ADATLAP
Tartuffe
A Tartuffe-ben, a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idők egyik legnagyszerűbb komikus remekművét tiszteli az egész művelt világ. A korabeli francia udvarban annyian gúnyolva érezték magukat, hogy betiltatták az uralkodóval a bemutatót....
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Miért van az, hogy amikor valami kötelező az iskolában, akkor biztosra lehet venni, hogy nem fog tetszeni. Az órára végigszenveded, hogy tudd miről is szól, de nem élvezed egy oldalát sem. Aztán vége az iskolaéveknek és ugyanaz a könyv amit tizenakárhány éve utáltál, most izgalmas, vicces és tetszik is. Nagyon jól felépített történet, nagyszerű karakterekkel.
Trisz Tamara véleménye:
Amikor a kezembe vettem, arra számítottam, hogy nagyon nehéz lesz a nyelvezete, és hiába olvasok egy komédiát, nem fogom megérteni és szenvedésnek élem meg. Ennek ellenére meglepően szórakoztatott ez a komédia. Sokat nevettem azon, hogy az embereket annyira lehet manipulálni. Tudom, hogy ez a lényege az egésznek, de az, ahogy Moliere megírta, nagyon vicces volt. Összességében nagyon tetszett, és jó, hogy ezt is el kellett olvasnom, mint kötelező olvasmányt!
Ombodi Krisztina véleménye:
Ez a könyv kötelező olvasmány volt nekem, és szerintem én voltam az egyetlen akinek tetszett. Az eleje lehet, hogy egy picit unalmas volt, de utána már egész jó volt olvasni is. Mikor már megszoktam ezt a rímbe szedett nyelvezetet, már egyenesen egyszerű volt olvasni. Az is jó volt, hogy nem hosszú, hanem egy hétvége alatt, vagy akár egy délután alatt teljesíthető terjedelmű. :)
Novák Panka véleménye:
Sokkal rosszabbra számítottam, de pozitívan csalódtam. Könnyen olvasható és könnyen értelmezhető mű. Egy délután alatt el tudtam olvasni. A karakterek is rendkívül egyszerűek és néha komikusak. Amikor kötelező volt, akkor nem olvastam el, mert unszimpatikus volt a történet, de most (egy évvel később) így érettségi előtt rávettem magam és nem volt hiábavaló.
Szabó Réka véleménye:
Már az eleje is nagyon tetszett, és mikor szép lassan megjelentek a szereplők, még izgalmasabbnak találtam. Gyorsan elolvastam, érdekelt, mi lesz a végén. Tartuffe, a szélhámos tulajdonképpen belecsöppen egy család életébe, és furfanggal, ravaszsággal egymás ellen fordítja a családtagokat, hogy közben megszerezhesse magának a család vagyonát. De túl mohó volt és óvatlan: szerelmet vallott a családfő, Orgon nejének, míg a Orgon a lánya férjének akarta Tartuffe-t. A mű végén persze megoldódik a cselekmény, kiderül, hogy Tartuffe egy csaló, és a család újra békére lel.
Tóth Patrícia véleménye:
Nos, ez egy igen érdekes mű. Moliére szemlélteti velünk, hogy milyen gaz, álszent emberek is léteznek, és hogy vannak olyan emberek akik a végletekig eltudnak menni az ilyen emberekért. Orgont már nem érdekli se a családja, senkije sem mindenét Tartuffe-re íratja és nem tudja lebeszélni senki. A végén mindenen megoldódik persze de még is vannak benne azért olyan jelenetek mikor már én sem tudtam mit gondolni..
Kéri Dóra véleménye:
Jó, hát ez a könyv nagyon vegyes érzelmeket keltett bennem. Untam, tetszett, izgatott voltam, szívesen abbahagytam volna, szenvedtem vele, de valahogy elolvastam. Nem lesz a kedvenc kötelezőim között az biztos, habár a mostani három közül ez volt a legelviselhetőbb mű. Remélem olvasónapló nem kellesz belőle :D
Székely Ildi véleménye:
Az emberek tényleg ennyire vakok, mint Orgon? És tényleg ennyire közel férkőzhet egy idegen egy családhoz? Engem nagyon elkeserítene, ha a válasz igen lenne. Micsoda ostobaság ez egy családfő részéről…
Soha el nem évülő vígjáték. Álszentség, képmutatás – mintha csak napjainkban játszódna a történet.
"Szentségtörés, csalás, amit ezek művelnek,
És mindazt, ami szent az embernek itt,
Ők kiaknázzák, és a hasznát élvezik,
És lelküknek, amely mindig érdeket hajhász,
Csak mesterség a hit és árucikk a vallás."
Simkó Bianka véleménye:
Ahhoz képest hogy milyen régi eléggé a 21. századba illő. Ugyan az van leírva amit egy kicsit bonyolultabb családoknál előfordul. Moliére nagyon jól ábrázolja Tartuffe személyiségét, és Orgon vakságát. A szolgálólányt imádtam, meg a „nagymamát” is :DD