ADATLAP
Utolsó nyár Primerolban
"…Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.

Beléptem hát a történelem sűrűjébe" – ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott.

A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő – edződő? – ember meséje....
Fumacs Tünde véleménye:
Egy rövidke könyv ugyan (alig 2 óra alatt a végére értem), de mégis sokat ad. Tanít is, sokkal jobban meg kell becsülnünk a jelent, a békét, a szabadságot, a lehetőséget, az ételt, a szerelmet, mindent ami nekünk ebben a korban természetes, de más időkben nem volt az. Elgondolkoztam, milyen szörnyű sors várt arra, aki az 1900as évek elején látta meg a napvilágot. Először jött a nagy háború, rengetegen veszítették el a szeretteiket, aztán a világválság, munkanélküliség, olyan idők következtek, amikor a szélsőségek, az antiszemitizmus vették át az uralmat, majd ennek következményeként a második világháború, amikor aki nem harcolt, az várt, reménykedett, aki harcolt, az is csak reménykedett, hogy talán élve kikerül abból a szörnyűségből. Merle imádta a nőket, a jó ételeket, a napsütést, a színeket, a természetet, ő szeretett és tudott élni, így neki még borzalmasabb lehetett éveket fogságban, mindent nélkülözve eltölteni. Szavaival tökéletesen átadja mindazt a szenvedést, amit átélt, többünknek kellene olvasni őt, hátha megértené a mai ember, mit jelent élni, szabadnak lenni, hátha rájönnénk, minden erőnkkel azon kell lenni, hogy ne kövessük el azt a hibát, amit a múltban többször is elkövettek, ne akarjunk háborút, hanem őrizzük meg a békét, ami a világon a legfontosabb!
Kovácsné Pécsy Katalin véleménye:
Merle minden Magyarországon kiadott könyvét elolvastam, és nagy rajongója voltam a Francia história regényfolyamának. Voltak részek, amit kétszer is elolvastam. Ez a kis kiadatlan könyv sem volt rossz, érződött rajta, hogy aki írta, egyszer nagyon jó író lesz. Jól visszaadja a háború kitörése előtti hangulatot, az egyszerű emberek szemszögéből.