ADATLAP
Nyitott ház
Vészi Endre új kötetének hősei tragikusan magányos emberek. Magányosak a Nyitott ház-nak, ennek a látszólag különös, mégis oly ismerős, kulcsra sohase zárt társbérletnek a lakói, magányos a réges-régen halott szerelmét mindennap makacsul visszaváró öregasszony a Madame Butterfly és Pinkerton hadnagy című novellában, a nyugdíjba vonult sokszoros életmentő Sziréntulajdonos-ban. De a magányt elviselhetőbbé teszik az álmok a világszép lányról, az akváriumról, amibe nem kell vizet tölteni. De az álomvilág szürrealisztikus képeire a realizmus kíméletlen logikája felel, ebben a kettősségben rejlik Vészi elbeszéléseinek eltéveszthetetlenül egyéni és eredeti művészi hatása....
Végvári Edina véleménye:
Vészi Endrétől még soha nem olvastam semmit. Ez a könyv akár a "novelláskötet" kategóriába is beleférhetne, hiszen mintegy tíz rövid történetet foglal magába. Érdekesnek találtam, hogy a hetvenes évek budapesti valóságába, helyszíneire kalauzolt a szerző (kórház, tömegközlekedés, bérház, Duna part, külváros). A szereplők átlagemberek, akik hihetetlenül magányosak - és talán éppen ezért, történetük valami egészen furcsa, ahogy a fülszöveg is írja: szürreális fordulatot vesz. Ezek nem túl vidám történetek, jobban végiggondolva: néhányuk egyenesen szívfacsaró.