ADATLAP
Oszlopos Simeon
Sarkadi nemzedékének legjobb drámaírói közé tartozott. Utolsó két darabjának témája a tudatos-ösztönös önpusztítás. Az Oszlopos Simeon főhőse, Kis János festő a dráma kezdetekor elveszíti állását, kikapcsolják a telefonját, társbérlőket kap, mert nem tudja kifizetni a teljes lakbért, és elhagyja a szerelme, Mária is. A szakmai és magánéleti sikertelenségéből fakadó belső kiürülését Oszlopos Simeon, az 5. századi szíriai remete aszkéziséhez és Oblomov világához érzi hasonlónak, fatalistának, aszkétának vallja magát, akire nem vonatkoznak a világ törvényei. Elhatározza, hogy a körülmények pártjára áll, és segít a világban felismert rossznak, a világ öngyilkos törekvéseinek az emberrel szemben, hogy mint Simeon, megértse az igazságot. A rossz erő groteszkül elementáris megtestesítője a takarítónő, Vinczéné, aki egy női Jágó és a tipikus magyar feljelentő lelkületével akarja tönkretenni Kist és az új társbérlőket is. A megváltást a női figurák hozzák. Az áldozatnak kiszemelt Zsuzsi késsel megszúrja Kist, és megjelenik Mária is, akinek Kis elmondja, hogy az aszkétaság korszaka a késszúrással elmúlt. Sarkadi kiválóan formálja meg figuráit, az abszurd példázatban a dialógusok szellemesek és meglepőek, és nyitva marad a dráma végpontja is, túléli-e Kis a támadást....
Triszné Szabó Márta véleménye:
Tipikusan olyan ez a dráma, hogy kicsit érthetetlen az elején, de fogva tart, muszáj tovább olvasni, mert akaratodon kívül teljesen leköti a figyelmedet. A végére értelmet nyer, és elgondolkodtat. Egy értelmiségi ember elidegenedéséről szól, aki sok megpróbáltatás után másokat is tönkre akar tenni, mindenkiből a rosszat akarja előhozni, míg végül teljesen magára marad. Tetszett Sarkadi írásmódja, újra fogok még olvasni tőle!