ADATLAP
Rosemary gyermeke
Rosemary Woodhouse feltörekvő színész férjével egy öreg bérházba költözik, aminek baljós múltjánál csak az ott lakó idős emberek különösebbek. A szomszédban élő excentrikus Castevet házaspár hamar a bizalmukba férkőzik, ám férjével ellentétben Rosemary gyanakszik; és nem csak a furcsa hangok miatt, amiket néha a lakásuk irányából hall.

Nem sokkal később Rosemary terhes lesz, házassága miatt azonban aggódni kezd, mivel férje minden figyelmét felívelő színészi karrierjére fordítja. Bár úgy tűnik, a szomszédok nagyon szívükön viselik a fiatal nő egészségét, Rosemary végül rádöbben, kicsodák valójában.

Ira Levin 1967-es regényét ma a horror klasszikusai közé sorolják. Roman Polanski a könyv megjelenését követő évben filmet forgatott belőle, ami Oscar- és Golden Globe-díjat nyert, és kikövezte az utat az akkor még csak 23 éves Mia Farrow-nak Hollywood legnagyobbjai közé.
...
Katona M. Anita véleménye:
A modern horror történetek alapjait lefektető írótól kicsit többet vártam volna. Az elejét túl hosszúnak éreztem, semmi feszültséggel. Kis utalások voltak, hogy nincs minden rendben a házzal, de nem olyan mélyek, hogy az ember komolyan vegye. A legvégére teljesedett ki annyira a történet, hogy tényleg izgulni lehessen. Ettől függetlenül nem volt rossz, és különösen tetszett, hogy odafigyelt az író, hogy minden esemény a valóságot tükrözze, ezzel is közelebb hozva a történetet az olvasókhoz.
Román Eszter véleménye:
A filmet hamarabb sikerült megnéznem, mint a könyvet elolvasnom. Ennek ellenére nem éreztem unalmasnak a történetet. Lehetséges viszont, hogy ha a könyvvel találkozom először, a sarokba dobom a felénél, mivel "nem történik benne semmi". Szerencsére erre nem került sor.Végig abban reménykedtem, hogy más lesz a regény befejezése mint a filmé.:)
Gergely Ancsi véleménye:
Nem véletlenül húzódott az olvasás majdnem egy hétig...szerintem még életemben nem paráztam így könyvtől, egyáltalán semmitől,mint most. Láttam a filmet is, de esküszöm, nem volt ennyire ijesztő. A könyv olyan hátborzongató légkört teremt, olyan realitásérzékkel ábrázol, hogy néhol már szabályosan vártam, hogy a könyv lapjaiból egyszer csak kimászik maga a Gonosz. Bármennyire briliáns regény, azt hiszem, soha az életben nem fogom még egyszer levenni a polcról, sőt, el is teszem jó messzire, mert maga a tudat is okozna még álmatlan éjszakákat, hogy a polcról "figyel"...
És minden tiszteletem az anyukámé, amiért szerette ezt a könyvet.
Simon Brigitta véleménye:
a filmet előbb láttam mint, hogy olvastam volna a könyvet mégis végig izgultam az egészet... valahol reménykedtem benne, hogy más lesz a végkifejlet. :) nagyon gördülékeny könyv, köszönhetően a sok párbeszédnek, leíró rész nem sok van benne nekem pont ez (is) nagyon tetszett benne. az egyik kedvenc olvasmányommá vált. :)
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Nem szeretem ezt a műfajt, ezt a könyvet is úgy ajánlották, hogy klasszikus, rövid és izgalmas. Elég hamar végeztem vele, és beparáztatott rendesen (1 rémálmokkal teli éjszakát megköszönök neki, kb a könyv közepe miatt). Pedig nem volt valami rémesen gyilkolászós, minden karakterrel brutálisan végzős történet, de azért nyomott lett tőle a lelkem. Nem szerettem bele a horror történetekbe, köszönöm ennyi elég volt.
Réka Babarczi véleménye:
Izgalmas, letehetetlen. Egész végig kíváncsian vártam a befejezést, függetlenül attól, hogy tudtam mi lesz a vége a történetnek. Szerettem a karaktereket, Rosemary kezdeti naivságát, Guy átalakulását. Hiába tudtam az elején, hogy kiből mi lesz, érdekfeszítő volt a megjelenítésük. Biztos, hogy filmen is megnézem, mivel tudom, hogy az eredeti könyvből rengeteg dolgot vettek át egy az egybe a forgatókönyvbe is.
Szalóky Diána véleménye:
A történet jó volt, az önző és nagyravágyó férjen keresztül a Gonosz befészkelhette magát Rosemarybe, aki túl naiv volt ahhoz, hogy idejében észre vegye a figyelmeztető jeleket.
Ami viszont nem tetszett a könyvben az az, hogy egyenlőség jelet tesz a boszorkányság és a sátánizmus között, valamint a befejezés. Jobban tesztett volna, ha Rosemary első gondolata szerint cselekszik, és megöli a gyermeket - és akár a férjét is, megérdemelte volna.
Varga Regina véleménye:
Ira Levin egy zseni. Nem csak hogy megteremtette a modern horrort, hanem lenyűgöző dolgot alkotott. Igaz, ami igaz, nem volt olyan félelmetes, mint egy Stephen King könyv(pl az Az...brrr, rettenetes volt) de még így volt benne valami, amitől rettegtem. Mert nem voltak hirtelen jump scare-ek, a feszültség jól volt felépítve, és szépen lassan mi így megőrültünk, ahogy eluralkodott Rosemaryn a fájdalom, reményvesztettség és a pánik. A szereplők jól voltak megteremtve, bár mint eddig mindig, a kedvencem most is meghalt... Valahogy mindig kifogom a halálra szántakat. A vége pedig valahogy olyan álomszerű volt. Mintha Rosemary tényleg csak képzelődne. Guy árulásán nem lepődtem meg, sosem bíztam a színészekben, viszont a befejezés, a fekete babakocsival, a baba szemével, a furcsa kántálással… egyszerűen magába szippantott, és úgy éreztem, mintha kezdenék én is megőrülni. Talán nem kellene késő este ilyen könyveket olvasnom...Rosemary szimpatikus volt, tudtam vele azonosulni, Dr. Hill árulása még nekem is fájt, és végül is az egyetlen dolog, ami meglepett, az az elején volt, Terry halála volt. Arra nem számítottam. Az egész könyv olvasása közben olyan különös, furcsa érzés volt bennem, hogy ez a történet valahonnan nagyon ismerős, és mire végeztem vele, csak így megcsapott… az egész hangulatilag valahogy az American Horror Story első évadára hajazott… mínusz szellemek és Evan Peters gyönyörű pofija.
Mezőné Horváth Ilona véleménye:
Nem szoktam horror filmet nézni, és ilyen könyveket olvasni, nem szeretem a műfajt.
Ezt a könyvet azért választottam mert klasszikus horror. Igazából nem volt túl ijesztő, nem lettek rémálmaim, bár gondolom a maga idejében hatásos volt, ma már ennél erősebb ingereket is elviselünk.
Lassan bontakozott ki a történet, ahogyan Rosemary észlelte, hogy mi folyik körülötte. Érdekes volt, nem untam, bár sejtettem mi fog történni. Lehet, hogy megnézem a filmet is, alkotók miatt elsősorban.