ADATLAP
Norvég Erdő
A Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elvesztett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveibe, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életről, halálról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről....
Farkas Csilla véleménye:
Zseniális mű a szeretetről, mint egyetlen kapaszkodóról ebben a kiüresedett világban. Az író a halál elfogadására tanít, amely az élet része és nem ellentéte. Mély érzéseket mutat meg, átéreztem Toru vívódását Midori és Naokó között. A női szereplők mind gyönyörű, összezavarodott, megmentésre váró teremtések. Tetszett a könyv hangulata, amely egyszerre realista, romantikus és misztikus.
Hegedüs András véleménye:
Különleges hangulatú könyv.
Az E/1-es elbeszélőben, Toruban, a Beatles Norvegian wood című számának hallgatása beindítja az emlékezést, és visszarepíti a húszas évei elejére, amikor különleges szerelmi viszonyba bonyolódott halott barátja kedvesével.
A lány, Naoko azonban instabil lélek, első együttlétük az utolsó is egyben, mivel összeomlik, és szanatóriumba vonul. Toru megpróbálja a lehető legfinomabban segíteni a gyógyulását, reménykedve abban, hogy együtt boldog életük lehet. De Naoko nagyon nehezen enged fel...
És közben kint, a valódi világban megismerkedik egy másik lánnyal, Midorival. Aki szeleburdi, kicsapongó, de ÉL. Hozzá képest Naoko csak egy álom, tündér a ködben.
Közöttük őrlődik, de végig hűséges marad Naokóhoz - többé-kevésbé.
Aztán a tragédia látszólag feloldaná a konfliktust, de Toru mélyen érző, magának való lelke szinte beleroppan... A lezárás boldog véget sejtet? Talán. Nem eldönthető egyértelműen.
De különleges finomságai és mélységei miatt érdemes elolvasni.
Annamária Szabó véleménye:
Történet a szerelemről, az egyetemes magányról, a halálról és az emberi tökéletlenségről. Nagyon tetszett, pedig sokszor igen lehangoló volt. Olvastam már Murakamit, inkább csak kérdőjeleket hagyott bennem. A Szputnyik, szivecském! mondanivalóját kevésbé értettem meg, bár azt hiszem, ez a könyv annak az értelmezésében is segített, mert nagyon hasonló a mondanivalójuk.
Számomra ez a könyv mondanivalója ( idézet a Szputnyikból) :
"És ekkor eszméltem rá. Hogy csodálatos útitársak vagyunk, végső soron azonban nem egyebek magányos fémhalmazoknál, amelyek a maguk külön-külön pályáján keringenek. Messziről gyönyörűségesen suhanó csillagoknak tűnnek, de a valóságban csupán ketrecek, amelyekbe egyedül vagyunk bezárva, és sehová sem tartunk. Amikor a két műholdunk pályája véletlenül keresztezi egymást, együtt lehetünk. Talán még a szívünket is föltárjuk egymás előtt. De ez csak egy röpke pillanat. A következő másodpercben már teljes magányban száguldunk tovább. Mígnem elégünk, és semmivé leszünk."
Rengeteg érzelem, és rengeteg fájdalom van a könyvben, mégis valahogy a végére, az eseményektől függetlenül, vagy épp azok miatt, számomra feloldódik ez a fájdalom, amikor a következő sorokat olvastam: "Azon a helyen a halál nem volt végleges, meghatározó ok, mely véget vet az életnek. Ott a halál, csupán egy volt az élet sok - sok alkotóeleme közül...A halál nem az élet ellentéte, hanem annak része."
És szintén nagyon tetszett a harmadik vetülete a történetnek, ami, ahogyan írtam az emberi tökéletlenségről szól... Mind elcseszettek vagyunk , senki sem normális, csak van aki ezt tudja magáról, van aki pedig nem.
Csodálatos volt. Bátran ajánlom mindenkinek.
Barva Mónika véleménye:
Mivel népszerű szerzőről van szó, talán túl nagyok voltak az elvárásaim. A regény nyelvezete, a stílusa szerintem nem volt valami színvonalas, néhol elég közönséges, amit nem tudok a szereplők hétköznapiságával magyarázni. A szexhez, a szerelemhez való hozzáállásuk nevetséges. Naplószerű, tele van felesleges részletekkel (mit evett, ivott stb.). A fülszöveg ígéreteit nem váltotta be a könyv, a diáklázadások hangulata nem jött át (Vatanabe távol maradt az eseményektől), és a fiú nem kényszerült választásra, mindig csak megtörténtek vele a dolgok.
Simon Alexandra véleménye:
Ez volt az első könyv,amit Murakami Harukitól olvastam,és nagyon tetszett,szóval tuti,hogy még sok-sok könyvet fogok tőle olvasni :) Az egyetlen karakter,akit nem szerettem az Naoko volt. A többi szereplőt nagyon bírtam,főleg Midorit. A könyvben különösen tetszett a sok hétköznapi dolog leírása.
Kornelia Toth véleménye:
Még nem értem teljesen a könyvet, azt hiszem érnie kell még bennem a mondanivalójának.
Czap Villő véleménye:
Még az elején tartok Murakaminak, a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? után olvastam és azt hiszem, a többi művét is nagyon fogom szeretni. Különösen az a gondolat érintett meg, hogy egyikünk sem "normális", a kérdés az, hogy a sebzettségünket megpróbáljuk elfedni, nem tudomásul venni, vagy épp ellenkezőleg, belebolondulunk azok gyógyítgatásába, vagy esetleg megpróbálunk együttélni vele.