ADATLAP
Virágos katona
Ősz hajú, öreg emberekkel beszélgettem, arra kértem őket, hogy meséljenek nekem régi, érdekes történeteket.
– Milyen régi történeteket? – néztek rám csodálkozva.
– Hatvan-hetven évvel ezelőtti történeteket – mondtam.
Sok mindent összeolvastam már arról a korról, a századfordulóról és a századelőről, tudom, hogy mennyibe került akkoriban egy mázsa búza, mekkorák voltak a munkabérek, és milyen politikai pártok tevékenykedtek. Sok kérdést tettem fel az öreg embereknek, türelmesen meghallgattak, de nem válaszoltak a kérdéseimre – csak arról beszéltek, amit érdemesnek tartottak feleleveníteni, arról sem sokat.
Beszéltek egy rablógyilkosról.
Beszéltek egy falábú verklisről, egy álmodozó falusi kanászról, egy német molnárcsaládról.
– Hatvankilós zsákokat hordtam a malom padlására – mondta egy szép arcú öregasszony. A legszebb öregasszony, akit valaha láttam....
Gál Noémi véleménye:
Kedves történet arról, hogyan menekülhetünk saját belső világunkba a valóság elől, miképpen szembesülünk vele mégis, és végül hogyan találjuk meg a boldogulás útját és a boldogságot. A citerás Rojtos Gallai István a Kálvária virágos katonájának és a bolond Gilikének titkát kutatva álomvilágba menekül, ahonnét a háború borzalmai szakítják ki, míg végül Rézi oldalán valós boldogsára lel.
Tóth-Kovács Nikolett véleménye:
Fantasztikusan jó könyv! Gion Nándor a legjobb kortárs mesélő, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Ajánlóként magát a szöveget idézném:
"[...] csakhamar felfedeztem a Virágos Katonát, és attól kezdve ő érdekelt elsősorban. A Virágos Katona szöges korbáccsal veri a Megváltót a kőoszlopokba épített képeken. Homokszürke ruha van rajta, és a mellén egy hatalmas, sárga szirmú virág. A rikító sárga virág egyáltalán nem illik a képekre, és vele együtt a katona sem, hiszen senki másnak nincs a ruhájára virág tűzve, sőt még a háttérben sem látszik egyetlen virág sem. Arról a sok tülekedő emberről látszik, hogy onnan nőttek ki, abból a kopár, homokos talajból, és valahogy mindannyian összetartoznak, a Virágos Katona azonban úgy járkál ott közöttük, mint aki véletlenül került oda, és ezért megbélyegezték egy nagy sárga virággal. [..] A Virágos Katonának az arca más, mint a többieké. Ugyanolyan szakállas arc, mint a többieké, de hiányzik róla valami. Tudniillik a Virágos Katona nem szenved. Mindenki más szenved: a Megváltó, akinek vérzik a homloka a töviskoszorú alatt, a farizeus, aki leköpi a Megváltót, Simon, a cirénei ember, akinek át kell vennie a keresztet a leroskadó Jézustól, a hóhér és az egész bámész népség mind, mind szenved, mindegyiknek látszik az arcáról, hogy boldogtalan. Az egyetlen boldog ember a Virágos Katona. […]És akkor elhatároztam, hogy megállapítom, miért boldog a Virágos Katona."