ADATLAP
Száll a kakukk fészkére
A Száll a kakukk fészkére megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel fogadták olvasói és kritikusai, jóllehet a polgárpukkasztó beat nemzedék hatásait tükrözi, és az akkortájt formálódó, ellenkultúrának nevezett mozgalom több majdani eszméje is vezérmotívumként ível át a regényen. 1975-ben Jack Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle filmet, amelyet nemrégiben a húsz legjobb film közé sorolt az Amerikai Film Intézet. Egy elmegyógyintézetbe új beteg érkezik, a nagyhangú, tettre kész és életvidám Randle Patrick McMurphy. Rögtön felméri az erőviszonyokat, és nekilát átalakítani az osztály életét: kártyapartikat szervez, valóságos fogadóirodát üzemeltet, italt és nőket csempészik be, sőt megkérdőjelezi a csoportterápiás gyűléseken alkalmazott módszert is. A szabályok megszegése játékként indul, amelynek kimenetelére fogadásokat köt, hamarosan azonban elkeseredett háborúvá fajul, amelyben McMurhpy ellenfele az osztály teljhatalmú főnővére, a Főnéni. Tekintélyénél és pozíciójánál fogva a Főnéninek számos eszköz áll rendelkezésére, McMurphy viszont csak féktelen életvágyára, szélhámosbölcsességére és betegtársai rokonszenvére hagyatkozhat. 1962-ben, nem sokkal a Száll a kakukk fészkére megjelenése után az egyik női alkalmazott abban a kórházban, ahol Ken Kesey a regény írásának idején kisegítőként dolgozott, beperelte a szerzőt és kiadóját, a Viking Presst: állítása szerint a regény egyik mellékszereplőjét, a háromszor színre lépő vöröskeresztes hölgyet nyilvánvalóan róla mintázta a szerző. Kesey nem bonyolódott jogi vitába, hanem az érintett részeket (összesen nagyjából három oldalt) egyszerűen átírva, a színesen megfestett „vöröskeresztes libát" a jellegtelen Szóvivőre cserélte. Az Egyesült Államokban tehát, ahol a könyv több mint száz kiadást megért, csak az első kiadás birtokosai ismerhetik az író eredeti szándéka szerint megírt regényt. Magyarországon jelen kiadás az első, amelyben a módosított szöveg olvasható. ...
Fekete Gabriella véleménye:
Életem talán egyik legjobb könyve. Megrázzó, humoros, borzalmas, szívderítő, kedves, nyomasztó... s még sorolhatnám hányféle érzelmet válltott ki belőlem. Talán a film is van olyan híres, mint a könyv, hisz Jack Nicholson csodálatos alakítást nyújtott benne, véleményem szerint méltó a könyvhöz, de azért mindenkinek ajánlom, hogy egyszer a könyvet is vegyék kezükbe, mert letehetettlen, csodálatos mű.
5/5
I Luca véleménye:
A könyvet a film, és főleg annak főszereplője - Jack Nicholson - miatt kezdtem el olvasni. Már régóta terveztem, most eljött az idő. Be kell, hogy valljam, nem nyűgözött le:-( Sokkal többet vártam tőle annak ellenére, hogy vannak benne magvas gondolatok, mégis unalmas volt, vontatott. Csalódás volt:-(
Kovácsné Németh Nóra véleménye:
Főiskolán találkoztam először ezzel a művel, ahol egy csoporttársam véleményét hallgathattam meg. Ő dicsérte a könyvet, s már akkor belefészkelődött az agyamba. Évekkel később egy kirándulásom alatt bevetődtünk egy olyan kávézóba, ahol a kávé mellé egy polcról könyvet lehetett választani, s azt hazavinni. Örömmel szemezgettem a könyvek között, s megtaláltam ezt a művet... hazahoztam, s lelkesen mutattam édesapámnak, aki negatív véleményeket fogalmazott meg róla... mivel elég hasonló az ízlésünk, így az ő véleménye felé hajlottam. Ezért is került bele nálam az "egy könyv, amiről rossz véleményeket hallottál" kategóriába.
Az alaptörténet nem volt rossz, de nem nyerte el a könyv a tetszésemet. Vontatott volt, s nem igazán volt számomra egy olyan szereplő sem, akivel szimpatizálhatnék. McMurphy személye kifejezetten idegesített, a Főnéni egy kegyetlen nőszemély volt, s Bromden alakja sem fogott meg igazán. Harding volt az, aki felé szimpátiát tudtam táplálni, az ő személyisége együttérzést váltott ki belőlem, még akkor is, ha a múltja nem patyolattiszta.
Nem fogom újraolvasni a könyvet, örülök, hogy túlrágtam magam rajta. Lehet, hogy elismert könyv, nekem mégsem lett a kedvencem.
Vajda Ágnes véleménye:
Nagyon érdekes, nem könnyű olvasmány, de megéri elolvasni! Remekül mutatja be, hogyan élnek vissza a hatalmukkal azok, akiknek a legkiszolgáltatottabbakkal kellene törődni. Persze a könyv olvasása során fény derül, a korra jellemző kezelési módszerek kegyetlenségére, és arra is, hogy az elmegyógyintézet nem csak a valóban sérültek, hanem a rendszerből kilógók gyűjtőhelye.
Silye Tibor véleménye:
Nem lett kedvenc a regény számomra, de éreztem, hogy miért is ennyire elismert. Nekem szimplán azért nem tetszett, mert nem most kellett volna olvasnom. Nem voltak szimpatikusak a karakterek és hosszas leírások, de megéreztem a történetben azt a mondanivalót is, amely elgondolkodtató. Fontos kérdéseket feszeget a szerző az emberséggel, embertelenséggel és kiszolgáltatottsággal kapcsolatban. Ilyen szinten most is érvényes a kötet.

http://discussion.blog.hu/2016/05/30/ken_kesey_klasszikusarol_a_szall_a_kakukk_feszkerol
J Csilla véleménye:
Az eleje kicsit lassan indult be, de a közepétől már nem lehetett letenni. Rengeteg kérdést, gondolatot vet fel. Hihetetlen hogy egyes emberek hogy tudnak befolyásolni egy közösséget. El kell-e fogadnunk egy meglévő rendszert vagy folyamatosan felül kell vizsgálnunk, hogy jól működik-e? De akkor ki vizsgálja felül? Ki dönti el, hogy mi a jó? Ki vizsgálja felül a személyzet döntéseit? Egyáltalán ki az őrült? Tényleg lehet, hogy egy ápolónak, főnővérnek ilyen hatalma legyen? És még sorolhatnám... a vége elég megdöbbentő és szomorú volt, de szinte törvényszerű, hogy így kellett alakuljon.
Takács Timy véleménye:
Eredetileg ebben a kategóriában egy Nora Roberts/Danielle Steel könyvet terveztem elolvasni, mert anyu nagyon szereti ezeket, de képtelen voltam rávenni magam. Aztán eszembe jutott ez a könyv, és amúgy is terveztem már elolvasni, úgyhogy kapóra jött.
Nem teljesen tudom még hova tenni ezt a könyvet. Van benne humor, dráma, sok-sok elgondolkodtató jelenet, ugyanakkor néha kicsit vontatott is. Tulajdonképpen tetszett, egyfajta görbe tükröt állít a társadalom elé, amiből sokat lehetne tanulni. Nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc könyvem, de tanulságos volt. A legnagyobb erénye talán pedig a magyar fordítás. Az egyszerűen zseniális.
Németvarga Istvánné véleménye:
A születésem éve alapján választott könyvet olvasva egyszer csak azt vettem észre, hogy mintha nem is telt volna el az az ötven év. Mintha ma is ugyanabban a világban élnénk. "E világ... az erőseké, barátom! Létezésünk szertartása azon alapszik, hogy az erősek a gyengéken híznak. Így van, tudomásul kell vennünk. Nincs rendben, de még ez a legjobb megoldás" De belenyugodni a megváltoztathatatlanba éppen olyan nehéz, mint szembeszállni, ellenállni. Az apró sikerek apró örömeit győzelemként megélni, s végül öntudatra ébredni- ez az igazi értelme a küzdelemnek. Emlékszem régről a filmre, de csak a történet, és a fő mondanivaló maradt meg belőle. Bár gyakran éreztem túlzóan aprólékosnak egyik-másik jelenetét a regénynek, örülök, hogy végül az elolvasása mellett döntöttem.
Szabó Anita véleménye:
Régóta a könyvlistámon szerepelt a könyv így örülök, hogy végre lehúzhattam. Sok mai napig aktuális kérdést felvet, az irányítás – alárendelődés, ki az őrült? az, akit annak mondanak, vagy aki annak hiszi magát. Sokat elmond, hogy habár a könyv olvasása előtt nem láttam a filmet, de McMurphy alakját egyértelműen Jack Nicholsonnak képzeltem el (kicsit magasabban).
Kvárta-Papp Zsuzsanna véleménye:
Ahhoz képest, hogy egész gyerekkoromban bámultam otthon a könyv borítóját az ágyamról sosem vettem le és olvastam el.Aztán a címe ütött szöget a fejembe... Még szerencse, hogy nem tiniként kezdtem el olvasni, mert szerintem baromi unalmas és nehezen lehetett vele haladni.Nem tudom kik emelték ezt a sztorit piedesztálra, de nekem nagyon nem jött be, pedig maga az alapelgondolás jónak ígérkezett.Nem azt mondom, hogy nem voltak benne érdekes részek, de úgy egészében ez a történet nem fogott meg és nem szippantott magába be...
Horváth-Simon Barbara véleménye:
A filmet már korábban láttam, éppen ezért nagyon kíváncsi voltam a könyvre is. Nagyon tetszett könyv, izgalmas volt olvasni, és igazán érdekes volt megismerni az elmegyógyintézet rendkívül zárt világát... A könyvben leírt "terápiás módszerek" megdöbbentettek, de a tragikus végkifejlet ellenére is valahogy mégis pozitívan hatott rám ez az olvasásélmény, talán a főhős szerethető karaktere miatt...
Halász Melinda véleménye:
Annak ellenére, hogy sok ajánlották és mindenki jó véleménnyel volt róla, nekem nem tetszett :( vagyis nem is inkább a nemtetszésemet fejezném ki, mert a sztori maga érdekes. Számomra unalmas és nehezen haladható könyv volt.
Alig vártam, hogy befejezzem és elkezdhessek valami jót.
Regman Karola véleménye:
Az eleje nagyon nehezen indult, többször fel akartam adni, pedig nagyon ritkán hagyok félbe könyvet. Aztán valahol elkaptam a könyv hangulatát, és voltak olyan részek is, ahol nem bírtam letenni. Összességében kicsit bizarr, nem lett a kedvencem, de lenyűgözőnek találtam azt, ahogy Kesey az elmegyógyintézet tükrén keresztül láttatja a társadalmat.
Juhász Viktória véleménye:
Még gimis koromban láttam a filmet,ami akkora hatással volt rám, hogy már akkor elhatároztam,hogy egyszer elolvasom a könyvet is.
Bár vannak apróbb eltérések a két mű között,a legfontosabb momentumokban megegyezik.Szerencsére már megszüntették az elektrosokk terápiát,elborzadtam. McMurphy figurája nagyon a szívemhez nőtt,nagyon szerettem, hogy életet vitt az osztályba.Kivirultak a betegek,elkezdtek lassan élni.A másik nagy kedvencem Billy volt,szerethető figura volt.
Főnénin pedig elborzadtam...hogy lehet egy embernek ekkora hatalma?Szerettem,ahogy lassan fellázadtak ellene,azt,amikor elmentek horgászni,vagy amikor a végén "buliztak".A könyv vége drámai volt.Nagyon tetszett a történet,azon kevés feldolgozások közé tartozik,ahol mind a könyv,mind a film nagyon jól sikerült.
Sándorné Paulina véleménye:
Érdekes könyv volt. Bepillantást nyújt egy elmegyógyintézet életébe. Két teljesen eltérő emberen keresztül ismerhetjük meg a benti életet. Bromden és McMurphy. Bromden, a könyv elején még süket-némának tetteti magát, de McMurphy bekerülése az osztályra megváltoztatja az életét. McMurphy maga kérte az áthelyezését az elmegyógyintézetbe, ahol rövid idő alatt felforgatja az osztály életét. Nem gondolná az ember, hogy így ilyen életet élnek benn az emberek, így bánnak velük az ápolók és az orvosok. (Remélem a valóság nem ilyen.) McMurphy szerintem az a típusú ember, aki senkivel nem törődik, csak saját magával, de Billy Bibbit halála áttört az önzésen, és nekiment a Főnéninek, aki gonosz szavaival elérte, hogy Billy öngyilkos legyen.
Balázs Dóra véleménye:
Szeretem az ilyen elgondolkodtató, tanulságos könyveket. Nem erre a végkifejletre számította, de gondolom a Főnök azért ölte meg McMurphyt, mert a lobotómia miatt már úgyis csak vegetálna, és nem tudna úgy élni, ahogy eddig. Szeretem azt amikor az emberek minden nehézség ellenére megpróbálnak pozitívan élni és nem felejtik el a humort, különben a gyógyulás is lassabb folyamat. McMurphy ezt tanította az intézet lakóinak, neki köszönhetik, hogy újra élhettek és nem ugyanolyan szürke hétköznapjaik voltak.
Nagy Dorottya véleménye:
A film után olvasva a könyv sokkal részletesebb volt, sok apró történést is bemutatott (ahogy ez várható volt). A könyv kvázi Bromden, a félvér indián naplója. Kicsit homályos, mi a képzelgése (álma) és mi a valóság. Egészében tetszett, a vége eléggé megrázkódtató volt.
Szilágyi Krisztina véleménye:
Érdekes, és számomra újszerű, hogy az egész könyvet egy bentlakó szemszögéből sikerült megírni. Fordulatos, izgalmas, és néha sajnos elég igazságtalan, sosem tudni teljesen biztosan, hogy ki is az igazi őrült.
Pintér Anita véleménye:
Kb. tízévente elolvasom ezt a könyvet, mindig tetszik, s persze mindig más "rétegét" látom benne. Ki az örült? Aki bent van, vagy aki kint? Netán aki olvassa? Viccesen, mégis realisztikusan ír egy elmegyógyintézet teljesen különböző, mégis egymáshoz kötődő lakóiról. Szeretem ezt a könyvet.
Kovács Éva véleménye:
Ezt a könyvet már régóta el szerettem volna olvasni, sokak által ajánlott és dicsért regény. Most végül sikerült elolvasnom, méghozzá angolul. A legelső oldaltól magába szippantott a történet. A regény fontos kérdéseket vet fel: Hol kezdődik az őrület? Vajon mindenki őrült, akit a társadalom annak bélyegez? Lehet, aki a legjobbat akarja nekünk, az teszi tönkre az életünket? Meddig vagyunk képesek elmenni, hogy önmagunk lehessünk? Már az első néhány oldal után éreztem, hogy nem egy habkönnyű történet vár rám. Így is lett, több helyen a szám elé kaptam a kezem, elborzadtam, megdöbbentem. Eddigi egyik legjobb olvasásélményem. A belőle készült film a könyv után azonban kissé csalódás volt.
Liebich Orsolya véleménye:
Történet az Üzemről, melyben látod a csöveket és az alkatrészeket, de ha a Főnéni úgy kívánja, akkor a ködösítés vár rád. De vajon mi történik, ah olyan ember kerül a rendszerbe akire nem hat a ködösítés, ha nem is te vagy a bolond, hanem a világ mely ide zárt?