ADATLAP
Szeretetről, sötétségről
Ámosz Oz, a legismertebb izraeli író Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi munkája, amelyet számos nyelvre lefordítottak, minden idők legnagyobb izraeli könyvsikere. Lebilincselő családtörténet, amely egy dickensi figurákban bővelkedő, nagyívű elbeszélés keretében mesterien ötvözi a személyes és a történelmi eseményeket.

Oz családja archetipikus bevándorló család: Mussmanék Ukrajnából menekülnek az antiszemitizmus miatt előbb Lengyelországba, majd Prágába, végül Jeruzsálembe, ahol az érzékeny, intelligens, négy-öt nyelven beszélő Fanja férjhez megy Klausnerhez, egy költői vénával megáldott, tizenhat-tizenhét nyelven olvasó, kétbalkezes szobatudóshoz. Fiuk, Ámosz a negyvenes-ötvenes évek Jeruzsálemében nő fel. 1952 januárjában Fanja Mussman, az író depressziós édesanyja öngyilkos lesz. Oz ezután szakít jobboldali apjával, tizenöt évesen egy kibucba megy traktorosnak (ott veszi fel az Oz nevet, amelynek jelentése: bátorság), és harminc évig kibuclakóként próbálja megtalálni, kikovácsolni saját identitását.

A könyv ugyanakkor Izrael Állam története is, az egész korszak története, az Ozzal együtt felnőtt zsidóké, akik túlélőkként egy „lakatlan szigeten” kötöttek ki, és otthont építettek maguknak....
Gergely Ancsi véleménye:
Kicsit lassan haladtam vele, de élvezetes volt egy olyan népszerű író életéről olvasni, aki nekem tananyag is volt az egyetemen. Az életrajzból nem csupán Oz életébe, íróvá válásába nyerhettem komolyabb betekintést, hanem közelebbről, más szemszögből ismerhettem meg olyan nagy izraeli alkotókat, mint Bialik, Csernihovszkij. Többször olvasós könyv lesz.
Ladinszki-Kiss Nóra véleménye:
Sokat gondolkoztam, mi is ez a könyv? Egy roppant terjengős családregény, néhol -szándékos vagy véletlen? - önismétlésekkel, vagy Izrael állam és a zsidóság története?
Ez utóbbiként teljes értékű, s talán műfajában az egyik legjobb. Család- vagy önéletrajzi regénynek talán túlságosan hosszú, s a szereplőknek a történelemben vállalt szerepéről viszonylag kevés szó esik. Az biztos, hogy kellett az erő, hogy ne adjam fel az első 400 oldal után se, amikor is még mindig nem igazán történt semmi. Akik viszont kedvelik a leíró jellegű kor- és emberrajzokat, azok semmiképp nem fognak csalódni.