ADATLAP
Szívből, színből, igazán
Alex és Lilla testvérek, szeretik egymást, ám mindketten Patrik után vágyódnak.

Patrik azonban nehezen ereszt bárkit közel, édesanyja halála túlontúl fájó, apja elutasítása pedig túl könyörtelen. Úgy érzi, többé nem képes szeretetre senki iránt. Mégis összebarátkozik Alexszel, és a kapcsolat egyre mélyül, egyre fontosabbá válik számára a fiú. Csakhogy neki mindig a lányok tetszettek, és Lilla mellett sokkal vidámabb és könnyebb az élet.

Alex fél a saját másságától és tehetetlen. Miközben próbálja megtalálni az útját, helyt kell állnia azokban a játszmákban is, amelyeket Patrik diktál. Mégsem képes elszakadni a fiútól, és attól a keserves, de gyönyörű szerelemtől, ami hozzá köti.

Lilla féltékenyen figyeli a fiúk hatalmi harcát, de hisz abban, hogy Patrik végül őt választja. A párkapcsolatért kész küzdeni, még akkor is, ha szeretett bátyja a másik fél. És egy nap Patrik végre odafigyel Lillára is…...
Vass Antónia véleménye:
A regény a maga kategóriájában nagyon jó és érdekes. Az írónő finoman nyúl egy érzékeny témához és nem hibázik. Pont annyira látunk bele ebbe a világba, ami még azok számára sem frusztráló, akik fenntartásokkal kezelik az azonos neműek kapcsolatát. Viszont olykor pont ez az óvatosság lesz az, ami határt szab a történetnek, hiszen a megpendített témákat mintha szándékosan nem akarná kifejteni. Nem a sejtetés miatt, sokkal inkább azért, mert nem szeretne mélyebbre ásni a felszínnél. És habár kétségtelenül érdekes szerkesztési elv, hogy váltakozva látjuk kívülről és a szereplők szemszögéből az eseményeket, úgy éreztem, mintha Alex figurája lenne a legkidolgozottabb, a többiek pedig nem tudnak beszédmódjukban és stílusukban elkülönülni E/1-ben, ráadásul sokszor futunk bele Patriknál és Lillánál abba, hogy elmondják, hogy mit miért csinálnak, majd 10 oldallal később már teljesen az ellentétét mondják ugyanannak, pedig ez nem következik egyenes arányosságban a történtekből. Az elgondolás és a tálalás tehát határozottan elér engem mint olvasót, viszont karakterábrázolási és felszínkapargatási szempontból én még gyúrtam volna.
S Évi véleménye:
Egyik barátom ajánlotta ezt a könyvet, előtte nem hallottam róla. Nagyon köszönöm, nagyon tetszett. Az volt benne a különös, hogy olyan nyomasztó volt szinte végig, vagy nem is tudom, mi a legjobb szó arra, amit éreztem. Elolvastam 100 oldalt, lementem ebédelni, és olyan boldogtalannak éreztem magam. Mégis akartam és akartam tovább olvasni. Őszintén, csak Alex volt szimpatikus a szereplők közül, és azt hittem, másképp fejezi be az írónő. Ami még fájdalom ebben a könyvben, hogy Patrikban, ha minimálisan is, de magamra ismertem. (meg nekem a nevekkel az elején gondjaim voltak, mert nem éreztem a karakterekhez passzolónak, és sokáig kevertem őket)
Rea Kovats véleménye:
Érdekes módon a romantikusoktól körtáncot jár a gyomrom, valahogy egyiket se tudta megemészteni, ritka kivétellel. Túl mesterkéltnek, túl műnek találtam őket, nem éreztem igazán, hogy a lapokon kibontakozó szerelem valósághű lenne (valljuk be, rendszerint nem azok). Az LMBT-regények esetében viszont pont az ellenkezőjét tapasztaltam: képes voltam megszeretni a szereplőket, a történetet – szintén elenyésző hibaszázalékkal – és az agyam egy rejtett zugában tudtam, azért ezek sem éppen a realitás talaján egyensúlyoznak, mégis élveztem őket.

Tulajdonképpen ez szintén egy ilyen könyv: a maga apró „hibáival” együtt is képes földbe döngölni az idegrendszered.
http://www.realthoughts.hu/2015/11/kortek-kozott-szivas-almanak-lenni.html
P Bjdb véleménye:
Nem szoktam borító alapján választani a könyvek közül, de egy biztos. Ha az alapján választanék, akkor ez a könyv soha nem került volna a polcomra. Oké, ötletes azzal a két körtével meg egy almával, de a kivitelezés rémes. A történetet viszont nagyon élveztem. Jó volt egy kicsit "más" világról olvasni, ezért is szeretem a Szivárvány-kör által kiadott könyveket. Engem Lilla egy kicsit idegesített, nem tudom miért, mert alapjában véve nem volt az a túlságosan kiakasztó karakter. Én végig Patriknak és Alexnak szurkoltam. Lehet, hogy ez a Lillával szemben kialakult ellenszenvemből adódik.
Süle Alexa véleménye:
Ez a könyv nagyon érdekes és nagyon jó volt. Egyszerre jó volt benne, hogy magyar író írta, és hogy Magyarországon helyezte el a történetet. Nagyon különccé tette a könyvet, hogy a szerelmi háromszögben egy testvérpár szerepel.
Kiss Petra véleménye:
Még karácsonyra kaptam ezt a könyvet, de csak most sikerült elolvasnom. Eleinte azt hittem, egyáltalán nem fog tetszeni, de végül teljesen magával ragadott ez a furcsa szerelmi történet. Mindhármukkal együtt tudtam érezni, még Lillával is, akit sokszor ki nem állhattam.Egyedül a szülőkkel volt problémám. Alex szülei azt hangoztatták, ők mennyire toleránsak, mégsem fogadták el fiuk melegségét, Lillát pedig kishercegnőként kezelték. Patrik apjáról meg ne is beszéljünk... ki képes így viselkedni a saját fiával??
Nyisztor Szidónia véleménye:
Fájdalmasan szép, és szépen fájdalmas könyv.
Gyengéim a szivárvány kör-ös és a hasonló témájú könyvek szóval nem volt kérdés hogy el fogom e olvasni. Plusz jó pont, hogy magyar az írónő!
Be kell valljam, amikor először láttam a borítót, úgy voltam vele nem tetszik. Aztán megláttam miről szól, és egyből szerelmes lettem. Imádom a borítót! Meg a könyvet is, persze.
Van Patrik. És van Alex, meg a húga, Lilla. Mind a ketten szerelmesek Patrikba, és mind a ketten tudnak arról, hogy mind a ketten szerelmesek belé.
Patrik az elején játszadozik igazából mindenkivel, az elején még kamasz. Alex mélyen szerelmes Patrikba, de igazából egyikük sem mondja meg a másiknak hogy mennyire komoly a kapcsolatuk ugyanis Patrik is szereti Alex-et, csak érdekes módon, itt mindenki a maga módján szereti és mutatja ki a szeretetét a másik iránt.
Lillát mint karaktert, mint lányt, mint testvért, mindenhogyan gyűlöltem. Konkrétan lehánytam volna őt folyamatosan, kitépkedtem volna azokat az oldalakat amikor ő szerepelt és majdnem abba is hagytam a könyvet amikor központi szerepet kapott Patrik világában. Komolyan a hányás szélés álltam. Undorító ez a lány. Undorító a viselkedése, a világhoz való hozzáállása, és az, hogy azt hiszi, ő a minden, ő megkap mindent.
Alexet szerettem, sajnáltam, viszont egyszer kétszer őt is megpofoztam volna. Főleg a Noémi incidens miatt.
Patrik, illetve mindenki sokat fejlődött és a könyv végére hatalmas változáson mentek keresztül. Igaz hogy a cselekmény szerint 2-3 év is eltelt és ez meg is látszott rajtuk. Egyikőjük sem maradt kamasz, és mindegyikőjük fontos és komoly döntéseket hozott meg. Tetszett minden. Kiálltak saját magukért, a társukért, mindenkiért.
A szülők szerepét egyik oldalon se értettem, mind Alex, mind Patrik részén is borzalmas szülők voltak. Másk
Repka Bernadett véleménye:
Szívszorító, fájdalmas, gyönyörű történet szerelemről, barátságról, kapcsolatokról, útkeresésről. Pontosan azt kaptam, amit a fülszöveg olvasása után vártam, Róbert Katalin nagyszerűen bánik a szavakkal, stílusa gördülékeny, már-már művészi. Úgy szövi a történet fonalát, hogy az az utolsó pillanatig ébren tartsa a figyelmet.
A regény hétköznapi témát dolgoz fel, ami, talán nem ebben a formában, de bárkivel megtörténhet. Nem rugaszkodik el a valóságtól, életszerű, reális, könnyen magával ragadja az olvasót, eléri, beleélje magát a felvázolt sorsokba.
A szereplők mély érzésűek, kidolgozottak, emberiek, rengeteg hibájuk, gyengeségeik, esendőségük ellenére is szerethetőek, vagy talán inkább épp ezért nőnek olyan könnyen az olvasó szívéhez. Ugyan a mellékszereplőkre az írónő nem fektetett nagy hangsúlyt, ezt nem éreztem zavarónak, nem volt hiányérzetem miatta.
Az első pillanattól fogva tetszett a két fiú kapcsolata. Sose voltam oda a rózsaszín cukormázas szerelmi történetekért, se a könyvekben, se az életben, jobban is magával ragadott Patrik, és Alex kétszemélyes csatája, mintha a „lassítva futunk egymás felé egy virágos réten” típusú valamit kaptam volna. Lilla nem nyűgözött már le annyira, de részben megértettem tettei okát, emiatt nem vált teljesen ellenszenvessé. Ellenben a szülőket, mindkét részről, szerettem volna felpofozni, minimum minden második fellépésükkor.
Mindent egybevetve, imádtam a regény minden egyes sorát. Örülök, hogy elolvashattam, és őszintén remélem, látva, az ezzel a témával foglalkozó könyveket is sokat jól fogadják, több író meri majd elővenni, és nem csak egy-egy mellékszereplő esetében próbálkozik, kísérletezik.
Tasi Sándor véleménye:
A könyvben egyáltalán nem hétköznapi szerelmi háromszögről van szó, és tulajdonképpen emiatt fogott meg elsőre ez a fantasztikus a könyv. Logikusan azt várná az ember, hogy egy ilyen helyzetben a testvérpár két tagja között a viszony rendkívül elmérgesedik, és utálják egymást, mégis pont az ellenkezője van a könyvben. Furcsamód ez a helyzet még jobban összekovácsolja Lillát és Alexet, és ez a történet második felében van a legjobban kifejezve. Ráadásul annyira szerethetőek a főhőseink, hogy teljes mértékben megérteném, hogy Patrik miért választaná éppen Lillát vagy Alexet. Bár azt be kell, hogy valljam, természetesen az Alex-Patrik párosnak mégis jobban drukkoltam.
Szilvia Szabó véleménye:
Januári olvasás