ADATLAP
Tamás bátya kunyhója
1850-ben szigorú törvényt hoztak az Egyesült Államokban: börtönbüntetés járt azért, ha valaki szökött rabszolgát fogadott a házába. Ráadásul a déliek nyomására ezt a törvényt a szabad államok területére, Északra is kiterjesztették, ahol az emberek többsége ellenezte a rabszolgatartást. Ez az embertelen intézkedés és számtalan fájó személyes élmény késztette Harriet Beecher-Stowe-t a Tamás bátya kunyhója megírására. Célja az volt, hogy ráébressze kortársait: a rabszolgatartás nem névtelen, lélektelen árucikkek birtoklásáról, adásvételéről szól. A regénynek a maga korában is hatalmas sikere volt, már a megjelenését követő évben több százezer példányban fogyott el, és rövid időn belül sok nyelvre lefordították. Ám még ennél is fontosabb, hogy jelentős szerepe volt a közvélemény átformálásában és a rabszolgaság eltörlésében. A Tamás bátya kunyhója azóta is változatlanul népszerű, sokak számára kedves és emlékezetes olvasmány....
Fekete Gabriella véleménye:
Stílusa szerint ifjúsági regényekhez sorolnám, nagyon egyszerű szóhasználat, nagyon letisztult történet, mondanivalója viszont igen komoly, diákok talán meg sem értenék. Tudom a mai kor szelleme, mai regények felépítése másabb, s nehezebb így a régi regényekről jó képet kialakítani, viszont érdemes a szavak mögé nézni. Ha jobban belegondolok akkoriban ez egy propaganda regény lehetett, ami ráírányítja a figyelmet a társadalmi elnyomásra, feketék nehéz sorsára. Egy - egy gondolat még ma is megállná a helyét: "Ma már az emberek megtanultak olyan tökéletesen, kifinomultan bűnözni, hogy ne sértsék vele a tisztes társadalom szemét és érzéseit"
Érdemes volt elolvasni.
5/4
Zuzan Éva véleménye:
Ez a könyv a példája annak, hogy mekkora az írott szó ereje. Tamás szinte végtelen teherbírású és hűséges ember, de még őt is megölheti egy rosszindulatú gazda akarata. Eliza sorsa viszont, épp mert elszökött, sokkal jobbra fordult.
Kovácsné Szabó Lilla véleménye:
Már nagyon régen el akartam olvasni. Nagyon tetszett. Régen megírt, igaz történetet dolgoz fel, az akkori valóságot mutatja be az olvasónak. Viszont akármilyen drámai események jelennek meg, a mű könnyen olvasható, kerek egész. Kicsit máshogy képzeltem a befejezését.
Sebestyén Lilla véleménye:
Komolyan, nem is értem, miért nem olvastam el eddig. Nagyszerűen megírt mű. A maga brutális valóságában mutatja be azt a világot, mégis olykor képes mennyei nyugalmat belecsempészni. Szívszorító volt végig olvasni és nagyon elgondolkodtató. Nem tudom elképzelni sem, hogy én végig tudtam volna-e csinálni ugyanazt, amin Tamás bátyának kellett átesnie. Igazából akkor is mélyen megindító lenne a történet ha csak kitaláció lenne az egész, pláne így, hogy tudjuk a rabszolgaság hány emberi életet tett tönkre.
Ladinszki-Kiss Nóra véleménye:
Ez a regény akár szerepelhetett volna az 'amit már az iskolában el kellett volna olvasnom' kategóriában is. Egyértelmű, miért méltán világhírű és örökérvényű könyv, de nekem kissé a Tom Sawyer kalandjaira hajazott néhol az írói kiszólásokkal, talán tényleg korábban kellett volna elolvasnom. Viszont Észak és Dél, valamint a rabszolgaság kérdése örök kedvencem, mindenképpen elolvastatom a családom többi tagjával is!
Tallós Szabina véleménye:
Az örök kedvenc. Egy megrendítő történet egy kegyetlen világról. A kedvenc részem egyben a legszomorúbb is számomra, amikor Tamás és Éva a St. Clare család nyári villájának kertjében üldögéltek és Éva felnőtteket meghazudtoló bátorsággal veszi tudomásul, hogy nemsokára meghal. Sokszor olvastam már a könyvet, de ezen a részen mindig sírva fakadok, mint ahogy akkor is, mikor tényleg meghal a kislány.
Németh Ágnes véleménye:
"ViIágtörténeti cselekedet volt ez a könyv. Megmutatta az egész világnak Amerika szégyenét, a rabszolgaságot... Harriet Beecher Stowe könyve betöltötte hivatását. De csodálatos módon nem felejtették el azóta sem. Ma is százezrek olvassák szerte a világon, színdarabokat faragnak, mozidarabokat csinálnak belőle, és nincs nap, hogy sokan-sokan meg ne siratnák a nemes szívű, vallásos lelkű, öreg négert, Tamás bátyát, Úgy látszlk, még mindig van mit tanulnunk ebből a könyvből. Rabszolgák nincsenek bár; de még mindig megesik, hogy különbséget teszünk ember és ember között, és nem tudjuk elképzelni, hogy ami nekünk s a magunk fajtájú embemek faj, az éppen úgy fáj a másfájta embernek is. A Tamás bátya kunyhója még sokáig szükséges könyv lesz. Meg kell tanulnunk belőle, hogy rnindnyájan egyformán Isten gyermekei vagyunk, szeretnünk és becsülnünk kell egymást!"

Ugyan nem mai szerző és nem is mese, de volt idő, mikor tiltó listán volt.
Guba Dóra véleménye:
Nagyon megindító könyv, főleg, ha azt is szem előtt tartjuk, hogy egy nagyon is létező világ valós elemeit írja meg Harriet. Szerintem ez egy olyan könyv, amit mindenkinek egyszer el kell olvasnia, mert a manapság is találkozunk hasonlóan gondolkodó emberekkel.
Ungvári Ágnes véleménye:
Tartottam ettől a könyvtől, olyan szempontból, hogy a leírt borzalmak, és kegyetlenkedések, mély hatást gyakorolnak majd rám, mint általában a hasonló témájú művek, de végül nem így lett. Na persze szenvedésből, szadizmusból nem volt hiány, és sejtésem szerint még csak a valóság felszínét súrolhatta az írónő, de a nyelvezete egyszerűen annyira puritán volt, mintha kisiskolásoknak írták volna a regényt (és nem a Benedek Marcell féle fordítást olvastam), ezért egyáltalán nem tudott magával ragadni a történet. Habár bővelkedett akciókban - üldözés, lövöldözés, szökések, hajtóvadászat – a könyv, a végső nagy hihetetlen egymásra találások és megmenekülések miatt a szentimentalizmus mélyére süllyesztette a történetet. De nem haragudhatok a kor irodalmának stílusjegyei miatt. A történetben a legszomorúbbnak talán azt találtam, hogy köszönhetően az elnyomásnak, a tudatlanságban tartásnak, az önbecsülettől való megfosztásnak elérték, hogy a legtöbb színesbőrű saját magát és társait alacsonyabb rendűnek tekintette, ezzel igazolva szolgasorsukat. Egyik legszimpatikusabb szereplő pont ezért George Harris, aki a kifejezetten rossz sorsa ellenére is tisztában van/marad emberi mivoltával, egyenlőségével, és képességeit kihasználva tesz saját céljai megvalósításért, családja biztonságáért.
Szitás Linda véleménye:
Még gyerek voltam, amikor először elkezdtem olvasni, de valami miatt félbehagytam. Aztán felnőttként is megpróbálkoztam vele, de nem ment. Most, a kihívásnak hála, átrágtam rajta magam, és azt kell mondjam, megérte. Mondanivalója örök érvényű, sajnos még ma, a 21. században is aktuális.