ADATLAP
New York trilógia
Paul Auster (1947-) amerikai regényíró, esszéista, költő és műfordító a 80-as évek közepén vált szélesebb körben ismertté kísérleti detektívregény-sorozatával, a New York trilógiával. Ennek első darabja, az Üvegváros egy Quinn nevű, álnéven publikáló író története, akit felbérelnek, hogy kövesse Stillmannt, a börtönből szabadult filozófust, hátha az meg akarja ölni a fiát. Ahogy Quinn elmélyed az ügyben, egy olyan labirintusba téved, amelyben a szereplők kiléte egyre zavarosabb lesz, s már-már szétválaszthatatlan, mi tény és mi fikció. A Kísértetek című második regény a detektívtörténet lecsupaszított váza. „Az ügy eléggé egyszerűnek látszik. White kívánsága, hogy szemmel tartson egy Black nevezetű egyént, amíg csak szükségesnek mutatkozik. Míg Brownak dolgozott, Blue elég sok hasonló jellegű munkát végzett, és úgy tűnik ez az ügy sem lesz másmilyen, talán még könnyebb is az átlagnál”- így kezdődik a történet, amelyben végül csak arra a kérdésre kapunk választ, hogy ki kicsoda és miben sántikál, arra azonban nem, hogy mit is jelent ez az egész. „Sötéten, titokzatosan érik a múltban a jelen, jelenben a jövő- írja Auster.- Ilyen a világ: vakon tapogatózunk, lépésben, szavanként botorkálunk előre. Keserves a tudás, s gyakorta bizony nagy árat kell fizetnünk érte.” A bezárt szoba főszereplőjének egyes szám első személyű története a hasonmás-téma variációja. A narrátor egy eltűnt és halottnak hitt író, Fanshawe kéziratának birtokába jut, amelynek publikálása valóságos irodalmi szenzáció. Oly mértékben azonosul ezzel az íróval, hogy még a feleségét is elveszi, holott tudja – egyedül ő tudja –, hogy Fanshawe valójában él. Ez a nyomozás, melynek során irodalmi alakok kopírozódnak egymásra, az önazonosság-keresés parabolájaként olvasható, s mint ilyen, nemcsak a trilógiát zárja le, hanem továbbmutat a későbbi – magyarul ugyancsak egytől egyig megjelent – Auster-regények felé....
Kolozsi Etelka véleménye:
Első könyvem Paul Austertől és rögtön egy trilógia. Nem lett a kedvencem, mert túl szövevényes, és nehezen követhető. Talán nem is fogok többet olvasni az írótól.
Akik kedvelik ezt a stílust, azoknak viszont kellemes olvasást kívánok. :)
Szoóh Gabriella véleménye:
Számomra furcsa volt. Jó a stílusa, jól ír, de nem az a letehetetlen mű kategória. Detektívek és írók, önmaga megismerése és az egzisztencia feszegetése, felépít valamit, hogy aztán lerombolja, így adva értelmet neki. Elgondolkodtató, de hogy mi a tanulság, azt nem tudnám konkrétan megfogalmazni.
Matók Szilvia véleménye:
Ez nagyon jó volt. Ez meglepett, mert Austertől olvastam már korábban egy könyvet, A véletlen zenéjét, ami semmilyen hatással nem volt rám. Talán most közelebb van bennem Bret Easton Ellis tapasztalata, így nagyon élveztem a krimibe oltott posztmodern identitástörténeteket...és utáltam New Yorkot. Mostanában utálom a nagyvárosokat.
I Luca véleménye:
Én kifejezettem örülök, hogy nem ez a könyv került elsőként a kezembe az írótól. A második történet a háromból kifejezetten nem tetszett. A harmadik történetben viszont ráismertem az íróra, akitől a többi könyvét annyira szeretem. A hangulat, a megszokott Auster-i részletek és témák....azt már nem tudtam letenni. Viszont továbbra sem igazán értem, miért ez a legajánlottabb könyv tőle??!
Szekeres Sándor véleménye:
Már több könyvét is olvastam Paul Auster-nek és mindig tetszett, hogy hány stílusban tud írni és mennyire nem lehet sehova sem sorolni a munkásságát. Ez a könyve pedig nem véletlenül az egyik legismertebb és legnépszerűbb. Nagyon jó olvasmány.
Ladinszki-Kiss Nóra véleménye:
Az első Auster könyvem, de minden bizonnyal nem az utolsó - annak ellenére, hogy gyakorlatilag szöges ellentétben áll azzal a stílussal, amit én szeretek, azaz hogy egy krimiben derüljön ki, ki a gyilkos, s lehetőleg mondja meg az író, mi történik, ne hagyjon nyitott szálakat. Nos, az első történet végén kellett rájönnöm, hogy ez nem egy szokványos detektívregény, de Auster stílusa mindent feledtet: egyszerűen letehetetlen. Az pedig, hogy a három történet így összefügg, valódi remekművé teszi a könyvet.
Kovács Lívia véleménye:
Pár éve olvastam Lévai Balázs Bestseller című könyvében a szerző Paul Austerrel készített interjúját. Ez volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet.
A könyv (mármint a New York) olvasása után olvastam, hogy a szerzőnek ezt a művét ajánlják leginkább első műnek. Tetszett. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy miért. Egyrészt gördülékenyen ír, másrészt érdekes volt ez a szövevényes, egyre jobban összekuszálódó sztori. Három különálló (?) történet, ami nagyon is összefügg? Vagy egy történet háromféleképpen? Tetszett, hogy bár detektívtörténetek, mégsem az a lényeges, hogy megoldódjon a rejtély. A személyiségek összemosódása, a saját személyiségünk legmélyébe való visszahúzódás leírása pazar, zseniális. Jó választás volt.
Tóth Katalin véleménye:
Jókat olvastam róla. Kíváncsi voltam, nagy kedvencem a Füst című film, melynek forgatókönyvét szintén Paul Auster írta. Könyvet viszont még nem olvastam tőle, ez volt az első. Igazából nagyon feszes detektívregényeket vártam, magam sem tudom miért?Viszont többet kaptam. Nagy alámerülés volt ez nekem az emberi lélekbe, főleg a magányos emberi lélekbe. Nem volt könnyű könyv, különleges volt, komoly, szerettem.
Szilágyi Krisztina véleménye:
Három különböző történet egy könyvben. Mindegyik titokzatos, kibogozhatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. Remek megfogalmazásokkal, kiváló írói stílussal mutatja be, hogy tud tönkremenni egy-egy ember ahogy belefeledkezik a nyomozásába.