standalone. Mégsem sikerült megkedvelnem. Nem szólt semmiről, mégis annyi mindenről. A könyv első felében szinte semmi nem történik. Megismerjük Loannt, aki néha nagyon megütöttem volna a butaságai, és a felfogása miatt. Megismerjük Loann és Claire kapcsolatát, azt, hogy milyen most és milyen volt régen, hogy mennyire közel álltak egymáshoz. Elkezd kibontakozni egy barátság Loey és Marcus között, és összeomlik egy barátság Shayleen és Loann között. A könyv második felében tárul elénk a könyv igazi története, és az igazi főhőse. Hiszen a Never enough elsősorban Claireről és a betegségéről szól. Rájövünk, hogy a látszat néha csal, és hogy a népszerűségnek, a szépségnek ára van.
Bővebben: http://maybeimabookworm.blogspot.hu/2015/01/5-konyv-ait-lehet-hogy-nem.html