ADATLAP
Violeta Palma
"A temperamentumos műsorvezető meginterjúvolta a ranchuelói suszter, a fomentói cukornádaratót, a San Blas-i parasztot, úgy beszélt velük, mint akitermészetesnek tekinti, hogy a legutóbbi választások jelöltjei helyett, akikből esténként Otto Meruelo nyálas ajkán híranyag lett, most ők állnak a kamerák előtt. Néha úgy tetszett, igazi hősökként kezeli őket a műsorvezető (hirtelen ő is őszintén meghatódott), mégis egy Errol Flynn-filmbe erőlteti őket. ..."...
Zsolt Mesterházi véleménye:
Cintio Vitier kubai író, illetve ami kevés információt találtam róla, elsősorban költő, a fülszöveg szerint katolikus költő.
Azt hiszem, nem sokat tudunk a kubai irodalomról. José Martiról persze sokan hallottak, rá ebben a regényben is sokszor hivatkozik a szerző, de azt hiszem, nem tévedek sokat, ha azt feltételezem, műveit csak kevesen ismerek, én sem tartozom eme kevesek közé. Személyes emlékeimben keresgélve beugrik még Miguel Barnet, akinek először egy Ladányi Mihály versben találkoztam a nevével, később elolvastam egy szociografikus jellegű regényét is, és Nicolas Guillén, akinek egy verseskötete megtalálható a könyvtáramban, és amit valamikor olvastam is. Ennyi. Nem sok.
Cintio Vitier regénye az 1895-ös függetlenségi idején kezdődik és az 1970-es években fejeződik be, közben szeszélyesen ugrándozva az időben, sok szálon futó cselekménnyel. Műfajilag nagyon sokrétű, családregény, önéletrajz, történelmi regény, eredeti dokumentumok, naplórészletek, esszé jellegű részek keverednek benne.
Nem könnyű olvasmány, több okból sem. Különösebben nem zavarna az idősíkok váltogatása, de néha 2-3 oldal elolvasása után derült ki csak számomra, most éppen hol járunk. De ugyanígy voltam a szereplőkkel is. Talán jegyzetelni kellett volna közben, ki kicsoda.
Néha úgy éreztem, képben vagyok, aztán néhány oldal múlva újra elvesztettem a fonalat.
Nem igazán szeretem az agyonjegyzetelt irodalmi művek, nem az Esterházy Péter féle önjegyzetelésre gondolok, hisz az a mű része, hanem amikor a fordító vagy a szerkesztő ellenállhatatlan vágyat érez, hogy mindent megmagyarázzon. Ebben az esetben mégis úgy érzem, szükség lett volna némi magyarázatra. Utalások történelmi eseményekre, személyekre, művészeti alkotásokra, politikusok gúnynevei, egy kubai vagy latin-amerikai olvasó számára egyértelműek, asszoci