ADATLAP
Szép új világ
2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer még az Életnél is több, a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat - művészet, hit, az önmagáért való tudás -mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond, többet akar - Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát -, az nem akar mást, mint a boldogtalanságot. Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányozott világállamában nincs helye. Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare nevű, rég halott rajongó összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy Huxley olvasásával - mondjuk egy Szép új világ című könyvvel....
Gy.né T. Anikó véleménye:
Számomra ez volt a legnehezebb kategória, egyáltalán nem kedvelem a sci-fit. Ennek ellenére ez a könyv nem volt rossz, egy nagyon jól megírt regény, pedig elborzasztó képet fest a jövőről.
Hegedüs András véleménye:
Ez volt az utolsó könyv, amit idén elolvastam, és mintegy ez tette fel a koronát az idei olvasmánylistámra.
Régóta el akartam már olvasni, és minden várakozásomat felülmúlta. a világ felépítése, a karakterek, és a jóslatok! Egy 1932-es regénytől az ember nem várná, hogy repülő helikopter-taxik (!), 4D-s mozi (kép és hang mellett illatokat, ízeket, és taktilis ingereket is közvetít) (!!) és 1250 km/órával közlekedő interkontinentális rakéta-járatok (!!!) szerepeljenek benne.
Huxley nagy látnok volt, mellesleg Orwell mestere is, tehát valószínűleg nem véletlen az 1984 születése sem.
A mű jövőképe elsőre ijesztő, rideg és sötét, de, ha jobban belegondolunk, ez nem egyértelműen disztópia: nincsenek háborúk, mindenki olyan munkát végez, ami megfelel a képességeinek, és ezt a kondicionálásnak hála, szereti is. És minden másra ott van a szóma...
Igen, az igazi művészet és tudomány, a meghittség, a család eltűnt, feláldozták a béke és elégedettség oltárán. Számunkra borzalmas kilátások. De annak, aki ebben a környezetben szocializálódott, nem az.
A konfliktus forrása, a két világ határán létező "Vadember", aki többre vágyik, de nem kaphatja meg. És a konfliktust csak egyetlen módon oldhatja fel. A halállal.
R Gabriella véleménye:
Van, lehet-e egyáltalán egyén a társadalomban? Számít-e egyáltalán, vagy csak egy bizonyos szintig? Legyen elég boldog, hogy tudjon dolgozni, de ne legyen annyira boldog, hogy egyedül is megállja a helyét. Ki mit tart jónak, természetesnek? Ezek a kérdések örök érvényűek. A nevelés, a környezet hatása épp olyan erős (ha nem erősebb), mint a genetika. Amit látunk, hallunk, tapasztalunk gyermekkorban, az lesz a valóság, az lesz az "igaz".
Ma is valahol a szarvasmarha, van, ahol a kutya étkezési célokra való "felhasználása" okoz megbotránkozást. Van, ahol 12 évesen házasodnak, van, ahol 35 felett. Szociális lényként nem élhetünk társadalom nélkül, azt pedig, hogy melyik társadalom mit tart jónak, mindig a jelenkori többség fogja meghatározni. Ezért sem érdemes ítéletet mondani tőlünk teljesen eltérő kultúrájú népek szokásai, tettei felett, mert mindenkinek az a "normális", amire kondicionálták. Számomra ezt jelenti a mű.
Sipos Angéla véleménye:
A könyv bár pehelykönnyű, de olvasása közben ólomsúly nehezedik az emberre.
Elrettent a szép új világ, mert én szeretek gondolkodni, szabad akaratból cselekedni, érezni, vágyni, álmodozni. A boldogság röpke pillanatai mellett, meg kell élnünk a szomorúságot, a félelmet, a bűnt, az öregedést is, mert ez a világ rendje és ettől tudjuk értékelni igazán az élet jó pillanatait. Szükség van a családra, az irodalomra és a mély emberi érzésekre is. A világ attól szép, hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen. Máshogy gondolkodunk, élünk és szeretünk, másra vágyunk, más-más dolgok tesznek boldoggá. Én „Vadember” leszek és inkább Shakespeare-t illetve a boldogtalansággal fűszerezett való világot választom, mint a szóma kábulatába burkolózott, tudatlan, belém sulykolt, konfliktusoktól mentes, örök boldogságot. A könyvben a Világállam jelszava: KÖZÖSSÉG, AZONOSSÁG, ÁLLANDÓSÁG. Az én jelszavam: EGYÉNISÉG, KÜLÖNBÖZŐSÉG, VÁLTOZÉKONYSÁG
Kádár József véleménye:
Miközben olvastam a könyvet, szörnyű volt látni, ahogy azok a rettenetes dolgok, amiket Huxley az 1930-as években leírt, milyen menetrendszerűen kezdenek megvalósulni a mi világunkban. Eddig ez volt a legvalóságosabb utópia, amit valaha olvastam. A társadalom rétegződése jelenleg éppen ebbe az irányba tart, ahogyan az emberek viselkedése is.
Kovácsné Németh Nóra véleménye:
Nővérem ajánlására olvastam el... nem nyerte el a tetszésemet. A kevés párbeszéd untatott, a szereplők nem voltak szimpatikusak... sőt sokszor idegesítőek voltak.
A történet maga elgondolkodtató volt... nem szeretnék egy ilyen jövőt. :-(
Hihetetlen, hogy az író mennyi mindent "megjósolt" 1932-ben, ami ma már természetes.
Gerencsér Anikó véleménye:
Nyomasztó utópia, a mai fogyasztói társadalomnak állít görbe tükröt. Az eszmék és az érzelmek mind süllyesztőbe kerülnek, az egyénnek csak az az egyetlen szerepe, hogy a társadalmat szolgálja. Olvasás közben elgondolkodik az ember a globalizáció lehetséges hatásain, és a társadalom befolyásán az egyénekre nézve.
Varga Réka Dóra véleménye:
Hagyományosan Orwell 1984 c. művével szokták párhuzamba állítani ezt a könyvet, azonban véleményem szerint (ami nem biztos, hogy sokat számít) csupán a műfaj miatt rokon a két könyv. Ez sokkal inkább az ember képébe tolja, szinte már sulykolja, hogy miről szeretne szólni, mi a mondanivalója. Orwell sokkal kifinomultabb és kegyetlenebb szerinte, mint Huxley. Összességében tetszett a mű.
i d véleménye:
Sok idő kellett, mire leülepedett bennem ez könyv, annyira nyomasztó volt. Többször is félbehagytam az olvasását , hogy valami kicsit vidámabb dologgal foglalkozhassak, mert folyton rossz kedvem volt tőle. A hangulatától függetlenül tényleg ötletes írás, és egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire futurisztikusnak hat még napjainkban is, hát még, amikor Huxley alkotta. A szereplők közül senkit sem sikerült megkedvelnem, néha együtt éreztem ugyan velük.
Nagyszerű kritikája ez a könyv a mai fogyasztói társadalmunknak. De azért egy darabig hanyagolom Huxley-t, mert azt hiszem, csak kis adagokban nem üli meg a gyomromat..
Babar-Berecz Beáta véleménye:
Ehhez a kategóriához (egy könyv, amit még az iskolában kellett volna elolvasnod) nagyon nehezen találtam könyvet, mivel tipikusan az a diák voltam, aki már az utolsó magyarórákon azt lesi júniusban, mi lesz a nyári olvasmányok listáján... Szóval kötelező olvasmányok terén nem igazán volt lemaradásom, maximum az egyetem magyar szakán maradt ki idő hiányában egy-két könyv, Huxley regénye pont ilyen volt. Nagyon kellemesen csalódtam a könyvben, bár igaz, hogy az általa megrajzolt utópia/anti-utópia rettentően nyomasztó, de mégis egyben fantáziadús és szellemes. Arra figyelmeztet minket - ami minden hasonló témájú regényben, filmben megjelenik az 1984-től a Mátrixig - , hogy gondolkodjunk el, biztosan valós világban élünk-e, és valóban csak úgy lehet élni az életet, ahogyan mi tesszük, ahogyan a társadalom elvárja, valóban ezek a helyes erkölcsök és törvények, és ki mondja meg, hogy azok... Az egyik leglátványosabb és kézzelfoghatóbb példa erre John és Lenina kapcsolata, akik tulajdonképpen ugyanazt akarják, de a beléjük nevelt eltérő szerelemfelfogás eltaszítja őket egymástól, pedig mindketten úgy gondolják, azt teszik, amit kell...
Szalai Renáta véleménye:
Nem egy lelazulós könyv, az biztos. Az elején, bár érdekes volt a világ, amit Huxley megálmodott és felépített, kicsit száraznak éreztem. Aztán megismertem a hősöket, akik a tömeg gyártott-ember világban is valamilyen úton-módon mások voltak (Bernard, Lenina, Helmholtz, Mustapha Mond...), nem is beszélve Johnról, a "Vademberről", és az egész megelevenedett. Karaktereket kaptam, és kifordított helyzeteket. Elismerem, sok szempontból nyomasztó jövőkonstrukció, ami megjelenik, embertelen az esetek legnagyobb százalékában, mégis ott marad benne az emberi tényező. Mindemellett igazán elgondolkodtató volt, több szempontból is. Egyrészt azok a kérdések, amiket ki is mondanak a könyvben: boldogság és annak ára, művészet, tudomány, egyén és társadalom viszonya, kasztok, kulturális konfliktusok, civilizáció és a többi. Mindemellett éles a társadalomkritikai vonulat is. Tetszik vagy sem, minket is kondicionálnak (hogy Huxley kifejezésével éljek) bizonyos dolgokra, gondolatokra, normákra, magatartásformákra, ahogy az ábrázolt világ embereit. Az utópikus világ rendszere épp azért olyan abszurd színezetű, mert élesen elüt a miénktől, holott tényleg felfedezhetők kritikus élű párhuzamok. Még egy plusz, amivel a könyv engem megvett magának, az pedig a rengeteg Shakespeare. :)
Fónagy-Árva Judit véleménye:
Nagyon kemény volt. Régóta el akartam már olvasni, de nekem csalódás volt. Vagy nem is, inkább csak nem tetszett az az embertelen világ, amit megálmodott Huxley. Szabály szerűen szenvedtem, mire a végére értem. Nagyon remélem, hogy nem ez a jövő fog bekövetkezni, bár nagyon efelé tartunk. Remélem nem fogok olyan sokáig élni, hogy lássam ezt bekövetkezni.
Körtvélyesi Erika véleménye:
Nem nagyon kedvelem a jövőben játszódó könyveket, de ez kivételnek tekinthető. Nagyon érdekes és egyben elszomorító volt látni azt a szép új világot, amit Huxley megálmodott. Sajnos ezek egy része, mint pl. az új állatok, növények megjelenése, a túlzott a gépesítés, vagy a szóma fogyasztása mára valósággá vált. Az emberek számára ma is a menekülést a kábulat keresése jelenti, ha valaki egyéniséggé akar válni, azt nehezen tolerálja a társadalom. A falanszterhez lehetne hasonlítani ezt a világot, amiben mindenkinek előre meghatározott feladata van, és azt kell elvégeznie.
Korcsek Beatrix véleménye:
Elég nehezen értem a végére, kisebb-nagyobb megszakìtásokat kellett közbeiktatnom. Az eleje nagyon érdekesen indul, majd ellaposodott számomra a történet.
Ha valóban ilyen jövő várna ránk, akkor örülök neki, hogy ebben a korban születtem. Remélem sosem valósulnak meg a könyvben leírt elképzelések.
Tamás Andrea véleménye:
Régóta a listámon szerepelt már ez a könyv, nagyon örülök, hogy végül elolvastam. A könyv által vázolt világ elgondolkodtat arról, hogy mitől is élet az élet, mik az értékei és segít értékelni azt, amink van. Örültem volna még plusz 200 oldalnak, szerintem tovább lehetett volna vezetni a sztorit.
Bódi Ági véleménye:
Szellemes, lebilincselő, elgondolkodtató olvasmány. Az emberi élet és a társadalom működésének csaknem minden területét érinti, magasra tette a mércét az utána következő számtalan ellenutópiának.
Bogdányi Réka véleménye:
Nagyon érdekes könyv volt. Főleg, mivel viszonylag régi, és nem gondoltam, hogy régen is gondolkodott valaki így. Nem lett a kedvencem, főleg a vége miatt. Az eleje, a rezervátum előtti rész érdekes volt, de az azutáni nem kötött le annyira.
Moharos Judit véleménye:
Na igen ez egy mai napig helytálló könyv, és csak remélni tudom, hogy nem ilyen lesz a jövőnk. Ha valami nem stimmel vegyél be egy bogyót és érezd jól magad. Igazi érzelmek? Minek hiszen csak hús-vér robotok vagyunk, hogy kiszolgáljuk a rendszert. Gyerekek sem azért születnek, mert esetleg örömünket leljük bennük hanem hogy utánpótlás legyen a fogas kerékben. Valahol talán már el is kezdtünk így élni bár nem ennyire szembe ötlően..de nem szeretnék politizálni...Viszont teljes mértékben megértem miért robbanthat ki a mai napig vitákat ez a könyv. Nem egyszerű olvasmány. Párhuzamosan olvastam más könyvekkel hogy egy kicsit kikapcsoljak a témából...
Herczeg Andrea véleménye:
Durva, ahogy átlátott ’58-ban olyan manipulációkat, amit még ma sem hajlandó sok millió ember észrevenni. Fáj vagy sem, Konrad Lorenz is megmondta, miért baj a túlnépesedés. Ezzel ma csak az a gond, hogy még e könyv olvasása után is ragaszkodnak a kis jótékony, liberális halmazukhoz az emberek.
Döbbenet, ahogy 58-ban ír a reklámokról és hatásairól…Ha sikerült volna elélnie 1894-től 1984-ig viszonylagos szellemi frissességben és alkotóerőben, kíváncsi lettem volna egy újabb „Visszatérés…”-re…
Hornyeczki Anna véleménye:
Nagyon lassan haladtam vele. Minden fejezet után félre kellett tennem, annyira durva volt számomra.
Nem véletlen, hogy Huxley, az 1930-as években ilyen jövőt képzelt el.... Ne gondolkozz, ne tűnj ki a tömegből, ne kerülj közel senkihez, ne szeress sokáig és csak szórakozz...
Félelmetes.
Horváth Alexandra véleménye:
Ha találtam volna mèg egy olyan szerzőt ès művet ami megfelel a kritèriumnak, nem ezt kellett volna olvasnom. Bár nèhány dolog igazan ismerősen csengett, mègis ha ez a világ megvalósulna, borzalmas lenne.
Romanyuk Zsofia véleménye:
Betiltott könyvként olvastam. Milyen lesz a világ a jövőben? A jó állampolgár nem magában gondolkodik, hanem az olcsó tömegszórakoztatáson vesz részt. Ha valami bánata van, csak bevesz néhány bogyót. Igazi kapcsolatok helyett éljünk a mának. Ismerős?
Zuzan Éva véleménye:
A régi sci-fi-ket mindig érdekes elolvasni, főleg azokat, amik elvileg most "játszódnak" le. A szép új világ kicsit riasztó volt számomra, szerintem túl tudományosra sikerült, ahogy már egész kicsiként, azt hallgatni alvás közben, miért jó neked az, hogy alfa, béta, gamma, stb., vagy. Riasztóan egyforma sablonra készülnek az emberek ebben a könyvben, azért jobban belegondolva örülök, hogy nem vált valóra.
Lukácsné Velősy Dóra véleménye:
Nagyon furcsa ezt a könyvet ma, majdnem 85 év távlatból olvasni. Amikor olyan technikai újítások képezik a mai világunk hétköznapjait, amit ennyi évvel ezelőtt még el sem lehetett képzelni. A társadalom, amit megismerünk egy tudatosan fiatalkori szinten tartott, "boldog", felelőtlen, minden érzelemtől mentes, igazi emberi kapcsolatok nélküli világ, ahol nincsenek megoldásra váró problémák, akadályok, betegségek, csak szórakozás, a mának élés, majd a halál, ami még csak nem is megrázó. Ezzel a "tökéletes" világgal szemben viszont semmilyen más út nem kínálkozik. Ez elég lehangoló.
A regény egyszerű nyelvezetű, nem mondanám tökéletes szerkezetűnek, de nagyon színes fantáziáról tanúskodik. Gondolatokat ébreszt, szerintem ezt minden embernek el kell olvasnia.
Nagy Renáta véleménye:
Nagyon érdekes, hogy a világban egyre inkább akuttá váló problémák Huxley-t már 80 évvel ezelőtt nyomasztották. Nyomasztó, hogy ma mikor már egyre inkább úgy látjuk, hogy foglalkoznunk kéne ezekkel a gondokkal, nem sokkal többet teszünk, mint 1958-ban. Szerencsére van ami még nem valósult meg, de a legtöbbször oldalakat lehetne tőle idézni. Érdemes elolvasni!
Liebich Orsolya véleménye:
Amikor az a normális, ha beleolvadsz a tömegbe és nem vagy feltűnő, és nem hiszel a monogámiában. Az olyan embereknek akik, hisznek a vallásban, szerelemben és a régi klasszikus irodalomban külön fajként tekintenek és rezervátumba zárják. Mi történik, ha egy bennszülőt kerül a tömegbe? Mi történik, ha szereted Shakespeare-t? Mi történik, ha méltósággal szeretnél szeretni egy embert?