ADATLAP
Te döntesz
Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is...
Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!

Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján.
Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik! ...
Gálné Török Ágnes véleménye:
Nagyon őszinte könyv, maga az élet írta. Voltak azért olyan pirulós részek, amit szerintem nem kellett volna annyira őszintén leírni.
Ulicza Viktória véleménye:
Úgy gondoltam korábban, hogy másik kategóriába sorolom Hozleiter Fanny könyvét. Azonban, ahogy elkezdtem olvasni a történetet, azonnal át kellett sorolnom. A mű nagyon szépen, olvasmányosan és rendkívül őszintén írja le egy erős, bátor és becsülendő ember érzéseit, tetteit, gondolatait. Igazán nagy hatással volt rám. Egyetlen dolog keltett bennem némi rossz érzést, mégpedig az, ahogyan az itthon keményen és fáradtságot nem ismerően dolgozó egészségügyi személyzetet jeleníti meg az írónő. Ennek az apróságnak ellenére mindenkinek ajánlani tudom ezt a könyvet, hogy ezáltal apránként jobbá, szebbé váljon a világ.
Bacskó Barbara véleménye:
Inspiráló, mert személyes. Megható, mert igaz. Az a könyv, amit bármikor elő lehet "kapni" egy-egy pozitív gondolatért. Mosolykáról szerintem már mindenki hallott. Nem lehet őt nem szeretni. A könyv lapjain életre kel az az optimizmus, aminek ott kellene lennie a mindennapjainkban!
R Gabriella véleménye:
Fanny blogjába bele-belefutottam már régebben is, így kíváncsi lettem a könyvére. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de olyan igazi, aha-élményt nem adott; de azt hiszem ebben inkább játszik az szerepet, hogy sok ilyen-olyan sérült ember él a környezetemben, így jobban belelátok ebbe a világba, mint az írás milyensége. Azoknak viszont, akik most szembesülnek valamilyen (főként testi) nehézséggel az életükben, szívből ajánlom. A mindennapok rutinjába is bepillanthatunk, láthatjuk, hogy attól, hogy valakinek jobban kell(ene) vigyáznia az egészségére, attól még épp olyan kamasz és lázadó és nemtörődöm lehet, mint minden kamasz. Szülőként szerintem ezt a legnehezebb nem elfelejteni, s ehhez nyújthat segítséget Mosolyka könyve.
bartalos klára véleménye:
Meg fogott a könyv borítója. Vastag könyv gondoltam 1 hétig is fogom olvasni de nem 2 nap lett belőle. Történet egy magyar lányról szól aki toló székbe kényszerül az ő élettét mutatja be de nem csak boldog perceket hanem kő kemény valóságot.Családról magyar egészség ügyről .Ez lány nem fogta el hogy ő más mert székben él mindent ki próbált.Szerintem aki el olvassa annak meg változik a véleménye kerekes székben élőkel kapcsolatban.Jó lenne a sokan el olvasnák ez a könyvet .Tanárok fel tehetnék kötelező olvasmányok listájára az iskolákba mert látás mód így is tudna változni.Nagy szertettel ajánlom bárkinek .
Sáfár Józsefné véleménye:
Én is gyorsan olvastam el, mert nem tudtam letenni. Aztán az embernek többször eszébe jut, amikor semmiségeken idegeskedik, hogy miért is? És tényleg Te döntesz, hogyan állsz hozzá bármihez. Nagyon tetszett.
Király Anna véleménye:
A kategória miatt esett a döntésem erre a könyvre, de nem bántam meg. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet, teljesen magával ragadott Fanny története. Az a rengeteg érzés, ami kavargott végig a könyvben: küzdés, szeretet, fájdalom, akarás, kitartás és még megannyi remek összetevő.

Szerintem érdemes lenne sok embernek elolvasnia, hátha erőt merít belőle és másképp tekint az életére, mint előtte. Az is tetszett benne, hogy már maga a cím is egy fontos dologra mutat rá: Te Döntesz! És ez tényleg így is van, de még milyen igaz!
Gombár-Erkli Katalin véleménye:
Könyvtáros barátnőm ajánlotta elolvasásra. Megható történet, időnként sírtam, időnként nevettem rajta. Nagyon sok szeretet van ebben a törékeny testben. Hihetetlen számomra, hogy képes annyi tragédia után is ennyit mosolyogni. Nem ismerek Fanninál pozitívabb, optimistább embert a földön. Mindig meg tud újulni, mindig mosolyog, mindig van ötlete. Egyszerűen szuper csaj! Remélem, hogy sokakhoz eljut a könyv és az üzenete. Mindenki maga dönti el, hogy boldogan éli az életét, vagy csak vegetál benne. Imádunk Fanni!
Kiss Anikó Sarolta véleménye:
Valahogy véletlen találtam rá egyszer Mosolyka blogjára. Elkezdtem olvasgatni, mert érdekesnek, és értékesnek tűnt. Elgondolkoztatott és megnevettetett. Azóta is olvasgatom a facebookos bejegyzéseit, vagy mikor éppen mit. Most éppen a könyvét.
Az elejét csak úgy faltam, szinte le sem tettem a könyvet. Hol pityeregve, hol mosolyogva olvastam. Aztán elteltem vele, kellett egy kis idő, míg az egészet feldolgozom, végiggondolom. Utána már szép lassan, apránként olvasgattam.
Számomra egy csoda ez az egész. Az, hogy az után, hogy mennyi keserű-kesergő emberrel találkozom itt van valaki, aki akár okkal panaszkodhatna, még sem teszi. Inkább megpróbál vidám, boldog, pozitív lenni, és nem belekeseredni a helyzetbe. ÉS emellett felvállalja, hogy neki sem megy mindig, ő sem tökéletes, ő is ember. Nem esik bele egyik végletbe sem.
Én is próbálkozom egyre inkább így állni a dolgokhoz, de nem mindig megy. Sokszor elfáradok, és rengetegszer csalódok az emberekben. Most ez a könyv egy kicsit visszaadta az emberekbe és a világba vetett hitem. Köszönöm! :)
Renáta Farkas véleménye:
Csodálatos a könyv. Volt mikor vele együtt nevetem és sírtam. Tetszett az élni akarása és az, hogy nem akarja feladni a céljait. Küzd azért, hogy egyszer édesanya legyen és lássa a felnőni gyerekeit. Édesapjával való viszonya is csodálatos, hiszen segít neki ott, ahol tud. Számomra egy felejtetetlen élmény nyújtott a könyv. Remélem a következő könyve is ennyire csodálatos. A könyv elolvasása után gyakran látogatott a blogját és facebook oldalán is nyomom követem. Örülök neki, hogy ki olvashattam és betekintést nyerhetem életébe.
Bartosné Móni véleménye:
Nagyon megérte elolvasni. Sajnos én is a "nem tudom, hogy kell hozzájuk viszonyulni!" kategóriába tartozom. Bár még sosem volt közvetlen közelemben ilyen helyzet. Mindenesetre még saját magamon is elgondolkoztam, még nekem is adott valamit a könyv :). Még most sem tudok nem gondolni rá, sőt, ahogy befejeztem a könyvet, azonnal megrohantam a netet, olvastam a blogját, az írásait, éjszaka néztem a róla készült riportokat, néztem a mosolyát, hallgattam a hangját. Köszönöm az élményt!
Czink Dóra véleménye:
Nagyon vártam a könyvet és sok mindenre rádöbbentett. Sok minden eszembe se jutott, hogy mivel kell egy kerekesszékesnek megküzdenie nap mint nap. Mellette persze azzal is szembesültem, hogy minden kamasz ugyan olyan. Fanni pont olyan lázadó és vagány kamasz volt mint én, sőt, jobban. Egyfolytában pörgött, rengeteg barátja volt és van, egyszerűen szembe szállt a lehetetlennel és sikerült neki. Nekem az tetszett a legjobban, hogy megismerhettem hogy válik érett nővé egy kamaszból, mindig is szeretettem a hasonló történeteket. Ehhez adott pluszt az a harc, amint Fanni nap mint nap folytat.
Mayer Erzsébet véleménye:
Ebben a regényben Fanny a saját önéletrajzi történetét meséli el.
A könyvvel azt a pozitív hozzáállást jelzi mindenki felé, hogy soha, semmilyen helyzetben nem szabad feladni. Mindig kell hogy legyen kiút valamilyen formában.
Példaértékű kitartásával sokmindent elért már az életben, de még feladatai vannak Fannynak.
Lehet Tőle tanulni !
Varga Laura véleménye:
Akinek egy kis bátorítás, jókedv, erő kell, olvassa el! Többször felnevettem vagy nagyokat mosolyogtam olvasás közben :) Azért volt 1-2 rész, ahol én pirultam el Fanni helyett, hogy ezt most tényleg le kellett írni, tudnunk kell erről? Egy biztos: őszinte könyv :)
Csornay Beatrix véleménye:
Mennyi mindent át kéne értékeljünk az életben! Valóban minden relatív, ami az egyik embernek egy unalmas hétköznapi tevékenység, a másiknak szó szerint egy csodálatos élmény. Hallottam már Fannyról, de nem követtem az életét. A könyvet szívesen ajánlom tovább....jó néhány embernek tudnám a kezébe nyomni! A varázsbab pedig lenyűgöző ötlet :)
Csizmadia Tímea véleménye:
Már rég el szerettem volna olvasni a könyvet a Frizbiben láttam Mosolykát először, azóta tervezgetem, hogy többet megtudok erről a lányról. Érdemes volt elolvasni a könyvet, nagyon jókat nevettem és gondolkodtam azokon a történteken amiket írt, próbálom elraktározni magamban a könyv tanította hozzáállást és úgy megélni a napokat, hogy mindegyikből a legjobbat hozzam ki! Mindenkinek ajánlom és ültessetek varázsbabot :)
Berta Szilvia véleménye:
Nagyon tanulságos könyv. Fanny példát mutat élni akarásból, a nehézségek leküzdéséből, optimizmusból.Bár minden oka meg lenne rá, mégsem tragédiaként éli meg betegségét, helyzetét, mindig a lehetőséget keresi, nem a problémát. Könyvének hála ezentúl kicsit másként fogok nézni a mozgássérültekre.
Kívánom Fannynak, hogy álmai a táncról és a gyermekekről váljanak valóra és még sok-sok évet "bulizzon" köztünk!
Barabás Patricia véleménye:
Már korábban is hallottam Fannyról, bár annyira nem követtem az életét, éppen ezért akartam elolvasni a könyvet. Így teljes egészében láthatom, hogyan él és milyen nehézségei vannak. Tényleg csak tanulni lehet tőle és az élni akarásáról. Érdekes, hogy egy átlagos ember mennyire nem tudja, hogy milyen szerencsés amiért képes járni és megtenni dolgokat, ami másoknak olyan nehéz tud lenni. Igazán inspiráló volt, ahogyan küzd és ahogyan tanul a saját hibáiból.
Hutvágner Károlyné véleménye:
A könyv stílusán érződik, hogy - bár valószínűleg sok segítséget kapott profi íróktól-újságíróktól -, Fanny mégiscsak egy amatőr író. Ettől függetlenül olvasmányosan ír, bár nekem egy icipicit hosszú volt a könyv (nagy alakú és 320 oldal) ahhoz képest, hogy Fanny még csak 23 éves, mikor a könyv befejeződik. A történet önéletrajzi, teljes egészében valós történeten alapul. Nagyon érdekes dolgokat láthatunk benne az izomsorvadásos betegek életéről, bár az is igaz, hogy Fanny nem egy átlagos izomsorvadásos beteg. Benne sokkal több az akaraterő, az élni akarás, és az életszeretet, mint a legtöbb beteg emberben. Úgy is mondhatnám, hogy az átlagosnak a többszöröse. Rettenetes nagy kitartás van benne, és az, hogy tolókocsiban élve is tud teljes életet élni - munkát vállal, barátja van, szexel, utazik, discóba jár, stb - szinte hihetetlen. Persze neki is vannak hullámvölgyek, az egészségi állapota is állandóan ingadozó, a magánélete sem stabil, úgyhogy van mivel kitölteni ezt a hosszú könyvet. Tulajdonképpen olvasásra ajánlom, egyáltalán nem szomorú, inkább tárgyilagos hangvételű, és visszaköszönnek olyan sztorik, amik lehet, hogy ismerősek (pl. Juszt László bemutatta a műsorában, vagy Hajdú a Frizbiben).
BIZTOS, hogy az idei évben nem fogok elolvasni még egy “igaz történeten” alapuló könyvet. Arra jöttem rá ugyanis, hogy ezek általában egy-egy olyan ember életéről szólnak, akik valamilyen betegséggel birkóznak, és mivel ezek engem lehangolnak, úgy döntöttem, az idei évre elég volt ennyi. A többit jövőre!
Zimmermann Zita véleménye:
Annak ellenére, hogy jó hosszú könyv, rövid idő alatt elolvastam, nehéz volt letenni. Inspiráló, szép igaz történet arról, hogy mindenből ki lehet hozni a legjobbat, akkor is, ha látszólag reménytelen a helyzet, csak hozzáállás kérdése.
Soltészné Imre Edina Anna véleménye:
Egy fantasztikusan erős, okos, szép fiatal lány története, aki megküzdött sok olyan kihívással, amiről sokan nem tudnak, vagy beletörne a bicskájuk. Örömmel olvastam végig a könyvet, néha nevettem, néha könnyeztem, de mindig nagyon közel éreztem magamhoz Fannyt. Mivel én is mozgássérült gyermeket nevelek abban reménykedem, hogy ő is ilyen hozzáállásra tesz majd szert, mint Mosolyka. Ezért is választottam ezt a könyvet, mert nekem a mindennapokhoz olyan erőt ad, ami olykor-olykor úgy érzem elhagy. Ilyenkor beleolvasok "Mosolykába" és tudom, hogy érdemes küzdenünk.
Hoagirl véleménye:
Karácsonyra kaptam egy nagyon kedves barátomtól, aki tudja hogy imádom a könyveket és akitől ezért kivétel nélkül mindig azt kapok, és persze mindig számíthatok arra, hogy a legvastagabb, legtöbb oldallal rendelkező könyvek közül szemezget nekem. Fanny történetét nem ismertem, bár hallottam már róla, de nem követtem a sorsát, itt-ott néha facebookon az ismerőseim megosztották egy-két posztját, csupán ennyire voltam „naprakész” Mosolykából. Igyekszem a kihívás során előre venni a hosszabb könyveket, hogy ne decemberben fogjam a fejemet, hogy atyaég még 8000 oldalt ki kell olvasnom. Ezért esett most a választásom erre a kötetre. Nem számítottam arra hogy ennyire hamar ki fogom olvasni, annyira érdekelt a történet, hogy 2 nap alatt le is daráltam. Tetszett hogy nem hüppögős, önsajnálatba süppedő, depresszív könyvet kellett kezembe venni, hanem egy olyan könyvet, ami felnyitja az ember szemét a világra úgy, hogy közben ne kapja el a tipikus „világvége” hangulat. Arra tanít, hogy megbecsüljük ami van, és legfőképp tudjunk örülni neki. Különösen megragadott az a rész, amikor a buszvezető morgott amiatt, hogy hidegben a rámpát ki kellett nyitni, és hogy a meleg vezetőfülkéből oda kellett sétálnia. Fanny pedig csak annyit gondolt, persze kifelé mosolyogva, hogy milyen boldog lenne ha csak úgy oda tudna huppanni, és meg tudná tenni azt a 10 métert. Úgyhogy azóta többször is eszembe jut hogy ostobaságok miatt ne vinnyogjak, mert lehet hogy becsukták az orrom előtt a villamos ajtaját, de legalább tudtam utána futni. Én megmondom őszintén, azt a tábort erősítettem, akik zavarba jönnek ha mozgássérülttel találkoznak. Persze segíteni próbálok, ez természetes, ezzel nincs gond, inkább azzal volt problémám, hogy hogy viselkedjek velük, hogy kezeljem a helyzetet. Mert szerintem a legborzasztóbb az, ha sajnálatot éreznek, én legalábbis utálnám, d
Sinka Zsuzsi véleménye:
Fanny sítulsa magával ragadó, a könyv letehetetlen. Egyszerűen imádta olvasni, és erőt gyűjteni belőle a mindennapokhoz. Hiába került kerekesszékbe, hiába mondták neki többször, hogy meg fog halni, Ő semmi mást nem látott benne, csak a jó oldalát. Nem hiszem, hogy azokhoz a megpróbáltatásokhoz, amit ő mosollyal az arcán bírt ki, nekem bármikor elég erőm lett volna. Szerintem soha nem találkoztam még ennyire pozitív személyiséggel, akitől ismeretlenül is rengeteget tanulhattam. A könyv lehetett volna egy komplett panaszáradat, valljuk be, megvan rá az oka. De nem. Egy rosszalló szót nem olvastam benne, pedig erre is biztos, meglett volna az oka. Azóta követem a blogját, drukkolok neki és csak azt tudom kívánni, hogy eljöjjön a várva várt gyógyulás. Mert megérdemelné. Nagyon.
Molnár Krisztina véleménye:
Egyszerűen nem tudtam letenni. Őszintén szólva kicsit félve kezdtem neki, bár nagyon érdekelt a könyv. Tartottam tőle, hogy tele lesz mindenféle fennkölt gondolattal, frázisokkal, de nagyon kellemesen csalódtam. Fanny nem hétköznapi módon mutatja be az életét. Egyrészt belepillanthatunk, hogy milyen nehéz mozgássérültként a közlekedés, a hétköznapi dolgok, melyeket úgy megcsinálunk, hogy észre sem vesszük. Leírja, hogy mennyi szenvedéssel, fájdalommal kell megharcolnia és mennyi erőfeszítést kell tennie ahhoz, hogy egy icipicit is javuljon az állapota. Mindez megspékelve rengeteg érdekes történettel, amin sokszor nevetünk, sokszor sírunk és mindvégig bennünk van, hogy hihetetlen milyen vidámsággal és tartással küzdi le a nehézségeket. Amellett, hogy szórakoztató olvasmány, mélyen elgondolkodunk, hogy a hatalmas problémáink tényleg olyan hatalmasak-e? Vele együtt tanuljuk meg szeretni az életet. Mindenkinek el kell olvasnia.
Gergely Ancsi véleménye:
Fanny példát mutat élni akarásból, kitartásból, pozitivitásból. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni mindenkinek, hiszen annyian és annyit kesergünk a saját - sokszor kicsinyes - problémáinkon, pedig csak arra kellene gondolni, hogy mi döntünk, hogyan élünk.
Antal Regina véleménye:
Hihetetlen történet, hihetetlen élni akarás, hihetetlen életigenlés.
Ez az ami a legtöbb nem "nyomiból" hiányzik, és Mosolykában ott van. Mindenkinek ajánlom, lám van remény, vannak még segítőkész emberek, csak biztos nagyon elbújva...
Szőkéné Koródy Ildikó véleménye:
Édesanyámnak vásároltam a könyvet ajándékba, ő javasolta, hogy mindenképp olvassam el. Fannyval korábban láttam egy riportot és nagyon tetszett az életszemlélete, pozitív hozzáállása. Később én is elolvastam, alig tudtam letenni, mindig vártam a következő történetet. Azt hiszem, Fanny életigenlése példaértékű, de ehhez édesanyja folyamatos lelkesítése, áldozatos munkája, édesapja szeretete és fáradhatatlansága, az igazi barátok, kollégák támogatása is nagyban hozzájárul. Sok mindent átértékeltem, amikor belegondoltam, milyen apróságok is kihívást jelentenek számára, mégsem adta fel soha, a legnagyobb nehézségeken is humorral, bátran képes túllendülni. Köszönöm az élményt Mosolykának! :)
Karakas Andrea véleménye:
Nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől és Fannytól, akiből árad az élni akarás, a pozitívum és a kitartás. Hihetetlenül őszinte könyvet írt, melyben nincsenek tabuk. Sokszor torokszorító, sokszor vidám és egyáltalán nem mentes az öniróniától sem, amit különösen értékelek egy emberben. Pláne Fannyban, aki képes viccet csinálni az állapotából, és ez bizony képes falakat lebontani emberek között.
Olvasás közben alaposan átértékeli az ember a saját problémáit, és olyan dolgokat is észrevesz, amit korábban nem. Mi lenne, ha mi ülnénk abban a kerekesszékben? Ugye, hogy mindjárt másként tekintünk a saját problémáinkra?
Margit Horváth véleménye:
Édesanyám is kerekesszékes. Neki vettem meg a könyvet. ahogy olvasta és mesélt róla felkeltette az érdeklődésemet. Mosolyka olyan, mintha családtag lenne nálunk. Átérezzük a problémáit ugyanakkor erőt is ad a továbbiakhoz. Az Ő küzdelme, akaratereje, kitartása példaértékű.
Mónika Dósai véleménye:
Nagy várakozással töltött el, amikor, megtudtam, hogy megjelent a könyv, de a közelben lévő könyvesboltban pont nem volt kapható. Amikor végre sikerült beszerezni 2 délután alatt elolvastam az elejétől a végéig, mert annyira megfogott, hogy nem tudtam letenni. Tetszik benne, hogy Fanninak ennyi ereje volt, és nem adta fel, amikor az édesanyja meghalt, és rossz napjai voltak, hanem küzdött, és küzd a mai napig. Azóta követője lenne a közösségi portálon, és örülök, hogy betegsége ellenére ennyire pozitív, és megnyerő személyiség. Szeretnék vele személyesen is találkozni egyszer.