ADATLAP
Sirály
Két író áll a darab középpontjában: Trigorin, akit kétségtelen tehetsége és a művészi eszközök fölényes birtoklása íróvá avat, mégsem tölti be azt a hivatást, amelyet a mű hősnője, Nyina tulajdonít neki. A másik író, az ifjú Trepljov ugyancsak tehetséges, ereje azonban kevés ahhoz, hogy a körülmények szorítását le tudja győzni. Szerelme, Nyina Trigorin mellé áll, s Trepljov a darab végén főbe lövi magát. Trepljov a sekélyes, elcsépelt művészettől a tiszta művészetbe menekülve, magától az élettől menekül, amelyet végül fizikailag is elhagy. Trigorin viszont mint író, a sablonba fullad bele, csak Nyina képes a kétségektől elszakadni, az életét a művészet iránti ragaszkodásnak szentelni. Ő is csalódik, törhetetlen hite, az élet szeretete, a szenvedések vállalása azonban talán felemeli, képessé teszi az újrakezdésre....
Csomai Borbála véleménye:
Eltér egy átlagos drámától, számomra negatív értelemben. Fő célt, valós tragikumot nem fedeztem fel benne, főleg a szereplők kétségbeesettségéről, kiábrándultságáról volt szó. A szerelmi szálak kuszák és szinte egyik sem következik be. Hiányoltam belőle egy fő mondanivalót, ami meg tud fogni egy olvasót.
Karafiát Klaudia véleménye:
Csak azért olvastam el, mert kötelező olvasmány volt a suliban. Határozottan Állíthatom, hogy a dráma nem lesz az én kedvenc műfajon, Nagyjából egy szót sem értettem az egészből. Nem volt olyan elem benne,a mitől számomra emlékezetes maradna.
Endrei Dorottya véleménye:
Az első gondolat ami eszembe jutott utána: Miért imádták az orosz realisták annyira a halált, mint befejezés? De mivel ez egy dráma, még kevésbé tudunk belelátni az emberek fejébe, mint amennyire maga a realizmus engedi. Színházi darabként biztos sokkal életszagúbb lesz a megelevenedő emberekkel és érzelmeikkel. Alapjáraton nem rossz, de vannak jobb drámák a számomra a világirodalomból. Nekem igazából hiányzik belőle valami plusz ami az egészet színessé tudná tenni, ez talán karakterfejlődés hiányában keresendő. Nem hiszem, hogy a karakterek az elmúló 2 évben semmit se tudnának változni. De azért élvezetes volt olvasni, főleg az idézetek tetszettek a Hamletből.
Haskó Tünde véleménye:
Szeretem az orosz írókat, és a kihívás jó apropó, hogy újra előkerüljenek, Nem rossz mű a sirály, de jobb színházban nézni Csehovot, mint olvasni. Mivel a szereplők alapvetően semlegesek, jobb megelevenedve látni őket. Nehéz elképzelni a karaktereket. Legalábbis nekem így jött le.
Fülöp Zsanett véleménye:
Ez a dráma maga a hiábavalóság. Hiábavaló érzelmek, hiábavaló mondanivalók, hiábavaló fájdalom, értelmetlen döntések és értelmetlen halál. Nagyon jól rámutat arra, hogy mi történik, ha nem figyelünk egymásra. Nem volt rossz történet, de soha nem lesz a kedvenceim között.
Béres Zsófia véleménye:
Most olvastam,mivel középiskolai kötelező olvasmány. Nagyon tetszett. Pedig nem gyakran mondok ilyet kötelező olvasmányra. Csehov a modernség drámaiatlan drámájának megteremtője.Karakterei a műben erőtlenek és cselekvőképtelenek és nagy vágyálmaik vannak de képtelenek megvalósítani. Mindenki szerelmes mindenkibe,de a legtöbb szerelem viszonzatlan. Nincs főszereplő így mindenki semleges hatást nyújt a műben.Hiába van annyi sok szereplő,mégis van egy kis központ a Nyina,Trepljov,Trigorin szálra. A végén történik egy tragédia de az sem a műben hanem a színfalak mögött. Érdekes volt ez a könyv számomra.
Balázs Barbara véleménye:
Nagyon szeretem Csehovot,de sajnos azt kell mondjam hogy nem ez a kedvenc művem tőle. Egyáltalán nem mondom hogy rossz, egyszerűen csak nem ütötte meg nálam azt a szintet amit vártam. A vége tetszett, viszont eléggé kiszámítható volt.
Szarkowicz Kinga véleménye:
Nem mondanám magam különösebben drámarajongónak, így nem is igazán fogott meg a mű. Nem mondanám azonban rossznak sem, hiszen nagyon jól bemutatja az el nem fogadott művész tragédiáját.
Alt-Kiss Klaudia véleménye:
Még középiskolában kellett volna elolvasni. Nem olvastam. Most pótoltam. Ami engem nagyon megfogott, az az anya-fia viszony lehetetlensége. Arkagyina annyira nem érti meg a fiát, nem érdekli, hogy mit is csinál, be akar mutatni egy darabot, de az anyját annyira nem érdekli és unja a saját fia előadását hogy Trepljov elfut és ez az érzelmi sivárság, hogy semmibe veszi a fia törekvéseit, egy dicsérő szót, egy biztatást nem mond, a mű végéig megmarad.Pl. mondja a végén, mikor már ismert(ebb) író a fia, hogy még nem is olvasott tőle egyetlen művet sem.... Úgy gondolom, hogy ez a meg nem értettség és Nyina iránt érzett szerelmének beteljesületlensége és a nő visszautasítása miatt választja a halált. Ami furcsa számomra, hogy nem bontja ki a szereplők érzelmeit, nem jellemzi őket sem külsőleg, sem belsőleg. A sirály "motívum" is érdekes. Azt gondoltam, hogy majd szerepet kap, vártam is, de nem. És a mű elolvasása után elgondolkodtam, hogy akkor miért is ez a címe. Ugye Trepljov lőtte, lehet a későbbi öngyilkosságának is a szimbóluma. Nyina a végén mindig emlegeti, számára a szabadságot jelentheti, amit a színészet által megkap. Amit még észrevettem, hogy számomra is olyan volt ez a mű, aminek a cselekményét egy hónap múlva elfelejtem.... pedig Csehov jelentős orosz író volt. Majd elolvastam az életrajzát és megértettem, hogy ő kifejezetten ilyen orosz kisemberekkel dolgozik az írásaiban.
Fekete Annamaria véleménye:
Meg kozepiskolaban olvastam, de nem emlekeztem a tortenetre. Van benne szerelmi haromszog, erzelmi valsag, osszetort eletek, ver. Ennek ellenere az a gyanum, hamarosan megint el fogom felejteni, mirol is szol. Nem mintha rossz lenne, vagy unalmas, csupan abszolut semleges - ahogy azt valaki az olvasok, hozzaszolok kozul elottem mar megfogalmazta.
Németh Enikő véleménye:
Amikor kiválasztottam ezt a könyvet, végig a volt irodalom egy mondata járt a fejemben: "Ha egy történet folyamán megjelenik egy fegyver, annak előbb-utóbb el kell sülnie." És mennyire igaza volt.
Ismét csak azt tudom mondani, hogy a színházi darab formája nem az én stílusom, nem szeretem olvasni, de ezt valahogy nem utáltam. Nem voltam elragadtatva sem tőle, valahol a semleges kategóriába tartozott nálam.
Az író fiú drámája érdekes volt, bár számomra kicsit idegesítő volt, ahogy felvonások között ugráltak az időben, ezzel megszakítva a történet menetét. Számomra sokkal érdekesebb és érthetőbb lett volna, ha ezeket a lyukakat is kitöltik, szerintem sokkal hihetőbb lett volna a történet, így kicsit összecsapottnak éreztem, olyan "rendezzük le gyorsan" feelinget sugárzott magából.
Engem azonban ami igazán megfogott, az Mása története volt, ami szinte alig kapott időt, mindössze összekötő, háttértörténet volt, de a lány drámája megindított, róla sokkal szívesebben olvastam volna többet.
Összességében egyszer elolvasható volt számomra, bár a potenciált látom benne és szívesen megnézném színházban is egy jó dramaturg és rendező keze alatt, precízen kiválasztott szereplőgárdával. Biztos érdekes két óra lenne.
Mészáros Csenge véleménye:
Nekem nagyon tetszett ez a mű. Érdemes úgy olvasni a drámákat, ha nem vagy jóban vele, hogy elképzelsz hozzá általad ismert színészeket vagy embereket. :)
Nagyon tetszett benne az, ahogy megfogalmazta az írás célját: "...ne törődjön semmiféle formával, csak írjon, mert szabadon árad a lelkéből az írnivaló."
Az volt nehéz a műben, hogy túl sok benne a név...
Lonkay Márta véleménye:
Ebben a drámában nagy helyet kap a művészet és a tehetség témája. A négy központi alak, egy leendő és egy érett színésznő, egy kezdő és egy befutott író. Kedvenc idézetem: "És akkor szétrobbant egy éteresüveg"...