ADATLAP
Rúnajelek
Hétfő reggel, hét óra, ötszáz évvel a Világvége után, és megint koboldok fosztogattak a pincében… Az örök álmodozó Maddy Smith születése óta a Káosz jelét viseli a kezén. A vörös rúna hordozója különleges erők birtokosa, de a tizennégy éves lány még maga sem tudja, mire képes. A rossz ómen félelmet kelt a babonás falusiakban, Maddyt kiközösítik, így a szintén számkivetett Félszeművel barátkozik, aki sokat tud a mágiáról, és egy nap félelmetes és káprázatos világba vezeti a kislányt… A Rend fanatikus szolgái végleg le akarnak számolni a Káosszal: felesküsznek, hogy kiirtják a babonákat, a varázslatokat, a meséket és az álmokat. A tündék, törpök, boszorkányok és koboldok ideje lejárt, számukra is beköszönt a világvége, hacsak Maddy nem lopja el az ősi istenek titkát, amivel hatástalaníthatja a Rend titkos fegyverét. Háború van: a Rend végleg elpusztíthatja a világot… most minden egy kislányon múlik. Joanne Harris, a világszerte népszerű Csokoládé, Szederbor, Ötnegyed narancs és számos más bestseller írónője babonákkal és mágiával teli fantasztikus világába vezeti olvasóit. Az ősi skandináv mitológia elevenedik meg ebben a vad, veszélyes, fantasztikus és fordulatos regényben. A Rúnajelek, akár a Végtelen történet vagy A Gyűrűk Ura, igazi mestermű....
Semegi Ágnes véleménye:
„Hétfő reggel, hét óra, ötszáz évvel a világvége után, és megint koboldok fosztogattak a pincében.”

Ritka ütős mondattal indít a könyv, igazán sajnálom, hogy a továbbiaknak – bár nagyon sok minden nagyon tetszett, nem sikerült maradéktalanul lenyűgöznie.
Ötszáz évvel járunk a skandináv mitológia Ragnarökje (Ragnarokja?) után. A régi világ romjaira épült Rend minden erejével és igyekezetével próbál elnyomni bármit, ami az elmúlt korra, főleg annak vallására, annak mágiájára utalna. Maddy Smith megtestesít mindent, ami tiltva van: fantáziája élénk, éjszaka álmodik, ráadásul – Külviláginak is hívott barátja, Félszemű tanítása nyomán képes használni a régi írás rúnáit, ergo varázsol. És persze – jórészt szintén Félszemű áldásos (áldatalan?) tevékenységének köszönhetően alaposan belekeveredik a felsőbb hatalmak játékába, a régi és az új világ közelgő összecsapásába.

Olvasmányos, lendületes könyv, igazán kellemes a stílusa. Érdekes a világ, ami nagyon bejött, az a mágiarendszer volt. Habár általában nem szoktam szeretni, amikor egy új, ennyire sarkítottan elnyomó vallás egyértelműen a kereszténység allegóriája, azt alá kell írnom, hogy Harris jól ábrázolta a két vallás közti erőteljes különbséget. És végül elég jó magyarázatot adott a Rend egyes, már-már embertelen elemeire is, még akkor is, ha a végkifejlet kissé kiábrándító volt.
A szereplők többsége jól megállta a helyét, bár nekem Maddy, mint főhős kissé… hát nem is tudom, hogy a túl jó vagy a semmilyen írja le jobban, de a lényeg, hogy az őrületbe tudott kergetni azzal, hogy állandó jelleggel meg akart menteni valakit. Meglepő módon viszont Lokit kedveltem. Mert hogy általában nekem ő a semleges/negatív határon mozog, itt viszont jócskán árnyaltabb volt, mint eddigi találkozásaink
Bali Mária véleménye:
Sokáig tartott. Az eleje nagyon nehezen haladt, az első 200 oldalon keservesen verekedtem át magam, de amikor új lendülettel elhatároztam, hogy csakazértis befejezem, már magával ragadott és szerettem.
Csavaros, érdekes, jó volt többet megtudni a filmekből már ismert mítoszokról.
Lokit végig nagyon kedveltem, nagyon humoros, érdekes karakter, azt kívántam, több legyen benne a jó, mint a rossz...
Fejes Linda véleménye:
Másodjára kezdtem el a könyvet, ha nem lenne ez a kihívás, biztosan nem jutottam volna most sem a végére. Valószínűleg egy nagyszerű könyv annak, aki szereti ezt a varázslatos világot, de tőlem nagyon távol áll, mint ahogy a Végtelen történet és a Gyűrűk ura is. Én megrekedtem a Harry Potternél, az még számomra is "fogyasztható", de ennél több mágiát sajnos úgy tűnik, nem vagyok képes befogadni... Filmben biztosan sokkal jobban tetszene, így leírva gyakran túl soknak tűnt a képi világ (a kilenc világ, a Káosz és a Rend, az Ige, az Alvilág, a démonok, istenek, inkvizítorok, halottak, a folyó áradása, a sokszor érthetetlen összefüggések), amit magam elé kellett (volna) képzelnem...
Szakonyi Dorottya véleménye:
Izgalmas könyv, jó elbeszéléssel. Rögtön a közepén kezdi az elbeszélést, és csak utána magyaráz, amit én nagyon szerettem benne. Igazából pont ez fogott meg benne elsőre. Nem egy olyan könyv, aminek az ember előre látja a végét, tele van fordulatokkal.