ADATLAP
Szívcsapás
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen összetörik. Ekkor lép be életébe az új szomszéd, a 21 éves, jóképű Will, akinek a slam költészet iránti szenvedélye őt is magával ragadja. Bár az első pillanattól fogva közel kerülnek egymáshoz, egy szörnyű felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Mindennapi találkozásaik onnantól fogva fájdalmassá válnak. Küzdenek az egymás iránti vonzalmuk ellen, és szenvednek az őket szétszakító erők miatt. Csupán a költészet révén tudják őszintén kifejezni érzéseiket egymás iránt, és elképzelni egy olyan jövőt, amelyben a szerelem ünnep, és nem fájdalom....
Kálmán Andrea véleménye:
A történet, az írásmód egyszerűen magával ragadt. Egy igazi amerikai tini történet: kicsit mesébe illő, kicsit szomorkás happy enddel természetesen. De miért ne történhetne meg ez bárkivel?
Barta Nikolett véleménye:
Na jó.... még sosem olvastam Coleen Hoovertől, ez volt az első, és minden oldalát imádtam. Egyszerűen megfogott a történet, ráadásul az utolsó ötven oldalon bőgtem, sokszor meg kellett állnom, mert nem láttam a betűket...
Patik Lilla véleménye:
Ez volt az első könyvem Colleen Hoover-től. A körül rajongása és a folyamatos könyvkiadások által valami sokkal jobbra számítottam, habár volt egy megérzésem, hogy ez nekem már nagyon tinis könyvek. Hát, részben így is van.
Lake nekem nem volt szimpatikus. Egyáltalán. A legkülönfélébb dühkirohanásai számomra gyerekesek voltak, és ha egy felnőtt produkálta volna, talán azt mondom, hogy még valami gond is van vele.. Egyszerűen túl sok volt a hisztije és az értetlensége.. Mit nem lehet azon felfogni, hogy Willéknek is meg kell élniük valamiből? Nem a semmiből terem a pénz..
Will-t egészen megkedveltem, habár az általa tartott órákat eléggé furcsálltam.. Nem tudom, hogy konkrétan milyen órák vannak Amerikában, de azért abból vizsgázni, hogy írsz egy verset, az nekem fura.. Na mindegy, ez nem Will hibája. De azért ő is idegesített engem egy kicsit.. Ezzel a macska-egér huzavonával.. Ezzel tudnak mostanság az írók az őrületbe kergetni..
Kel, talán ő volt a legaranyosabb az egész történetben, habár ez a rákos szív ruha ötlet eléggé beteg volt, és biztosan nem csináltam volna meg neki, de ezen kívül rendben van a srác.

Az olvasás alatt gondolkoztam, hogy mennyi csillagot is érdemel a kötet. Háromnál döntöttem, de a könyv végén lévő levél megsiratott, ezért kap egy fél csillagot. De attól még nem szavazok túl nagy bizalmat Colleen Hoovernek. Majd talán folytatom a trilógiát, ha épp nem lesz más fontosabb olvasnivalóm. :)
Bokor Kitti véleménye:
Nagyon szerettem. A randi után sejtettem,hogy valami közéjük fog állni,bár azt nem gondoltam,hogy ilyen fordulatot vesz a történet,amit viszont azt valahol sejtettem,hogy Will máshol fog tovább dolgozni. Bár egy picit éretlen viselkedés volt az nekem,hogy nem akart beszélni Layken az anyukájával,de teljesen megértem,hogy nehéz volt neki feldolgozni a dolgokat.
Áman Réka véleménye:
Számomra túl gyorsan indult be a történet túl gyorsan jöttek össze a szereplők. Persze gyorsan rájöttem hogy ez azért van mert ennek a történetnek nem ez volt a lényege. Maga a történet egyátalán nem egy szokásos lovestory de számomra pont ettől vált különlegessé. Alig várom a folytatást...
Kiss-Vasas Bettina véleménye:
Tényleg megríkatott. De nem Lake vagy Will fájdalmas történetei, hanem Eddie és a szülinapján történő jelenet a nevelőapjával. Nem hétköznapi és váratlan volt. Minden más nagyjából kiszàmítható. De ettől függetlenül a történet tetszik, és nem bànom az időt, amit ràfordítottam, noha Lake viselkedése itt-ott tényleg idegesítő volt.
Szakács Anna véleménye:
„Will nem nevet. Még csak el sem mosolyodik. Csak ül a székén és figyeli a két vihogó csitrit.”
Ééééés, igen, ebben a pár sorban tökéletesen le van írva és meg van fogalmazva az az egy, de annál jelentősebb dolog, ami nem tetszett a könyvvel kapcsolatban. Lake alapjáraton egy intelligens és érett lánynak van beállítva, ehhez képest viszont elég sokszor viselkedett úgy, mint egy tízéves gyerek. Rengeteget sírt és hisztizett, amitől rendszerint rosszul voltam, de előfordult az is, hogy csak sértődötten elvonult, nem kommunikált, nem próbálta megoldani a problémákat, inkább félretette őket egy időre, amíg összeszedte magát, mit sem törődve azzal, hogy ez másoknak (pl. az anyukájának) hogy esik. És aztán ott a másik véglet, Will, aki egyrészt a kora, másrészt a múltja miatt már megtanult tényleg felelősségteljesen viselkedni és valóban érett és komoly személyiség volt. Mindezeket figyelembe véve, néha picit nehéz volt hinni a kettejük kapcsolatában, de ugyanakkor azon esetekben, mikor Lake tudott normálisan viselkedni, elég meggyőző volt a szerelmi szál is.
Ezektől eltekintve azonban nagyon élveztem az olvasást, mert összességében maga a történet szerethető volt, az írásmód pedig gördülékeny, így gyorsan lehetett vele haladni. Ráadásul ennek a könyvnek köszönhetően megismerhettem a slam költészetet, amitől bár az elején szintén nem voltam elájulva, mert szerintem ez a műfaj papíron egyáltalán nem jön át, viszont miután rákerestem a neten, hogy azért mégiscsak kicsit jobban képben legyek, ráakadtam pár igazi gyöngyszemre. Az egyik kedvencemet meg is osztom így végezetül, remélem, ti is élvezni fogjátok és esetleg egy kicsit el is gondolkoztok rajta, mint én. :)
https://www.youtube.com/watch?v=ZiXTblt2nRU
Tóthné DrBiró Vivien véleménye:
Jó könyv volt! Bár nálam úgy néz ki az abszolút befutó Colleen Hoover könyvei közül a Maybe someday. Ez nem tudta überelni, de ez is jó volt.
Eddig nem igazán érdekelt a slam poetry, de ez a könyv megszerettette. (Bár be kell vallanom, hogy először angolul olvastam a regényt, és a versek angolul jobban tetszettek, de jó volt a magyar fordítás is!)
Tetszik az írónő stílusa,mert bár romantikus könyvről van szó, nem csak erről szól. Mindkét főszereplőnek vannak problémái, amikkel szembe kell nézniük. A jelenben főleg Lake kerül nehéz helyzetbe, Will segít neki feldolgozni a problémáit…
Magos Melinda véleménye:
Na igen Hölgyeim és Uraim, úgy bőgtem mint egy kislány. Sose voltam olyan, aki egy filmen vagy könyvön könnyen sír, de mikor kiderült a betegség és főszereplőnk összeomlott, úgy éreztem én is elvesztettem magamból egy darabot. A másik számomra fontos szál a szerelem volt. Ó, szerelem... Ismételten bebizonyították nekünk/nekem, hogy a szerelem erősebb, kitartóbb, mint a törvény ereje. Ennél nem igen van fontosabb.
Nieth Ildikó véleménye:
Nagyon nyögve-nyelősen indultam neki az olvasásnak, az elején olyan érzésem volt, hogy túl sok drámát, szenvelgést sűrít bele az írónő a történetbe, ráadásul a versekért sem vagyok oda, de kíváncsi voltam, mi "sül ki" a helyzetből. Aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy nem bírom lerakni a könyvet, a vége pedig arra kényszerít, hogy a folytatásnak is nekilásson az ember.
Farkas Klaudia véleménye:
Ez egy fantasztikus könyv. Én nagyon élveztem bár néha túlsok volt a véletlen egybeesés és a sztori kicsit valótlan, vagyis nem valószínű hogy ez megtörténhet. De ahogy Collen Hoover leírja az tényleg jó, élvezhető és izgalmas.
Béres Zsófia véleménye:
A írónő Reménytelen című könyve egy kicsit magasra tette a mércét,így kicsit félve kezdtem el olvasni.Nem volt olyan erős sztorija,mint a másiknak,de így is nagyon tetszett.Tanár-diak viszony kicsit a Pretty Little Liarsre hasonlított,de a szerelmi szál akkor is nagyon édes volt.Viszont még sose olvastam olyan könyvet,amibem a slam költészeten jelentős hangsúly volt.Nagyon érdekes volt ez a téma,hogy mennyi mindent lehet kifejezni egyszerű,akár rimtelen versekkel.Összegezve nagyon cuki könyv volt pici függővéggel és kivancsian varom a következő részt.:)
Ivan Edina véleménye:
Év eleji limonádénak jó volt. Slam poetry-be oltott love story, tanár-diák viszonnyal. Gyengécske.