ADATLAP
...
Békés Nikolett véleménye:
Na kérem, ezt a típusú történetet hívom én „elgondolkodtató mesének.”
Ugyanis azon felül, hogy egy „kicsiny” lány teljességgel hiteles történetét olvashattam, elöntött a nosztalgia érzése.
Teljesen azonosulni tudtam a főszereplő szenvedésével, a kirekesztettség és a meg nem értés fájdalmával.
Ha már eme témánál tartok hozzátenném, voltak részek amiket nem igazán értettem.
Az egyik ilyen a szülők „süketsége” a gyermekük iránt. Nekem senki ne akarja bemesélni normális az, hogy nem tűnik fel, hogy a gyermeked, nap mint nap milyen komoly lelki tusával küzd! Főleg akkor mikor öngyilkossági kísérleten van túl.
A másik ami nekem igen csak érdekes volt, hogy ez a leányka igen csak önző volt. Teljesen csak a saját önsajnálatára alapozta a történteket és sosem akkor nyitotta ki a száját amikor kellett volna. Az pedig, „hogy de megakartam tenni” semmire nem jó!! Ha nem teszed…nem ér semmit. Alapvetően tetszett, voltak részek amik idegesítettek, és itt nem csak a szülőkkel volt bajom ,hanem az úgynevezett barátokkal is.
Voltak esetek amiket szerintem igen furán, illetve kicsit gerinctelenül reagáltak le.
Mindenesetre a vége kicsit laposra sikeredet, és klisés is lett.
Hogy ezek után miért gondolom azt, hogy nagyon tetszett és érdemes elolvasni? Nagyon egyszerű erre a válaszom. Pont azért, mert ez egy „mese”, egy olyan életről, amiről lehet te is, aki eme sorokat olvasod, átélted és pontosan tudod, hogy sajnos napjainkban is számos tinédzserrel megtörténik, vagy megtörténhet.Jó lenne ha többen olvasnák ezt a könyvet, vagy hasonló témájúakat. Lehet alapjaiban nem változtatná meg a világképünket, de ha csak egy emberi lélek is táplálkozik belőle és felveszi a harcot, már megérte.