ADATLAP
Zabhegyező
A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.

Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma. ...
Kemendi Tímea véleménye:
Bevallom őszintén, nekem nem igazán tetszett. Se eleje, se vége nem volt a történetnek. Nem is értettem igazából, miért került a krapek diliházba? Jó, a leírtak alapján nem százas, de a naplójában semmi olyan nem volt, ami miatt be kellett csukni. Hiányzott a lényeg, a csattanó. Felejthető könyv, nem valószínű, hogy még egyszer el fogom olvasni.
Konrád Evelyn véleménye:
Őszintén szólva, nekem nem tetszett a könyv. Pedig már rég a listámon szerepel, most pedig egyetemen is ez a témánk, de nem szerettem meg. Sokszor inkább azt éreztem, hogy a főszereplő nem akarja befogadni a világot, semhogy a világ taszítaná őt ki. Számomra Holden túl gyerekes maradt mindvégig, szinte neveletlennek, vagy tiszteletlennek tűnik, ami amúgy nem zavar, ha intelligens is, és oka van rá lázadóként viselkedni, Holden viszont sokszor úgy tűnik, mintha egyszerűen csak rossznak látna mindent és mindenkit. Számomra nem ennyire feketék vagy fehérek a dolgok, talán ezért nem tudtam megszeretni.
Tóth Ani véleménye:
Egyszer már elkezdtem olvasni ezt a könyvet, de akkor félretettem. Furcsa volt, és idegesítő. Most azonban úgy döntöttem, ideje ismét hozzálátnom, hiszen mégiscsak egy kultikus darabról van szó. Bár kissé céltalan volt, és mindössze bepillantást engedett látni egy ideges, eltévedt tini érzelmi életébe, mégis élveztem. Izgalmas volt, ahogy a szerző láttatni engedte a dühöt, ami a főszereplőben dúlt, és igazán humoros volt az írásmódja is.
Iffiu Anna véleménye:
Legalább ötödik alkalommal olvastam el. A legutóbbi alkalom óta több év telt el, és ekkora távlatban teljesen másként hatott. Ez volt az első komolyabb szépirodalmi könyv amit olvastam, ez indított el az úton. Furcsa volt újra olvasni, és észrevenni, mennyi minden rá tud ragadni az emberre egy szeretett karakter viselkedéséből.
Kicsit ennek ellenére furcsa volt, mert angolul is elolvastam, és ez a fordítás nem tudta visszaadni az eredetit. Kicsit olyan, mintha két egymásra hasonlító, de nem ugyanazon karakterről olvasnám a két könyvet. De nem is baj, így más kontextusba helyeződött, és talán még jobban tetszik.
Sándorné Paulina véleménye:
Először az új fordítást olvastam, azzal nem voltam kibékülve. Nem tudom miért, lehet, hogy a korom miatt, de ez a könyv ezzel a fordítással jobban tetszett, mint a „Rozsban a fogó”. Valahogy olyan érzésem volt, mintha jobban érteném a történetet. :-) Ugyanaz a történet, mégis így nekem más volt. :-) Érdekes történet volt. Szerette Phoebe-t, de elég csúnyán beszélt vele, de tetszett, hogy hozzá hazament, Sarah-val sem szépen beszélt. Olvasás közben egy párszor előkerültek a kacsák, erről viszont mindig eszembe jutott Reni és Cortez. Na ez el is vitte a gondolataimat. :-) Egészében véve tetszett a történet, néhol fura volt, hogy kiszolgálták simán alkohollal és szobára ment neki az utcalány.
Vágó Piros véleménye:
Nem véletlen nem olvastam én el ezt a könyvet, most is csak kínkeservesen sikerült, szinte számoltam a lapokat, mennyi van még hátra. Ezek nem egy 17 éves gondolatai. Egy kiégett, sznob felnőtt utálkozása a világról. Nagyon lehervasztott, hogy idézzem a főhős kedvenc szavát.
Nagyné Jánvári Andrea véleménye:
Sokféle véleményt olvastam a könyvről, már régóta el akartam olvasni, de nekem tetszett... Sőt kifejezetten tetszett, bár nem egy vidám könyv. Teljesen át tudtam venni a könyv hangulatát, Holden érzéseit, gondolatait. Szomorúvá tett, de teljesen érthető volt számomra, hogy csakis a húgát érzi magához közel. Nagyon emberi, és igaz volt... Szerintem érdemes elolvasni, sok új érzést, és gondolatot adott...
Körtvélyesi Erika véleménye:
Caufield elmeséli életét, amiből az derül ki, hogy sorozatos kudarcok érték, pedig ő mindig a legjobbat akarta. Kicsit hasonlít Karinthynak a Lógók a szeren című novellájához. A főhős itt is a külső körülményeket okolja a sikerek elmaradásáért. Egyedül húgával érzi jól magát, vele tud beszélgetni mélyebb dolgokról is. Ezért búcsúzóul neki adja a szarvaslövő sapkáját. A fiatal fiú egy elmegyógyintézetben mondja el a történetet, de mintha kívülről szemlélné önmagát, és nem is akarna változni.
Kovács Lívia véleménye:
Azt szokták mondani, hogy ez a regény egy meg nem értett kamasz fiú háromnapos kálváriájának története. Valóban tetten érhető benne a kamaszos bizonytalanság: Holden nem tudja mit is kezdjen magával, és igen, harcol a társadalmi konvenciókkal is. Ugyanakkor szerintem igen fontos, ám kevéssé hangsúlyozott momentum öccse, Allie halálának feldolgozhatatlansága, és ez - szerintem - túlmutat a kamaszos bizonytalanságon.
Még az eredetei verziót olvastam, ami az 1964-es szlengen íródott. Ez ma már helyenként furán hat, ugyanakkor nem éreztem zavarónak. Holden karaktere mestermunka, kifejezései, szóhasználata lehet, hogy nem mai, de igen találó. Nagyon tetszett például a "rohasztó" szó jelzőként való használata, nem trágár, viszont nagyon frappáns. Kár, hogy már nem használjuk. Kíváncsi lettem az új fordításra, hát kaptam magam és beleolvastam egy könyvesboltban. Nem rossz, de nem érzetem, hogy bármilyen értéktöbblettel bírna a régihez képest. Persze lehet, hogy az utánam következő generációk számára a régi verzió fogyaszthatatlan.... Szerintem jó kis könyv, de nem bánom, hogy nem 15 évesen olvastam először.
Pocsai Zsanett véleménye:
Végre elolvastam. Nem nagy szám. Könnyű volt olvasni, de nehéz értelmezni. Kicsit Adrian Mole jutott róla eszembe, ha érted mire gondolok. Azt hittem, a nyelvezete miatt nem lesz érthető, meg minden. Nem lehet, hogy ez a könyv csak az, ami és nem kell benne mélyebb értelmezést keresni?
Nagy Rebeka véleménye:
Megoszló véleménnyel vannak az olvasók erről a könyvről. Nekem igazából tetszett, bár nehezen lehet belőle kiszűrni a lényeget. Egy olyan kamasz fiú 3 napját mutatja be, akinek a múltjában olyan trauma volt, amit nem igazán dolgozott fel. Elmondása alapján, senki nem érti meg, sőt nem is foglalkoznak vele, a mai társadalomban is sok ilyen gyerek van, akit lelki trauma ér és hagyják elvesződni. A fiú önmagát keresi, a testvére halála utáni "ürességet" akarja ezzel elhagyni. Még az, hogy egy iskolából kiteszik, de ha már a másodikból is száműzik, a szülők helyében többet foglalkoznék a "miért"-tel. A húga nagyon aranyos karakter és talán egyedül ő tud Holdenre hatni. Kicsit nehéz nyelvezetű, de ennek ellenére én bárkinek merem ajánlani, aki nem csak a fát látja, hanem az erdőt is.
Tóth Tímea Angéla véleménye:
Nagyon furcsa hangulató, történetű könyv. Furcsák a mondatok. Olyan élőbeszéd szerű. Az én agyamig nem igazán jutott el a mondanivaló. Nem hallottam róla semmit, de ha valaki engem kérdez, erre mondanám "egy könyv amiről rossz véleményt hallottál". Épp most.
Novák Panka véleménye:
Őszintén szólva nem értem miért ekkora szám ez a könyv. Nem tetszett, nagyon nem, kész szenvedés volt olvasni. Ennél sokkal jobb könyvek vannak, amik körül nem ekkora a felhajtás, pedig sokkal jobban megérdemelnék.
Zsolt Mesterházi véleménye:
El sem, hiszem, már 64 éves.
Féltem újra olvasni, csalódást fog okozni. De nem. Igaz most más tetszett benne, mint annak idején. Akkor inkább lazasága, szabad szájúsága tetszett. Talán most értettem meg igazán.
Bukásra van ítélve minden lázadás a konvenciók ellen?
Talán nem, de nincs sok remény.
Az új kiadás Rozsban a fogó címen jelent meg, szó szerinti fordításban talán tényleg ez a helyes, csak éppen magyarul ez semmit nem jelent.
Talán az egész könyvvel ez a helyzet. Választani kell pontosság és érthetőség között.
Majoros Andrea véleménye:
Mint sokan mások, én is az amerikai filmekből, könyvekből, sorozatokból hallottam erről a könyvről. Ha jól tudom, Amerikában kötelező olvasmány a tizehárom-tizennégy éves korosztály számára. A huszadik századi irodalomban népszerű témák voltak az önáltató hazugságok, és az elidegenedés. És mivel lehetne jobban kifejezni az elidegenedést, mint egy túlérzékeny, sokat filozofálgató, családi traumákkal rendelkező kamasszal? Nem tudom, hogy ha találkoznék egy olyan fiúval, mint Holden Caulfield, én vajon hogy állnék hozzá. Ő tipikusan az a személy, akit meg kell ismerni ahhoz, hogy megszeressük. A könyv elég gyatrán – tudom, hogy szándékos – van megírva, kifejezve ezzel a fiú szegényes, pongyola szókincsét. Sok mindenről gondolkozik, ami a kamaszfiúkat érdekli: szex, felnőtté válás. Okosakat mond, csak még nem találta meg a megfelelő szavakat rá, amivel kifejezhetné. Mindig mellébeszél, elkalandozik, és gyakran még ő sem érti, miket hord össze-vissza. Vonzódik a felnőtt világhoz, ugyanakkor undorodik is tőle. Mint sok kamasz, Holden is végletekben gondolkodik: a felnőttek aljasak, kétszínűek, perverzek, és mindig megjátsszák magukat. Míg a gyermekkor számára az ártatlanságot, és a tisztaságot jelenti. Még alig ízlelt valamit a nagybetűs életből, de már máris elege van belőle: pl. nem érti, miért vonzódhat szexuálisan egy olyan nőhöz/lányhoz, akit emberként nem tud tisztelni. (Ez szerintem nagyon aranyos). Ha van is célja, az az, hogy a rozsfölden szaladgáló gyermekeket, megvédje a zuhanástól, azaz a kedves, ártatlan gyermekeket megóvja a rossztól, azaz a felnőtté válástól. Hat évvel fiatalabb húga érteti meg vele, hogy nem feltétlenül rossz dolog felnőttnek lenni, ez a körforgás része, és a gyermekkor-felnőttkor ellentéte nem fekete-fehér.
Kárpáti Dóra véleménye:
J.D Salinger Zabhegyező című könyvét még nem olvastam. A kedvencem a könyvel kapcsolatban, hogy Mel Gibson főszereplésével az Összeesküvés elméletben is, Mel Gibson mindig a Zabhegyező című könyvet veszi meg és rengeteg van nekik, annak ellenére, hogy nem olvasta a könyvet. A másik érdekesség, azért akartam elolvasni, mivel az Európa Kiadó új címmel adta ki a könyvet és nem értettem, hogy miért kell változtatni rajta, most se értem, de saját véleményem a Zabhegyező cím ugrik be mindenkinek először és a nem a Rozsba a fogó. A 17éves fiúról szóló történet, aki még nem találja a helyét a világban érdekes. Gazdag család gyermeke, aki megjárt már több iskolát, de mindenhonnan kicsapják. Megismerjük a családja történetét, hogy hol szomorúság, hol jókedve kísérte életét. A könyvbe kiderül, minek kell történnie, hogy megváltozzon a kamasz fiú és végre megtalálja a célját vagy legalábbis ne vesződjön el az életben. A könyv végén található idézete nagyon megtetszett: "Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd."
Karácsony Bettina véleménye:
Régen, iskolás koromban nagyon sokszor hallottam a címét, de nem tudtam miről szól. Most a kezembe akadt, és elolvastam. Az elején nagyon fura volt a nyelvezete, nem szoktam ilyen könyveket olvasni, de a végére egész jó lett. Olvasható volt.
Ez a könyv nagyon jól leírja, hogy az emberek mindig másban keresik a hibát, pedig a saját gondolkodásunkon kellene változtatni. Örülök, hogy elolvastam.
Silye Tibor véleménye:
Tetszett a könyv, bár nem vagyok teljesen lenyűgözve. Nemrég olvastam Stephen Chbosky regényét, így még a hasonló téma is elég friss volt. Néhol untam, de Holden kritikai szemléletével feldobja a történetet. Időnként igazán idegesítő tud lenni ez a 16 éves fiú az éretlensége miatt, de máskor nevetünk vele. Ajánlom mindenkinek olvasásra, mert olyan klasszikus mű ez, amelyet egyszer mindenkinek el kell olvasnia.
http://discussion.blog.hu/2015/02/04/salinger_meg_ma_is_aktualis
Silye Tibor véleménye:
Tetszett a könyv, bár nem vagyok teljesen lenyűgözve. Nemrég olvastam Stephen Chbosky regényét, így még a hasonló téma is elég friss volt. Néhol untam, de Holden kritikai szemléletével feldobja a történetet. Időnként igazán idegesítő tud lenni ez a 16 éves fiú az éretlensége miatt, de máskor nevetünk vele. Ajánlom mindenkinek olvasásra, mert olyan klasszikus mű ez, amelyet egyszer mindenkinek el kell olvasnia.
http://discussion.blog.hu/2015/02/04/salinger_meg_ma_is_aktualis
Elek Henriette véleménye:
Régóta esedékes volt már...Kicsit félve olvastam a nem túl jó vélemények miatt, de azt kell mondjam, hogy többet kaptam, mint amit vártam. Igaz, végig arra számítottam, hogy lesz valami csúcspont, pl. amikor kiderül, hogy a testvére halála törte össze Holdent, vagy valami más, és ezt nem kaptam meg, de talán jobb is így. Tapasztalatból mondom, hogy a tiniknek (és persze időnként a felnőtteknek is!) nem mindig kell ahhoz probléma, hogy így lássák az életet. Egyszerűen egy olyan életszakaszba kerülnek, amikor nem tudnak mit kezdeni a saját felnőtté válásuk, a saját magukkal szemben és a társadalom által velük szemben felállított elvárásokkal, a nemiség megtapasztalásával és még sorolhatnám, hogy mennyi új dologgal szembesülnek, amit frusztrációt okozhat bennük.
Szerintem ez a regény kitűnően szemlélteti az egyik módját annak, ahogy a tinédzserek egy része reagál a frusztrációkra. Nem érdekli semmi, minden idegesítő, azt várja, hogy felnőttként kezeljék, de ugyanakkor nagyon szeretne még gyerek lenni...
Érdekes olvasmány volt, még akkor is, ha nem volt igazán izgalmas.
Hegyi Nikolett véleménye:
Hat...nem szerettem. De tenyleg. Sem a nyelvezetet, sem a nem letezo tortenetet, sem...nem... a fohos nem torodom, a stilusa szamomra bicskanyotogato. Nem hiszem, hogy a kozepiskolaban jobbnak talaltam volna, de ez az elkenyeztetett nem torodom stilus...koszonom de tobbet nem. Az egyik leg ertekelhetetlenebb konyv, ami iden a kezembe kerult.
Nyerges Fanni véleménye:
Nem akarok hazudni, de négyszer biztosan elkezdtem már olvasni. Egyszer sem jutottam a végére. Nem mondom, hogy rossz könyv, egyszerűen csak képtelen vagyok elolvasni. Talán nem vagyok elég érett hozzá, talán nem az én stílusom... de valahogy nem megy. Életcélom lesz egyszer kivégezni. :)
Klemencsics Adam véleménye:
Tökéletesen emlékeztet minket arra amikor még mi is fiatalok és nemtörődömök voltunk. Hirtelen ötleteinket át sem gondolva cselekedtünk, és mindenki aki tanácsot adott hülyének tartottuk.
10/9
Nagy Réka véleménye:
Egy barátom adta kölcsön, azzal a felhanggal, hogy nem értette, hogy igazából miről is szól a könyv. Maga a történet persze érthető, a nyelvezettel sem lenne probléma, de egyszerűen nekem nem mondott semmit. Sem a történet vége, sem tanulság, semmi nem fogott meg.
Szalai Emese véleménye:
Egyáltalán nem tetszett. Szerintem egyenesen szörnyű volt! Miért van mindenki oda érte? Se a nyelvezete, se a történet, se a szereplők nem fogtak meg. Miről szólt ez a könyve? A vége lezáratlan, engem kifejezetten idegesített a főszereplő, folyamatosan részeg volt, mindenkit hülyének nézett maga körül és még sorolhatnám a problémákat. A vége lezáratlan, érthetetlen. Valaki el tudja mondani mi a tanulsága? Mert nem mond a végén semmit. És ez nagyon zavar. Sokan az Egy különc srác feljegyzéseit nevezik az új Zabhegyezőnek!? Az a könyv fantasztikus! Köze nincs ehhez a nem tudom mihez. :-\
Fejes Rozália véleménye:
Salinger regénye igazából régóta érdekelt már, de most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Most is csak külső hatás kedvéért. Megvettem ugyanis az Egy különc srác feljegyzéseit, és mivel mindenhova az van írva kritika gyanánt, hogy a modern Zabhegyező, gondoltam talán az ihletadót is el kéne olvasni.
Így ismerkedtem meg Haulden Caulfielddel és három napjával. Be kell valljam, nekem nem igazán tetszett. Értem, hogy társadalom kritika, értem, hogy nem találja helyet. Nem is lenne gond, hisz még csak 18 éves, ugyan már melyik 18 éves találja a helyét a világban? De ahogy elő van adva, hogy mindenki hülye csak ő a meg nem értett. Miközben olyan dolgokat mond válogatás nélkül, amiket végig sem gondol (ezt ő is többször elismeri), és még csak komolyan sem gondolja, de nem is tudja, hogy akkor miért is mondja ki (ezt is beismeri). Nem zavart volna, hisz 18 éves. De sajnos egyre több helyen ezt tapasztalom, felnőtt emberektől is.
A húga nagyon szimpatikus szereplő volt, és azt még tisztelni is tudom benne, mennyire szereti, és megtesz érte mondhatni bármit. De csak mert ő nem tudja, mit kezdjen az életével és ezért a húgát húzza le anyagilag, hát… ettől megint csak nem éreztem azt, hogy szeretem ezt a könyvet.
Azt hiszem, többet nem írnék erről a könyvről, mert érzem, hogy én vagyok a társadalomnak az a rétege, aki nem érti meg ezt a fajta viselkedést, és aki nem látja, és még kevésbé értékeli a Haulden Caulfield által kívánt mondanivalót. Összességében nem tetszett, de mert klasszikus egy esélyt adtam neki. Nagyon szívesen meghallgatnám más véleményét is, hátha észreveszek olyat, ami felett átsiklottam.