ADATLAP
Szerelem a kolera idején
Csak most volt hozzá bátorságom, hogy négyszáz-nyolcvan oldalon át a szerelemről írjak, és csakis a szerelemről” – mondta legújabb könyvéről a Nobel-díjas kolumbiai író. A regény hősnője a Karib-tengeri országok nőideáljának tulajdonságait egyesíti magában: szép, temperamentumos, és fütyül a konvenciókra. Két férfi szereti életre-halálra, több mint öt évtizeden át. Az érzelmi konfliktusból kinövő szövevényes, indázó cselekmény, mely a múlt század hatvanas éveiben kezdődik, abban a kikötővárosban játszódik, amely valaha a spanyol gyarmatbirodalom legnagyobb rabszolgapiaca volt: a meghökkentő és szokatlan végkifejletű szerelmi történetet a mozgalmas trópusi világ fényei ragyogják be. ...
Farkas Csilla véleménye:
A mű elején a fényképész a halálba menekül, mert nem bírja elviselni az öregséget. Ezzel szemben a történet bebizonyítja, hogy az öregkor is szép. Floretnino Ariza és Fermina Daza ötven év múltán találja meg a boldogságot, a férfi kitartása elnyeri jutalmát. Mindez történik a mágikus marquezi környezetben, csodálatos mű a szerelem erejéről.
Benkő Ella véleménye:
A kihívásban most olvastam először olyan könyvet, amelyet már régről ismertem. Van annyi ismeretlen, nem ismétlek. De valahogy előkerült, biztosan nem véletlenül! Jobb volt mint először! Olyan örömmel fogtam bele minden nap az olvasásba, mintha ünnep lenne. Ilyen érzésem még nem volt. Talán érettebb, tapasztaltabb lettem, mélyebben átérzem a könyv mondanivalóját. Nagy szerelem a részemről is. Ajánlom!
Kikkel Henrietta véleménye:
Vagy nem vagyok mostanában valami romantikus hangulatban, vagy nem vagyok elég filozofikus gondolkodású, hogy meglássam a sorok mögött a csodálatos tartalmat, de sajnos nekem ez a regény nem lett kedvenc.
Nem tagadom, nagyon jól van megírva, tele szebbnél szebb gondolatokkal. Tetszett a vége is, ahogy a két öreg kézen fogva üldögél a hajón, s végre egymásra találnak. Értem és érzem azt a kapcsolatot, amely 51 éven át összekötötte a szereplőket.
S itt jön a de…
Volt egy pillanat, amikor azon gondolkoztam, hogy letegyem-e végleg, vagy bírjam ki a hátralévő 70-80 oldalt.
Lukácsné Velősy Dóra véleménye:
Nagyon nagy kedvencem. Gyonyoruen van megirva, imadom a lenduletes stilusat, ezt a vilagot. Annyira eletszagu, nyers. Fajdalmas es szep egyszerre, tele van nagy ideakkal es elhatarozasokkal es hetkoznapi dolgokkal, igy tokeletes. Szeretem ezt a ferfi karaktert, sok konyveben megjelenik: egy pillanatra sem ing meg az elhatarozasaban, az erzeseiben, batran es kitartoan vallalja, amit a sors ele gorget.
Ha egy szoban kellene osszefoglalni: a szeretet nagyon sokfele lehet.
Gáspár Zsuzsanna véleménye:
Másodszorra olvastam el ezt a regényt. Még mindig nem értem, hogy lehet önzetlenül egy szerelemre éveket, sőt, évtizedeket várni. Mindenesetre igy, idősebb fejjel tudtam értékelni a fanyar humort amit Márquez el-elpotyogtat a sorok között, épp csak annyit, amennyit elbir a téma.
Palotas-Dascal Edina véleménye:
Hogy öszinte legyek nem is tudom mit irjak a könyvről,ez maga a valos élet amit nem lehet 2OO karakterben véleményezni.Nagyon tetszet,hogy ugymond a jelenből kezdte a történetet mesélni és a kiindulo pont maga az öregedésből fakado szenvedés és mintha a halál pilanatában leperegne előtünk az életünk ugy veti elénk az iro a történetet.
Nincs benne sem negativ sem pozitiv szereplö,megvan benne a banát és az öröm,a szerelem és a szenvedés,valamint ráébredünk,hogy az élet maga ilyen nem lehet csak jo vagy rosz,vagy kellemes vagy bánatos,azaz olyan amilyen és ugy kell probáljuk élni,hogy minden pillanatbol a maximumot hozzuk ki!
Bali Mária véleménye:
Márquez történetei lebilincselőek, ez is az volt! A történetszövés, ahogyan összekapcsolja két ember életének mozzanatait, ahogyan ugrál az időben, ahogyan mindkét fél oldaláról bemutatja ugyanazokat az eseményeket, mesés. Olvastatja magát és folyamatosan fenntartja az érdeklődést!
SPOILER
Egy életen át szeretni valakit és az öregkorban egymásra találni egyszerre kiábrándító és lelkesítő.
Oláh Rita véleménye:
Vegyes érzelmekkel olvastam a könyvet. Amúgy nem igazán szeretek romantikus regényeket olvasni, és a kategória kedvéért tettem ezt, de nem bántam meg. Úgy érzem, míg az előzőleg olvasott Agatha Christie: Rózsa és Tiszafájának nagyon jól álta, hogy a végével kedődött a történet, ennek nem tett jót, hogy majdnem a végével kezdődött. Emiatt sokat veszít izgalmasságából a könyv. Tudjuk mi lesz Florentino Ariza és Fermina Daza fiatalkori titkos kapcsolatának vége, vagy hogy Florentino Ariza kívánsága szerint nem hal meg túl korán Juvenal Urbino. A vége tettszett igazán, ahol már nem tudtam, hogy mi lesz a két főszereplő végső sorsa. Azért szeretném majd valamikor a Száz év magányt is elolvasni.
Annamária Szabó véleménye:
Ahogy Marquez írja azokról a bizonyos levelekről, én úgy másolom ide a véleményem a könyvről, egy idézetet a könyvből: "Mindenféle elmélkedés volt benne: az életről, a szerelemről, az öregségről, a halálról; gondolatok, melyek az ő agyán is sokszor átsuhatnak, mint valami éji madarak, de amikor utánuk kapott, csak kitépett tollak hullottak alá."
Marquez úgy ír az életről, hogy annak minden eleme - a gyermekkori szerelem, a szerelmi bánat, a testi fájdalmak, az öregség és halál - a világ legtermészetesebb dolgának tűnik. Természetes, hogy a szerelemmel együtt jár a fájdalom, természetes, hogy mindannyian átesünk az elmúlás folyamatán, és természetes, hogy egyszer mind meghalunk. Pozitív és negatív érzelmek hada sorakozik fel ebben a könyvben, de sosem éreztem depressziót, sosem sajnáltam meg a szereplőket, mert ahogy Marquez ír, az számomra bemutatja, hogy az élet úgy jó, ahogy van, minden bánatával és örömével együtt.
Müller Judit véleménye:
Engem mindig elvarázsol Márquez, így történt most is. A történet semmi különös, egy szerelmi háromszög. A varázslatot a megmunkálása adja, a precízen kidolgozott jellemek, és az a mágikus világ és látásmód, amely Marquezt zseniálissá teszi.
Szabó Anita véleménye:
Márquez volt az első író, akinek a könyvei időről-időre szépen lassan gyarapodtak a könyvespolcomon. Mesterien vegyíti a leíró részeket a műveiben, éppen mikor már a „jaj, na lassan elalszom” fázisban tartok, jön egy fordulat ami felébreszt. Márqueznél szerintem fontos figyelni a részletekre, mert apró pici tökéletesen összeillő részek teszik zseniálissá az írásait. A Szerelem a kolera idején már a címével megvezetett, mert nem a kolera játszotta a főszerepet, csak mint egy néha visszatérő mellékszereplő jelenik meg. A főszereplő a Szerelem.
Zsolt Mesterházi véleménye:
"Semmi sem erkölcstelen, ami az ágyban történik, ha arra jó, hogy fenntartsa a szerelmet." Akár ezért az egy mondatért is érdemes volt elolvasni a könyvet. És ha még hozzátesszük, hogy a regény főhőse, nem abba a nőbe szerelmes, akitől az idézett igazságot tanulta, és az örök szerelme - és ezek most nem csak szavak, mert igazából egész életében tényleg csak egyetlen nőbe szerelmes - éppen boldog házasságban él egy másik férfival. Közben mi is úgy érezhetjük, hogy szinte ott élünk a XIX. századi Kolumbiában, kolera idején..
Zsolt Mesterházi véleménye:
"Semmi sem erkölcstelen, ami az ágyban történik, ha arra jó, hogy fenntartsa a szerelmet." Akár ezért az egy mondatért is érdemes volt elolvasni a könyvet. És ha még hozzátesszük, hogy a regény főhőse, nem abba a nőbe szerelmes, akitől az idézett igazságot tanulta, és az örök szerelme - és ezek most nem csak szavak, mert igazából egész életében tényleg csak egyetlen nőbe szerelmes - éppen boldog házasságban él egy másik férfival. Közben mi is úgy érezhetjük, hogy szinte ott élünk a XIX. századi Kolumbiában, kolera idején..
Szabó Márta véleménye:
Imádom. Minden egyes nyáron újra és újra el kell olvasnom. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de ha megkérdezik, mi a kedvenc regényem, én ezt válaszolom: szerelem a kolera idején. Egyszerre szürreális és mégis abszolút hihető. Hihető, mert hinni akarok benne. Imádom.
Draskóczy Dániel véleménye:
Egy nagyon érdekes élményem van a könyv elolvasásával: évekkel ezelőtt a gépen kezdtem el olvasni, úgy emlékszem, kb. a felét elolvastam és néhány dologra emlékeztem: de ez egy másik könyv volt, ahol valóban rengeteg szó esett a koleráról és ez volt a fő téma nem a szerelem...
Úgyhogy mindenképp érdemes volt 0-ról kezdeni ezt a regényt, amely gyönyörűen van leírva és bár én nem találtam benne végső mondanivalót, tanulságot, stb. valóban van benne valami mágikus, annak ellenére, hogy a valóságtól alig rugaszkodik el az író. Nekem az írótól az abszolút kedvenc maradt a A pátriárka alkonya és a Száz év magány is ezelőtt a regény előtt végez, de mégis, volt valami gyönyörű ebben a regényben...
Bujtás Dominika véleménye:
Márquezhez nagyon illik az a stílus, ahogyan le tudja írni a kis dél-amerikai faluk szocializálódását, az emberek lelkületét, egymáshoz viszonyulását és kapcsolataikat. Mi másról is szólna ez a könyv, ha nem ezek összességéről?
Kindner Anna véleménye:
Másodszor olvastam el a könyvet. Sokkal unalmasabbként emlékeztem rá, most viszont kifejezetten élveztem. Florentino Ariza szenvedéseit míg végül megszerzi magának Fermina Daza-t, zseniálisan írta meg Márquez.
Az elején elég unalmasan indul a könyv, de később felpörög és igazán élvezet olvasni.
Megírja a házassággal járó problémákat és szépségeket valamint mellette a szingli élet szépségeit és hátrányait.
Csóra Istvánnè véleménye:
Egy élmény volt!
Ventillátoros szobában, olvasva is folyt rólam a víz, annyira tele van párával, hővel, fűszerrel, .. fűszer.. óó az a piaci jelenet a kedvencem.
Nagyon meghökkentő volt számomra, hogy egy egy szokatlan dolog is simán le van írva. Olykor kirobbant a komfortzónából. Az elején nem haladtam vele olyan ütemben mint szokásom. Küzdöttem, azt is lehet mondani. De aztán ahogy haladt előre a történet, és a történet eleje miatt már kiszámítható hogy végül hogy alakul a dolog, azon kaptam magam, hogy hoppá, 200 oldalt faltam egy nap.
Hogyan jutnak ilyen nyakatekertséghez?
Milyen fordulatokon viszi keresztül Márquez?
Volt, ahol csak összehúzott szemöldökkel szorosan koncentrálva olvastam, volt ahol felkuncogtam. Amikor néha észre veszek magamon hasonlókat, akkor érzem, hogy igazán hat rám a könyv. Nem csak az agyammal szememmel olvasok, hanem egész testemmel, szívemmel is. Ennyire hat ez a könyv… bámulatos.
A hosszabb leírások nem az én világom, emiatt nagyon nehezen indult be a történet,de meg kell hagyni, hogy ennek ellenére nagyon elragadott!
Práth Lia véleménye:
Az első könyv, amit Márqueztől olvastam a Száz év magány volt és ezért eleve volt egy képem arról, hogy ez a könyv is a mágikus realizmus jegyében íródott, de csalódnom kellett. Bár a Száz év magány az abszolút favoritom, azért ez a könyv is belopta magát a szívembe. Érdekes volt egy ilyen latinos megközelítésben olvasni a szerelemről és annak különböző fajtáiról. Azt hiszem, hogy a könyv összefoglalása lehetne annyi, hogy a szerelem kegyetlen, szeszélyes, elpusztíthatatlan, de az utolsó szalmaszálig kapaszkodhatunk belé.
Tószegi Csilla véleménye:
Már régebben is szerettem volna kiolvasni, mert egyszer mesélték nekem mennyire magával ragadó a története. Elolvastam és Gabriel Garcia Márquez hihetetlenül mutatja be az akkori világ jellegzetességeit, de mégis maga a főszereplő az aki számomra érdekes figura volt, ugyanis a mai világban nem sok olyan embert találnék aki képes 50 évet várni a szerelmére.....
Deák Viola Helena véleménye:
Küldetés teljesítve! Mikor én balga kipécéztem magamnak a gimis emelt irodalmon kapott listából, azt gondoltam, hogy valamilyen háborús, betegekkel, halottakkal teli művet fogok a kezembe. És nem! Lelkem fekete lyuka végig sírt az olvasás alatt, de a többi része nagyon is megszerette a könyvet.
A másik hiányosság, aminek nem néztem utána olvasás előtt: tömény LEÍRÁS az egész, amitől szerény személyem általában kiütéseket kap.De! Nem adtam fel, mert érdekesnek találtam a történetet. Rájöttem, hogy vannak szépségei ennek a formának is. Fantasztikusnak találtam, hogy nincs fejezetekre szedve és egymásba folynak a különböző események, hiszen alig lehetett észrevenni, mikor vált a szereplők történetei között. Hol találkoztak a szálak, hol az egyiket, másikat ismerhettem meg.
Néha azt képzeltem magam elé, mikor elmerültem benne, hogy a Karib-tenger partján üldögélek és egy öreg bácsi meséli el a történetét.

Örülök, hogy nem hátráltam meg és kiolvastam, mert izgalmas életutakkal lettem gazdagabb.
Szarkowicz Kinga véleménye:
Hát nem is tudom hol kezdjem... Nagy reményekkel vágtam neki az olvasásnak, hiszen mégiscsak egy Nobel-díjas író műve, ami ráadásul a szerelemről szól. De hogy őszinte legyek, csalódottan tettem le a könyvet ma délután. Számomra a történet túl sokáig nyúlt és nagyon zavart, hogy a férfi, akinek élete egyetlen szerelme a nő, közben mindenkivel kavar... Valahogy nem ez az én elképzelésem az igaz szerelemről. De ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, és biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni Márqueztől.
Horváth Krisztina véleménye:
Marqueztől az első könyv, amit olvastam, a Száz év magány volt, de nagyon nehezen haladtam vele. Így voltak fenntartásaim ezzel a művével szemben. És ez sem tetszett igazán. Számomra túl elnyújtott volt, néhol unalmas részekkel. Sok volt ez a szinte "mindenki kavar mindenkivel" vagy legalábbis hol ezzel-hol azzal. Alig vártam, hogy a végére érjek.
Keresztesi Réka véleménye:
Nagyon ritkán veszek Marquezt a kezembe, mert ha egy könyvét elolvasom, az évekig dolgozik bennem. Így van ez ezzel a könyvvel is. Nagy élmény volt. Szeretek szerelemről olvasni, de szeretem, ha mégis reális marad a történet és úgy mesél erről az alapvető emberi érzésről, ahogyan az valójában hat ránk. Érdemes a könyv mellé időként a film zenéjét is hallgatni. Csodálatosan megemelik a lelket. Ez nem egy akció dús könyv; be kell engedni mélyen belülre és akkor került a megfelelő helyre.
Szabó Emerencia véleménye:
Nem teljesen sikerült megértenem ezt a könyvet, lehet, hogy még fiatal vagyok hozzá. Ezért többször, unalmasnak tartottam egy-egy részt. A történet túl kevés volt szerintem több mint 400 oldalhoz. Az igaz, hogy minden nagyon szépen ki volt dolgozva, részletekbe menően. A kevesebb néha több, nekem jobban tetszett volna ebben az esetben.
Szabó Kitti véleménye:
A szerelem talán a legszebb dolog a világon, ám ugyanakkor kegyetlen is. A könyv ezt remekül megmutatja. Bevallom nekem nem lett a kedvencem, mert nekem nem volt elég olvasmányos, de a rengeteg írói kép, a választékos szóhasználat, és maga a történet is magával ragadott. A Florentino Ariza karaktere nekem ellentmondásos volt, egyszerre gondoltam hősszerelmesnek, egy nőcsábásznak és egy gyámoltalan fiúnak is. Ugyanakkor pont ezért tetszett a karaktere, mert megmutatta, hogy egy ember mennyire sokféle tud lenni, mennyire függ a hozzáállás a másik ember személyétől, hogy milyen sok mindent tud kihozni valakiből a szerelem és a szenvedés. Én nem tudom, hogy képes lennék e ilyen kitartásra, ilyen odaadásra, akkor ha ilyen egyértelmű visszautasítást kapok az elején, valószínűleg nem, a fájdalom talán erősebb lenne nálam, és legyűrne, nem úgy mint a főszereplőt. Talán pont emiatt tanultam sokat ettől a könyvtől.
SZIJÁRTÓ GABRIELLA véleménye:
Meglehetősen megosztott ez a könyv. A nyelvezete, az írói stílusa nagyon tetszett. Szerettem, ahogy vezette a történetet, vissza-visszatérve egy -egy jelenethez. Ráadásul nagyon életszerű humora van. A szereplőket viszont nem tudtam megszeretni és ez nagyon zavart. Ferminát kifejezetten önteltnek, Florentino-t pedig végtelenül szánalmasnak találtam. Könyvel ritkán járok úgy, hogy nem szeretek meg egy szereplőt sem, itt viszont nagyon erőlködnöm kellett. De ezt legalább végig tudtam olvasni, nem úgy mint a Száz év magányt. A kiadás nagyon tetszett kívülről, de kényelmesebb lett volna olvasni, ha nem 50-60 oldalanként van tagolva. Nem az én stílusom ez a regény, de az irodalmi értéke vitathatatlan.
Ladinszki-Kiss Nóra véleménye:
Első könyvem Marqueztől, de biztosan nem az utolsó. Én, akit a szerelmes történetek esetlenségétől és szerencsétlenkedéseitől kiráz a hideg, nagyon szerettem ezt a könyvet. Megvan benne minden, ami kell: szép ívű történet, remekül megírva, némi humorral fűszerezve, kellemes végkicsengéssel, emészthető terjedelemben. Fél évszázadod plátói szerelem, mely valahogy mégis él, aktív és csak reménykedtem benne, hogy a végén be is teljesül. Szép szerelmes történet, remélem, a Száz év magányban sem fogok csalódni.
Ladinszki-Kiss Nóra véleménye:
Első könyvem Marqueztől, de biztosan nem az utolsó. Én, akit a szerelmes történetek esetlenségétől és szerencsétlenkedéseitől kiráz a hideg, nagyon szerettem ezt a könyvet. Megvan benne minden, ami kell: szép ívű történet, remekül megírva, némi humorral fűszerezve, kellemes végkicsengéssel, emészthető terjedelemben. Fél évszázadod plátói szerelem, mely valahogy mégis él, aktív és csak reménykedtem benne, hogy a végén be is teljesül. Szép szerelmes történet, remélem, a Száz év magányban sem fogok csalódni.
Koltai Krisztina véleménye:
Sokadik nekifutásra sikerült végigolvasni, mivel nem kedvenceim a párbeszédeket alig tartalmazó, szinte csak tagolatlan elbeszélő részekből álló regények, de az első fejezeten túljutva már nem is volt rossz. Csapongó, a kiinduló gondolatmenetet ezer szállal kiegészítő történetmesélés, amit végig finom humor sző át, amitől könnyed és olvasmányos marad a regény. Már csak emiatt is érdemes belevágni az elolvasásába, na meg az illúzió kedvéért, hogy létezhet ilyen kitartó szerelem, ami több mint fél évszázadot vár a beteljesülésre. A testi kalandokat meg, amik közben érik a főszereplőt, azt hiszem, megbocsáthatjuk neki.